Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.
Ülésnapok - 1892-244
244. országos ülés 1898. i tésére, hogy esak ágy lehet ezt az országot a boldogság útjára terelni és vezetni, ha ezeket az eszméket és a nemzeti aspirácziókat követni fogja. (Élénk helyeslés a szäsö baloldalon.) És ne feledkezzünk meg arról a nevezetes, de önök által figyelembe sohasem vett igazságról sem, a melyet épen egy, a 67-iki alapon álló publieziszta, Csengery Antal mondott, a ki: »Status-férfiak és szónokok* czímü munkájában így ír: »Az élet örök változás. Erdekek támadnak, erők fejlődnek, melyeket szabályozni, igények, melyeket kielégíteni szükséges.« »Okvetlem'ü bukik a merev rendszer, mely minden alkut, minden egyezkedést kizár. Folytonos alku, kora engedmény, egyezkedés, a békés átalakulás föltétele. Hol minden ajtó csukva van: kapmtól rontanak be a szenvedélyek.* E megokolom után kijelentem, hogy a tárgyalás alatt levő költségvetést még általánosságban sem fogadom el, hanem csatlakozom Helfy Ignácz t. képviselőtársam határozati javaslatához. (Élénk helyeslés és éljemés a baloldalon.) Perczel Béni jegyző: Filtseh József.' Filtsch József: T. ház! Az 1894. évi költségvetés szintúgy, mint a három u f olsó évi költségvetés, egy kis többletet mutat fel, míg már az 1890-ik évi költségvetés a hiányt az alig említésre méltó 4000 forintnyi összegre lenyomta, tehát tulajdonképen elhárította volt. Ez az öt utolsó költségvetés bizonyítja tehát, hogy az államgazdaságban az egyensúly véglegesen helyreállíttatott, jóllehet a katonai intézkedések a monarchiának biztonsága érdekében az utolsó években nagy összegekbe kerültek. A zárszámadások bizonyítják továbbá, hogy az öt utolsó évi költségvetések reálisok voltak; és miután a jelenlegi költségvetés ugyanazon az alapon fekszik, nem kételkedhetünk, hogy szintén valódiságon alapúi. A kormány pénzügyi politikájának ezen nagy eredményével meg lehetünk elégedve s nem forog fenn semmiféle ok arra nézve, hogy az 1894-ik évi költségvetést ne fogadjuk el. Elfogadom ezt a részletes vita alapjául és annak egyes tételei ellen sincs kifogásom. A költségvetés tárgyalásánál azonban nem csak az egyik költségvetési évet kell szem előtt tartani, hanem tekintetbe veendő a távolabbi jövő, pénzügyünk további fejlődése is. Ha egyrészt el kell ismerni, hogy az ország 20 év óta nemzetgazdasági és kultúrai tekintetben nagy haladást tett, másrészt be kell vallanunk azt is, hogy még nagy feladatok várnak ránk és ezek még sok pénzbe, fognak kerülni. A köz igazgatási reform, a melyről a tisztelt ellenzék is be fogja ismerni, hogy szükséges, mindenesetre évente egynéhány millióval több kiadást fog maga után vonni, akármily irányban is viszezük azt keresztül. Az államhivatalnokok fizetéember 10-én, pénteken, 51 seinek emeléséről a törvényhozás ugyan már gondoskodott, hanem ez nem a végezel, hanem csakis egy lépés ezen az úton. E czélra még tetemes összegeket kell áldoznunk. Végül nem fogunk kikerülhetni további áldozatokat katonai ezélokra, hazánk véderőképességének fokozása érdekében. Itt tehát felmerül azon kérdés, hogy miként fedezzük azt a sok millió forintnyi kiadást, melyet az említett ezé!ok a legközelebbi években már igénybe fognak venni. Nemzetgazdaságunk ugyan folyvást fejlődik és ennek következtében az adók is mindig nagyobb jövedelmet fognak hozni, de ezen többlet a kikerül hetién vagy legalább kívánatos többkiadás fedezésére nem elegendő és az adók további felemeléséről szó sem lehet. Gondoskodnunk kell tehát arról, hogy az államnak új jövedelmi forrásokat, az állampolgárok újabbi megterhelése nélkül, tárjunk fel. Egy ily új jövedelmi forrás lehetne nézetem szerint a biztosítási ügy államosítása, és erre kívántam a tisztelt pénzügyminiszter úr, valamint az összes minisztérium figyelmét felhívni. Az idő egyik félrei^merhetlen vonása: a közlekedés- és vagyoni élet minél több tereinek államosítása. Vannak egyes ágai a közlekedési és vagyoni életnek, melyek kizárólagos kezeléséből az állam a nemzetgazdasági érdekek károsítása nélkül nagy jövedelmet húzhat, mint p. o. a dohány termelése és elárúsításából. Vannak a közlekedés és gazdaságnak más ágai, melyek kizárólagos kezelése az államnak ugyancsak csekély hasznot, az összes nemzetgazdaságnak pedig nagy hasznot hoz, mint p. o. a posta-, távirati- és vasúti ügynél. Ezeknél a főezél nem a lehető legnagyobb jövedelem az állam részére, hanem a nemzetgazdaság emelése a forgalmi eszközök biztossága és olcsósága által, miből megint az államnak közbevetőleges haszna származik az adózási képesség emelkedése által. Közepes állást foglalhatna el a biztosítási ügy államosítása, mely azt általánosabbá tenné és olcsóbbítaná, és a mellett mégis az államnak igen tetemes jövedelmet szerezne. A balesetek elleni biztosításnak ezéija a veszély áthárítása az egyestől sok egyénre csekély áldozat fejében, melyet az egyes azért hoz, hogy biztosítva legyen nagy veszteség ellen. Minél több az egyes biztosítottak száma, annál könnyebb a veszteség kiegyenlítése. Kisebb biztosítási társulatok nem teljesítik czéljukat. Nem nyújtanak sem elegendő biztosságot, sem veszteség esetén elegendő kiegyenlítést. Ez okból az érdekeltek nagy számának egyesülése szükséges, szükséges egy szövetkezet. Ily szövetkezetek vagy kölcsönösségi viszonyban álló társulatok sok helyt meg is alakultak, itt egy város háztulajdonosai tüzesetek elleni biztosítás 7*