Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-252

252. orsssfigos Rlés 1893. nóvem%6T 20-án, hétftn. 357 jelenleg, a sok ülésezés által lekötött munkaerőnek legalább egy része szabadulna fel és volna más iránybán felhasználható. A t. képviselő úr ezen érvelése igen sok sarkalatos hibában szenved, mert a költségvetés indokolásában, de az általahívatkozott 502. számú törvényjavaslatban is gondoskodás történik az iránt, hogy a kir. táblánál támadt hézagok miként pótoltassanak, tudniillik 14 számfeletti kir. táblai bíró kinevezése, illetőleg a státusznak ily számmal való emelése által, arra tehát, hogy az első folyamodása bíróságoktól úgynevezett kisegítő bírák a lábiákhoz mobilizáltassanak, szükség egyáltalán nem leend, de hát, t. ház, ebben fekszik a t. képviselő úr nagy tévedése, ez az általa jelzett és aggályképen kifejezett intézkedés ez idő szerint törvényesen nem is lenne végrehajtható és pedig azon egyszerű oknál fogva, mert az első folyamodása bíráknak a királyi táblákhoz kisegítő bírák gyanánt való beosztását tfírgyazó 1888. évi IX. törvényczikk ugyanezen törvény első szakaszának intézkedései nyomán 1890. év deczember hó utolsó napján vesztette hatályát. Miután pedig meg nem hoszszabbíttatott, természetesen az igazságügyminiszter, ha ez idő szerint akarná is, törvényesen nem tehetné azt, hogy az első folyamodású bírákat a királyi táblákhoz kisegítő bírák gyanánt beoszsza. Ezek után kétségtelen az, hogy az első folyamodása bíróságoknál hézagok nem fognak beállani, de kétségtelen másrészt, hogy a perjug életbeléptetése folytán az első folyamodású bíróságok, a törvényszékek és járásbíróságok munkaköre jelentékenyen meg fog szaporodni, a mi természetesen az ott alkalmazott munkaerőnek emelését és fokozását is szükségessé teszi. De hiszen, t. ház, az 1894. évi költségelőirányzat már ez irányban is gondoskodik az első folyamodású bíróságok személyi státuszának 62 bíró, 74 albíró és megfelelő számú segédkezelő és szolga személyzettel való szaporítása által. A mi a t. képviselő Úr azon konkrét javaslatát illeti, nem lenne-e czélszerű a felső bírósági tanács határozatképességi számát resztringálni és leszállítani: ez, azt hiszem, oly kontroverz kérdés, a mely mellett épen annyi argumentumot lehet felhozni, mint ellene, de az kétségtelen, hogy a nagyobb fontosságú pereket és ezek elintézését mindenütt a gremiälis bíróságok illetőségéhez utasítják, mert a közvélemény nagyobb garancziát lát a társas bírók döntésében, mint az egyes bírókéban; az ebből ha nem is közvetlenül vont, de közvetett okszerű következtetés legalább nem támogatja a t. képviselő úr felfogását. :. Itt az észlelt bajokat gyorsan kell orvoKÉPVH, HAPLÓ. 1892—97. XIV, KÖTET. somi; az igazságügy miniszter úr által, költségvetésileg és külön törvényileg ajánlott orvoslási mód pedig legalább is sokkal gyorsabb és egyszerűbb, és pedig azért, mert a t. képviselő úr által ajánlott mód több létező törvény módosítását és a bírói ügyrendnek jelentékeny átalakítását tenné szükségessé. Azokra, a mik a mai vita folyamán felhozattak, fájdalom, nem térj eszkedbetem ki, mert ezeknek személyi élük volt, azokra pedig e helyről válaszolni nem érzek sem kötelezettséget, sem hivatottságot. Ezen tárgyi tartalmú megjegyzéseket óhajtottam előrebocsátani mint az igazságügyi bizottság előadója, tartottam pedig kötelességemnek azért, mert az igazságügyi bizottság nemcsak pénzügyi, hanem politikai okokból is elfogadta és elfogadásra ajánlja e költségvetést. Ehhez képest arra kérem a t. házat, méltóztassék az előirányzatot változatlanul megszavazni. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Elnök: A vita be van zárva Az igazságügyminiszter úr kíván szólni. Szilágyi Dezső i gazságügy miniszter: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Röviden óhajtok nyilatkozni némely kérdésre, melyek a vita folyamán felhozattak és azon személyes támadásra is, melylyel Polónyi Géza képviselő úr megörvendeztetni méltóztatott. Először is bizonyos kérdésekre, melyekre tegnapelőtt nem feleltem, és melyek tegnapelőtt oly nagy számban s igen bőkezűen, ma már kevésbbé tétettek, kívánok röviden válaszolni. Ilyen a katonai büntető eljárás kérdése. (Halljuk! Halljuk!) Miután a katonai büntető eljárás Ugye most az alkudozások folyamán a hadügyminisztérium • nál van, volt alkalma a nyár folyamán a delegácziónak ez ügyben az egész eljárást tüzetesen, ágy az én részemről, mint a jelenlevő hadügyminiszter részéről meghallani, s akkor a delegáczió tagjai meggyőződtek arról, hogy e részben áz igazságügyminiszter sürgetésére semmi szükség nincs, mert az igazságügyminiszterium részéről úgy az elvi álláspontok kijelöltettek, valamint a kellő javaslatok határozottan és nyiltan megtétettek, és ugyanakkor értesültek a delegáczió tagjai arról is, hogy most már a különbségek kiegyenlítésére a három katonai minisztérium külön tanácskozást tartott és abban állapodott meg, a mi különben eddig is az eljárásnak rendes folyamata volt, hogy azon tanácskozás eredménye a két igazságügy miniszterrel közöltetni fog. Egyszersmind abban állapodtak meg, hogy az egész eljárást kidolgozzák s azután az igazságügyminisztereknek bírálata alá terjesztik. Egyúttal azon kérést is intézték hozzám, hogy a magyar büntető eljárás kész tervezetét közöljem velők, a mi még a nyár folyamán megtörtént, és igy arra, hogy daczára 83