Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.
Ülésnapok - 1892-252
244 25>2 * országos ülés 1SB8 hogy a törvények bírálatába bocsátkozzam, egyedül csak azt hozom fel, hogy a legutóbbi időben, — meglehet, hogy talán a korábbi időben is, — léteztek úgynevezett minősítési táblázatok. Elismerem e minősítési táblázatok hasznát és szükségességét, de ki kell jelentenem egyúttal azon aggályomat is, hogy bármennyire jeles és kitűnő egyének legyenek azok, a kik e minősítési táblázatok vezetésével meg vannak bízva, azoknak elíbglaltatásuk és felfogásuk nézetem szerint nem felelhet meg mindig a valóságnak, szóval ők tévedésnek is lehetnek áldozatai, s azért itt bátor vagyok felhívni a t. igazságügyminiszter úr és a t. ház figyelmét azon körülményre, hogy nézetem szerint az ily minősítési táblázatok kiállításánál és azok helyes felállításánál más tényezőket is bevonandóknak látnék e minősítési táblázatok helyes kitöltésébe és a qualifikácziónak helyes úton leendő elbírálásába. Tudjuk, hogy az igazságügyi téren nemcsak egyedül a bírói kar mozog és az igazságügyet nem egyedül a bírói kar van hivatva szolgálni, hanem azt hivatva van szolgálni az ügyvédi kar is, és az ügyvédi kar az, mely lépten-nyomon a bíró képzettségével, működésével és szorgalmával találkozhatik. És miután a t. igazságügyminiszter úr szíves volt megígérni az ügyvédi kamarának reformját, bátor vagyok, mint fentebb említettem, felhívni figyelmét arra, hogy a bírói qualifikáczió megállapításánál az ügyvédi kamaráknak, valamint az ügyvédi karnak a véleményét az ügyvédi kamara útján kikérni szíves legyen. Ez oly ellenőrzési módszer, a mely nincs ugyan hivatva a t. miniszter urat felvilágosítani, de reménylem is, hogy önzetlenebb, igazságosabb informácziót alig fog találni, mint ha e két eljárást veszi igénybe és a kinevezéseknél tekintetbe is veszi. Bátor vagyok még a t. ház figyelmét felhívni azon viszonyra, a mely a nézetem szerint elhibázott kodifikaczionális munkálatok folytán az ügyvédi és bírói kar között ez idő szerint fennáll. (Halljuk!) Az ügyvédi kar maga a megalkotott bagatell törvény s ehhez hasonló törvényeknek egész lánczolata folytán, valamint a t. miniszter úr részéről bejelentett és kodifikáczió alatt lévő csődön kívüli egyezségi eljárással úgyszólván munkaterének legnagyobb részét elvesztette. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ezen ügyvédi kar, t. ház, a mely, ha Magyarország törvényalkotási múltjára visszatekintünk, fényes lapokkal írta tele a magyar jogtörténetet, s a melynek kebeléből a jogász élet és a politikai élet számos kitűnősége került ki, mai nap a vagyoni tönk szélén áll és teljesen ki van szolgáltatva a bíróságok önkényének. Még november 20-án,. hétfőn. a bírói képesítésre sincs semmi befolyása; be fogja látni mindenki, hogy a magyar jogszolgáltatásnak ezen egyik tényezője egészen mizerábilis állapotba jutott. így egészséges közéletet teremteni, t. ház, nem lehet, annál kevésbbé, mert a Tisza-éra alatt e kar, mely a magyar alkotmány védelmében oly dicsőséges napokat mutathat fel, a magyar közélet teréről és a vármegyei élet teréről, úgyszólván, kidobatott és el van zárva a közéletnek és az alkotmányos ellenőrzésnek azon jelentékeny teréről, a melyen századokon át becsülettel állott meg. (Igazi Úgy van! a szélső haloldalon.) Át kell most térnem egy másik, szintén javítást igénylő állapotra, a mely a közigazgatásnak talán államosításával, talán javításával lényeges összefüggésben van. Az 1883 : I. tcz. 3. §-ának, a mely a közigazgatási tisztviselők elméleti képzettségét állapítja meg, d) pontja így szól: »legalább a jogi 4 évi tanfolyamnak a fennálló szabályok szerinti bevégzése és az államtudományi államvizsgának sikeres letétele.« Ha ez intézkedésnek a gyakorlati életben való alkalmazását tekintjük, azt fogjuk találni, hogy, n>ióta e törvény életbe lépett, a 3. §. a), l), c) pontjai, a melyek a magasabb képzettséget megállapítják, úgyszólván a közigazgatási hivatalokb 1 teljesen eltűntek. És, t. ház, mi panaszkodunk arról, hogy közigazgatásunk rossz. De hogy is ne panaszkodnánk, midőn alkottunk törvényeket, melyek három magasabb minősítést igénylő szakasza és rendelkezése a közéletben teljesen eltűnt? Itt, t. ház, ha most a közigazgatási bíráskodást, a törvénykezési bíráskodással összehasonlítjuk, kétségtelenül áll előttünk, hogy mi a bíróságoknál folytonosan iparkodunk a qualifikácziót erősíteni, a qualifikáczió által a bíróságokat függetleníteni; még e háznak nem jutott eszébe 1883-tól sürgetni azt, hogy a közigazgatás terén működő egyénektől is megkívánjunk magasabb qualifikácziót és sürgessünk oly törvényhozási intézkedéseket, melyek ne csak a törvény legutolsó és minimális qualifikáczió ja alapján juttasson hivatalokba egyes egyéneket és azoktól pályájuk előmenetele folytán semmiféle egyéb képzettséget ne kívánjon, hanem sürgős intézkedésekre van e tekintetben is szükség, mert a közigazgatási tisztviselők önállósága, a közigazgatási tisztviselőknek, a felettes hatóságokkal szemben is függetlensége és megbízhatósága ezen minősítéssel teljes összefüggésben van. Én tehát, midőn ezeket így előadni bátorkodtam, felhívom a t. igazságügyminiszter úr figyelmét, hogy e minősítési törvénynek kibővítéséről javaslatot előterjeszteni szíveskedjék, és tekintettel különösen azon körülményre, hogy a
