Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.
Ülésnapok - 1892-250
250. országos ülés 1898. november 17-éii. pénteken. 207 vételek VI. fejezet, 15. ezím. Kiadás. Személyi járandóságok 43.800 frt. Elnök: Megszavaztatik. Molnár Antal jegyző (olvassa): Dologi kiadások 92.500 frt. Elnök: Megszavaztatik. Molnár Antal jegyző (olvassa): Bevétel 10.500 frt. Elnök: Megszavaztatik. Molnár Antal jegyző (olvassa): Folyammérnöki hivatalok. Rendes kiadások: XVIII. fejezet, 21. czím. Kiadás. Személyi járandóságok 143,515 frt. Elnök: Megszavaztatik. Molnár Antal ijegyző (olvassa): Dologi kiadások 95.659 frt. Elnök: Megszavaztatik. Molnár Antal jegyző (olvassa).- Vizi munkálatok. Rendes kiadások XVIII. fejezet, 22. czím. Rendes bevételek : VI. fejezet, 16. czím. Kiadás 400.800 frt. Elnök : Megszavaztatik. Molnár Antal jegyző (olvassa): Bevétel 960 frt. Elnök: Megszavaztatik. Molnár Antal jegyző (olvassa): Kultúrmérnöki hivatalok. Rendes kiadások: XVIII. fejezet 23. czím. Rendes bevételek: VI. fejezet, 17. czím. Kiadás. Személyi járandóságok és dologi kiadások 168.110 frt. Elnök: Megszavaztatik. Molnár Antal jegyző (olvassa): Közegészségügyi mérnöki szolgálat 12.000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Molnár Antal jegyző (olvassa): Kassai vizmesteri iskola 7.000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Molnár Antal jegyző (olvassa): Mezőgazdasági ipari műszaki szolgálat 5.000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Molnár Antal jegyző (olvassa): Bevétel 8.000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Molnár Antal jegyző (olvassa): Halászat. Rendes kiadások: XVIII. fejezet, 28. czím. Kiadás. Személyi járandóságok 5.650 frt. Papp Elek jegyző: Herman Ottó! Herman Ottó: T. ház! Abban a vaskos és tanulságos könyvben, melyet a t. földmíveiési miniszter ár bemutatott, s a mely minisztériumának egy évi működéséről számot ad, a halászat nem többet, mint 4 oldalt foglal el. Már magában véve azon körülménynél fogva, hogy olyan gazdasági ágról van szó, a melynek külön közege egy évtized óta áll fenn, én egy kissé bővebb és terjedelmesebb jelentést vártam e tárgyban, annál is iukább, mert azt hiszem, az ilyen gazdasági ágaknál az elszámolás, nem a jövőbeli intézkedések bejelentésével, hanem a halakkal való beszámolással történik az egész világon. T. ház! Hogy rövid felszólalásomba bizonyos szint hozzak, legyen szabad kicsit visszanyúlnom a múltba. (Halljuk! Ralijuk!) Gr. Szapáry Gyula földmívelésiigyi minisztersége idejében a halászati felügyelő nyomtatásban kiadott egy jelentést, a mely az akkori »Halászati Lapok«-ban jelent meg, és a mely bámulatba ejtett mindnyájunkat azzal, hogy ott fel volt hozva, Kecskemét városának a Tisza mentén fekvő, gondolom 545 holdnyira terjedő tógazdasága. Horváth Ádám t. barátom, a ki régebb időbea gazdasági tanácsosa volt Kecskemét városának, erről a hivatalosan felhozott tógazdaságról nem birt tudomással. Én akkor már a képviselőházban is elmondottam, hogy a mikor hivatalos kijelentésről van szó, még a képviselőnek sincs joga annak valóságán kételkedni, mert a hivatalos adatot kénytelen elhinni. Kecskemét város polgármesteréhez fordultam tehát felvilágosításért. Bámulatomra a tógazdaságról ő sem tudott semmit; végre a gazdasági tanácsnokhoz fordultam, a kitől megköveteltem, hogy engem arra a helyre vezessen el. Erre ő azt mondta: hiába lesz minden fáradság, nekünk semmiféle tógazdaságunk nincs. Ez tehát szintén hivatalos kijelentés volt. Nem tudom, hogy azóta megtalálták-e, vagy sem ezt a tógazdaságot, mert az akkori földmívelésügyi miniszter űr nem adott nekem feleletet és nem tájékáztatott az iránt, hogy azon tógazdaság hol van; a holdban-e, vagy csak a papiroson ? De ebből a kérdésből nagy háborá keletkezett, még pedig Kecskemét és Nagy-Kőrös városok polgárai között. A Kőrösi polgárok következetesen azt kérdezték a kecskemétiektől, hogy mennyi a hal ára Kecskeméten ? (Derültség a szélső baloldalon.) Erre természetesen a kecskemétiek nem akartak adósak maradni, tehát mi következett? Ráfogták a Kőrösiekre, hogy deputáczióba mentek csekély személyemhez, azzal a kéréssel: adjak nekik tanácsot a haltenyésztésre. Én pedig azt mondtam volna a deputacziónak: tisztelt uraim, van-e vizük? Erre ők azt felelték volna, hogy »ha nekünk vizünk van, nem jöttünk volna az úrhoz tanácsért«. (Nagy derültség.) T. ház! Én nem tudom, hogy ezen ősi soron s ezen a téren is folytatott harcz hová fejlődött, de az bizonyos, hogy ezen harcznak alapját mindeddig megtalálni nem lehetett, mert a tógazdaság nem létezik. Már most, miután ezen halászati dolognak megadtam a maga színét, legyen szabad ahhoz egész komolysággal hozzászólnom. Talán azért is igénybe vehetem a t. ház figyelmét, mert
