Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-250

250. országos ülés 1893. november 17-én, pénteken. 199 nak kell lenniök, nemcsUk a természettudományi technikai és más tudományokban kellő jár tassággal, hanem kiváló kereskedelmi előrelátással kell bírniok, hogy a jelenlegi nehéz viszonyok között boldogulni tudjanak. Mindezek fontos feladatok és megoldásuknak legbiztosabb alapja a kellő, az alapos és jó mezőgazdasági szakoktatás. Ez épen nem kerülte el a földművelésügyi kormány figyelmét. Még június havában tárgyalta azt a szak- és tanférfiakkal kibővített gazdatanács. Igen részletesen kidolgozott kérdő pontokban kibővítve bízatott a gazdaközönség ítéletére : melyek azok a főbb szempontok, a melyek szerint a legközelebbi jövőben megoldandó a gazdasági tanügy reformja? A kik figyelemmel kísérték a kérdőívek szerkesztését, meggyőződést szerezhettek arról, hogy a íöldmívelésügyi kormányzat gondoskodását mindezen kérdések részletei nem kerülték el, így például a magyaróvári gazdasági intézetnél, a melyet Eeitter János t. képviselő úr szóba hozott, felvetettük a kérdést, hogy a tanidő nem elégséges arra, mikép a növendékek oly modern kiképzést nyerjenek, a melyre a mai viszonyok közt szükség van. Áz egyik pontban felvetettük külön azt a kérdést is, vájjon nem volna-e helyes a tanidőt három évre emelni, s a tanárok számát szaporítani ? De figyelemmel volt a íöldmívelésügyi kormányzat arra is, a mit Herman Ottó igen t. képviselőtársam tegnapi beszédében igen helyesen fejtegetett, hogy t. i. a tananyag helye sebben osztassák be és a belépésnél megkívánt képzettség tekintetében szigorúbb eljárás követtessék. Végül nem kerülte el a földmívelésügyi kormány figyelmét a földmívelési iskolák reorganizácziójának és fejlesztésének sürgős kérdése sem. Ez utóbbi kérdésre nézve aa igen t. íöldmívelésügyi miniszter úr tegnapi beszédében bizonyára csak tévedésből hagyta ki ama konkrét kérdést, a melyet Sima Ferencz t. képviselő úr említett fel, de meg fogja kapni a választ, a melyből ki fog tűnni, hogy mi vezette és mi vezeti a földmívelési kormányzatot a földmívelési iskolák tekintetében? Részemről itt csak annyit akarok megjegyezni, hugy a szoros értelemben vett földmíves-iskolák létjogosultságát csak ott látom, a hol azok a helyi érdekekből folyó istápolásban részesíttetnek, mtrt nem szeretném, hogy esek az iskolák másnak látszassanak, mint oly intézeteknek, a honnan a gyakorlati életbeu alkalmazható és később kifejlett munkás béresgazdák kerülnek ki, (Álta János Jielyeslés.) és a hol erre a lokális érdekek közre nem játszanak, ott eltévesztettük a ezélt és nevelnénk a maguk helyét megtalálni nem tudó, gyakorlatban alkalmatlan ifjakat, a kiket az életben kellőleg.használni nem lehet. (Általános helyeslés.) Ez az itt-röviden jelzett azon irány, melyre a gazdasági szakoktatás reformjánál ä íöldmívelésügyi kormányzat a legközelebbi időben törekszik. A mi a gazdasági tanárok javadalmazását illeti, méltóztassék elhinni, hogy az is egyik legkiválóbb gondoskodása tárgyát képezi a földmívelésügyi kormánynak, mert tudatában van annak, hogy jó tanárok nélkül jó gazdasági tanintézet és szakoktatás nem képzelhető; tudatában yan annak, hogy oly tanároktól, a kik megélhetésüket biztosítva nem tudják, nem szentelhetik egész erejüket és tudásukat tantárgyuknak és a választott tanszaknak, nem várhatunk jó tanítást és nem követelhetjük tőlük a búvárlatban azt a lekötöttséget, a melylyel szakmájuknak tartoznak. Ez a tendenczia abban nyilvánul, hogy iparkodunk őket ugyan abban az állapotban, a mely a többi kormányzati ágakban a tanárokat megilleti, a megfelelő helyre juttatni és megfelelő ellátásban részesíteni. Miután az imént említettem, hogy úgy a felső, mint az alsó szakoktatás reformja küszöbön áll, ez volt az indoka annak, hogy nem akartuk a jelenlegi mozgalmas körülményeket felhasználni a rendezésre, mert akkor oly állapotokat teremtettünk volna, a melyek a reform életbelépte után esetleg a tanárokra nézve nem lettek volna kiél gítők és kedvezők. A legnagyobb gondoskodással és előrelátással, és az öntudatos biztosság segélyével fogjuk ezt a kérdést megoldani mielőbb, úgy, hogy a jelen költségvetésben felvett 13.000 frtot, a mely egyelőre a létező ós azon egyenetlenségek elsimítására vétetett fel, a melyre Hedry t. képviselő és felszólalt képviselőtársaim közül többen czéloztak, már most beiktatjuk, az 1895 iki költségvetésben pedig ezen tanárokat, kellő rang, fizetés és ellátás szerint óhajtjuk véglegesen ellátni. (Helyeslés.) Ezek voltak azok, a miket ezen tanügyi férfiak jövőjére s az egész gazdasági tanügy reformjára nézve a nélkül, hogy hosszadalmas lettem volna, most elmondani szükségesnek tartottam. (Általános élénk helyeslés.) Herman Ottó: T. ház! Nem akartam felszólalni ennél a tételnél, mert abban a hitben voltam, hogy a tanári fizetések rendezése, a melynek méltányosságát kétségbe vonni nem lehet, már ezen körülménynél fogva, tehát a dolog érdemére vonatkozólag külön fog eszközöltetni. Mert, ha csakugyan úgy áll, hogy ezek a fizetések külön fognak szabályoztatni, akkor felszólalásom merőben fölösleges. De, t. barátaim úgy tájékoztattak, mintha a t. kormány azt kontemplálná, hogy a tanári fizetések a