Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-251

251. országon Illés 1898. november 18 án, szombaton. 223 ban sem volna czélszerű a kormánynak a kezét megkötni. Mert, t. képviselőház, nem elég egyes pontokat, deszignálni, hogy ott történjék az oltás, nem elég arra költeni, talán a saját pénzét is, mint t. barátom sajnosán legközelebb tapasztalta, hogy igenis, lehet költségesen berendezni oltványtelepeket, de elemi csapások, vagy a munkáskezek ügyetlensége folytán ott a kívánt eredmény gyakran el nem éretik. Midőn tehát az inteneziót teljesen helyeslem, — és hogy törekszem is erre, e tekintetben utalok arra, hogy az idén Tapolczán egy oltványtelepet szándékozom felállítani a dunántúli részek ellátása czéljából, tervbe van véve hasonlóképen egy ily telep felállítása a Hegyalján is, — azért még sem tartanám helyesnek itnperative kimondani azt, hogy évenkint legalább három telep létesíttessék. Ez nagyon megkötné a kormány kezét, ha azt veszszük figyelembe, hogy mily nagy befektetéssel jár egy ily telep létesítése, s minthogy én azt akarom, ha már a három szám az irányadó, inkább három miniatűrtelepet csinálok, mint egy nagyot és hatalmast. És itt valóban örülök annak, hogy Herman Ottó t. képviselő úr oly férfias bátorsággal lépett íel és utalt, arra a tényezőre, mely kell, hogy a kormány törekvését támogassa, és ez a magántevékenység. Az bizonyos, t. ház, hogy, ha hazánkban az a buzgalom és lelkesedés, a mely néha efemer politikai kérdések körűi nyilvánul, egy ily fontos közgazdasági kérdésnél is állandóan megvolna, akkor nem volna szükség annyiszor igye kezni felrázni a közvéleményt. (Helyeslés jobb felöl.) És azért igen t. képviselőtársam, Péchy Tamás, yalóban túlszigorú volt, midőn még azt sem mondja, a mit Heiman Ottó t. képviselőtársam tegnap a szememre vetett, hogy csak négy lapot olvasott el erről a kérdésről, tehát az érdeklődés hiányát konstatálta e jelentéssel szemben. Pedig itt bizony meglehetős bőven van tárgyalva az, a mit a kormány a szőlő^ regenerácziója tekintetében tett és tenni fog. És azért, midőn azt mondja, hogy itt semmi sem történt, akkor inkább csak egy költői formát használ, a mit, — azt hiszem, — ő sem ért egészen komolyan. Hogy azon a vidéken, a melyre méltóztatott utalni, példák ne volnának, a tekintetben a magántevékenységnek csak egy példájára utalok. Ott van Szabó Gyula, a ki magának szép vagyont szerzett, a vidéknek pedig becses példát teremtett az által, hogy volt bátorsága ezen bajjal szembeszállani, és oly oltott szőlőt létesíteni, hogy, ha az ő példáját az a vidék követné, mindenesetre rohamos haladásnak indulna. Azon vádat illetőleg, hogy a kormány által nyújtott példák elijesztők, a mennyiben ott sokkal kevesebb bor termeltetik, kell, hogy igazat adjak, de azon vesszőtermelő telepeknek nem is az a czélja, hogy azokon olcsóbb bor termeltessék, hanem az, hogy kipróbáltassák, mély vidéken mily szőlőfajok akklimatizálódnak ? A midőn a telepen 20 vagy még több szőlőfaj termeltetik, igen természetes, hogy azokból igen sok veszteséggel termelhető bor. Azonban ez a negatív példa is szükséges az ilgy érdekében. Különben, hogy nemcsak azon a vidéken vannak olyanok, a kik a nehézségektől nem riadtak vissza, s ágy direkt termelő tőkékkel, mint oltványokkal beültették tönkrement területeiket, utalhatok a bulai részekre. Ott van pl, Luppa Péter t. képviselő úr, a ki ezt tette. De utalhatok Arad vármegyére is, a hol az országban ezen irányban talán a legnagyobb lendület mutatkozik. S abban igazat adok Herman Ottó t. képviselőtársamnak, hogy ott, a hol erre a magántevékenység kellő erővel ráveti magát, ott tud is a bajon segíteni. (Úgy van! a jobbóldalon.) Még csak azt kell, t. ház, Szederkényi t. képviselőtársam szavaira megjegyeznem,, ki a francziák példájára utal, hogy ott a kormány, mint ilyen, a direkt segélyezésnek sokkal kisebb mérvére szorítkozik, mint mi. Ott is a társadalom volt az, mely életrevaló módon kézbe vette ezen kérdést, és épen ezért csak azt kell ismételnem Bernát Béla t. képviselőtársamnak, hogy, midőn választóit mindig azzal biztatja, hogy a kormány mulasztja el a teendőt, ők pedig mindent megtesznek, egyoldalúau jár el, mert helyesebb volna, ha ennek az ellenkezőjét állítaná, mert utalhatok a községekre, melyek semmit se tesznek. Vannak ugyanis községek, a hol külön vinczellértanfolyamot nyitottunk, s míg másutt százanként jelentkeztek a tanfolyamra,, ;iddig ott csak nyolcz volt a jelentkezők száma. Pmétlem, hogy a Hegyalja érdekében tekintettel arra, hogy az bortermelésünk gyöngye, az állam eddig is többet tett, mint más vidéken. Végre, t. ház, a midőn a határozati javaslat utolsó passzusa az adómentességet állítja oda, mint egyik főeszközt, akkor legyen szabad arra utalnom, hogy az 1891 : I. tcz. e tekintetben meglehetősen messze ment, a mennyiben hat és tíz évi adómentességet is adott. S a midőn Kiss Albert t. képviselőtársam arról panaszkodik, hogy itt az adómentesség tekintetében visszaélések fordultak elő, azt hiszem, hogy, ha ezeket a pénzügyminiszter úrnak, vagy esetleg alantas kötegeinek egyenként tudomására fogja hozni, az orvosszert mindenesetre meg fogja találni. Ln részemről nem az adómentességben, vagy annak fokozásában látom az egyedüli és főeszközt. Különben erről majd az adóreform kérdésének tárgyalásánál szólhatunk bővebben.