Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.
Ülésnapok - 1892-243
18 243, országos filés 1898, november 9-én, csütörtökön. tisztelt miniszterelnök és pénzügyminiszter úrral szemben még egy más hasonló természetű körülményre is kiterjeszkedjem, mivel utolsó beszédeinek egyikében ő volt az, a ki a kor mányzati szellem kérdését felvetette és erről beszélt; fel kell használnom az alkalmat jelesen arra, hogy a pénzügyi politika terén ebhez közel álló egynémely dolgokat és tényeket felhozzak annak a megbírálására, hogy minő az a szel lem, mely a kormányzatban a pénzügyi politika terén is követtetik. Kétséget nem szenved, ha a költségvetés őszinte akart volna lenni, akkor annak bevételi részét sok millióval kellett volna emelni szemben a múlt évek zárszámadásaival. Mert hisz ezt a körülményt maga a pénzügyi bizottság jelentés^ is konstatálja, midőn megemlékszik arról, hogy a költségvetés nemcsak reális, de abba még milliókra menő összegeket is lehetett volna beállítani, a nélkül, hogy annak realitásához szó férhetett volna. Hát miért nem állította be a tisztelt kormány a költségvetésbe ezeket a többleteket? Talán azért, hogy titokban akar kasszakészleteket és tőkéket beszerezni? Kérem,, ez lehetetlen, mert a zárszámadások ezen feleslegeket állandóan kitüntetik. Vagy azért, hogy a t. pénzügyminiszter ivr megakadályozza a háznak esetleg oly törekvését, hogy az államháztartással szemben több kívánalmakat állítson fel és ez által a kiadásokat szaporítsa ? Ez sem lehet, mert öntudatos, önérzetes pénzügyminiszternek — gondolom, a t. pénzügyminiszter úrnál is fenforog ezen eset — mindig módjában van útját állani annak, ha a törvényhozás túl akar terjeszkedni azon határokon, a mely hátárokig el lehet menni az államháztartás megzavarása nélkül. Az ok, t. ház, nem lehet másban, mint a reklámban. (Tetszés hal felől.) Minden évben nyáron, midőn az államháztartásnak eredményei konstatálta tnak, rendszerint látjuk a lapokban, hogy mily nagy az országnak adózási képessége, mily kitűnő az országnak a financziális kormányzata, hogy imc, a megelőző esztendőben is a zárszámadások azt mutatják, hogy az előirányzat nemcsak bevált, hanem számtalan milliókkal lett az eredmény kedvezőbb. T. miniszter úr, én ezt ártatlan dolognak tartom és nem diffikultálom, de ez nem az én iskolámhoz tartozik, mert én többre beesülöm egy, a dologba betekintő, a dolog mélyére néző egyén felfogását, mint azon nagy rétegek örömujjongását, melyekre mindig lehet számítani, és azon felfogásban vagyok, hogy e téren, habár megengedem, általában nem is diffikultálható jelenségekkel állunk szemben, de mindenesetre belevegyül a kormányzatba egy oly szellem is, mely nem a realitásnak a szimptomája, hanem, mintegy felhasználása a helyzetnek arra, hogy a kormány nem a saját erényei, felfogása, ereje által, hanem bizonyos reklám segélyével haladjon tovább azon az úton, a melyre lépett. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) De ez ártatlan dolog, t. ház. Rá fogok tehát mutatni némely más körülményre, a mely már nem annyira ártatlan és a kormányzati szellem minőségét jobban mutatja. Valahányszor a közterhek kivetéséről és biztosításáról van szó, akár a direkt, akár az indirekt adók terén, a t. pénzügyminister úr az országot rendszerint meglehetősen meg szokta pumpolni. (Derültség a haloldalon. Egy hang a jobboldalon: Ez is parlamentáris kifejezés?) Itt van mindjárt a III. osztályú kereseti adó. Valahányszor periodicze ezen adó újabb kivetés alá jön, rendszerint azt látjuk, hogy midőn a t. pénzügyminiszter úr pénzügyi közegei: a pénzügyigazgatóságok az előmunkálatokat elkészítik és az tigynevezett kipuhatolási eljárást bevégzik, a t. pénzügyminiszter úr közegei annak az inteneziónak, melyet a t. pénzügyminiszter úr e téren nyilvánosan követni akar, sohasem engedelmeskednek, felsrófolják a kivetési előmunkálatokat azon határig, a meddig csak lehet. Ekkor azután megindulnak a deputáeziók Budapestre. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) A t. pénzügyminiszter úr őket kegyesen fogadja, meg is bíztatja, többet mondok, ennek van is reális következménye, mert azoknak a javasolt magas összegeknek bizonyos százalékai leíratnak és átvándorolnak népszerűségre, {Derültség és tetszés a baloldalon.) de a másik 30—40 —50°/o még is csak megmarad és minden retortán keresztül megy, mert a retorták működése nehézkes és költséges, és bár végső stádiumban a közigazgatási bíróság dönt felette, azt hiszem mégis, hogy a nagyközönség egyetért velem a tekintetben, hogy ez oly nehézkes apparátus, különösen kis összegekkel szemben, hogy abban orvoslást találni nagyon nehéz. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Ott van a fogyasztási és italmérési adó; itt is hasonló az eset. Midőn a kipuhatolási eljárás véget ér, és ennek eredménye az, hogy az italmérési adó oly magas összegekre van appreeziálva, hogy azokat reálisan hasznosítani alig lehetséges és a községek, melyek lakosaikat meg akarják szabadítani a zaklatásoktól és szekatúráktól, rendszerint a község képviselőtestülete által is ösztönöztetve, iparkodnak ezen italmérési jövedéket, a mely most már rendszerint össze van kötve a fogyasztási adókkal, a község számára olcsóbban megszerezni, hogy ez által legalább megszabadítsák a község lakosait azon kíntól, a melylyel ezen közvetett adók kezelése és behajtása jár. Megint azt tapasztaljuk
