Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.
Ülésnapok - 1892-250
250. orszásrós lilos 181>S. noTímber 17-én, pénteken. 195 hogy megemlítsek néhányat, ilyen volt a filloxera elleni kötelező védekezésről szóló szabályrendelet; ilyen volt az apaállatok kiosztása, vizsgálata és használata iránti szabályrendelet. A gazdasági egyesület tehát saját maga és fizetett közegei által szolgálja a törvényhatóságot s e,z által közvetve a földmívelésügyi minisztériumot. Ámde utóbbi időben két nevezetes megkeresésére a miniszteri ura nem is méltatta arra, hogy úgy, mint eddig, vele közvetlenül érintkezzék, h;inem válaszát leküldte a törvényhatóságnak, hol az — ősi szokás szerint — a sok munka közt "egy ideig elintézésre vár és azután a gazdasági egyesületnek jutott az a szerencse, hogy a minisztérium határozatát egyszerű másolatban közölték vele jó későn, a mi által az ő tevékenysége nem méltattatik eléggé, mert a vármegyénél, tisztelet az állásnak és a személynek, az ily ügyeket elintézi a negyedik vagy az ötödik aljegyző, ki nem sokat törődik vele, hogy milyen érdekű, s gyakran elkésve érkezik a gazdasági egyesülethez, a mely az ily dolgokat post festa kapja s a legjobb akarata megtörik azon, hogy nem kellő időben érkeznek le a minisztérium határozatai. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem tartom helyesnek a miniszter úr azon intézkedését sem, mely legutóbb történt, hogy mikor a tüdővész kiirtása elleni értekezletről volt szó, meghívták ugyan, ha jól tudom, a 13—16 felső vidéki vármegye főispánjait és alispánjait, de nem hívták meg ép azon gazdasági egyesületek elnökeit és esetleg szakértő embereit, kiket ezek oda küldtek volna, kik máiévek óta foglalkoznak e kérdéssel, kik ezt a kérdést sokkal jobban, behatóbban s részletesebben ismerik, mint azok a főispánok, kik minden egyébbel vannak elfoglalva, csak nem a megye gazdasági kérdéseivel, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) nem hívták meg azokat, kik bizonyítékát adták annak, hogy ezen kérdésben mennyire előrelátók, mert például a nyitramegyei gazdasági egyesület volt az, mely már 3—4 évvel ezelőtt kezdeményezte a tüdővész ellen az állatbiztosítási kérdést, melynek nyomát találjuk az ez idei költségvetésben is, hol már a miniszter úr is előirányzatba helyezett bizonyos összeget annak bizonyságául, hogy mi azt előre láttuk, mert ott künn a baj színhelyén szakszerűen, részletesen és alaposan foglalkoztunk a kérdéssel. (Úgy van! bal felől) így talán nem végzek méltánytalan munkát, ha kérem a t. miniszter urat, hogy az ily, tevékenységének számos bizonyítékát adó gazdasági egyesületet, közvetlen érintkezés által is kellő méltánylásban részesíteni méltóztassék, mert hígyjék el, fáj a tevékenységben és munkában résztvevő [ férfiaknak, ha olyasmi történik, a mi történt velünk, midőn nekünk sikerűit Budapesten ép a tüdővész elleni védekezés érdekében egy országos nagy-ülést tartani és a földmívelésügyi minisztérium részéről nem vett abban részt senki. Az ilyen dolgok a gazdasági egyesületeknek tevékenységét nem mozdíthatják elő. (Úgy van ! bal felől.) Én tehát nem egynek, hanem az összességnek érdekében kérem, hogy a t. miniszter úr szíves figyelmét ezekre is kiterjeszteni szíveskedjék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Molnár Antal jegyző: Kőrösi Sándor! Kőrösi Sándor: T. képviselőház! Köztudomású dolog, hogy hazánkban a magyaróvári gazdasági akadémián kívül négy felsőbb gazdasági intézet és kilencz földmívelési iskola van. Az is köztudomású, hogy a felsőbb gazdasági intézetek, valamint a földmívelési iskolák közül egy Debreczenben van elhelyezve. En tehát képviselői kötelességet vélek teljesíteni akkor, midőn a gazdasági tanintézetek rovatánál, — habár gyenge egészségemnél fogva esak igen röviden, — a tanárok és ezen tanintézetek, és ez által a hazai gazdaság érdekében néhány szót szólok. (Halljuk! Halljuk/) Nem kívánok ez alkalommal a gazdaságés földmívelésnek nagyfontosságú voltáról elmélkedésbe bocsátkozni, mert csak fölösleges munkát teljesítenék ezzel, a mikor e háznak nagy többsége gazdasággal foglalkozik. Én esak, mint Reitter János előttem felszólalt t. képviselő társam is tette, a t. ház figyelmét kívánom felhívni arra, hogy midőn a törvényhozás az 1893: IV. törvényezikkel az állami tisztviselők fizetését véglegesen rendezte, a gazdasági tanintézetek tanárainak fizetését figyelmen kívül hagyta, Hogy pedig ez igen fontos dolog, hogy ezt maga a t. földmívelésügyi miniszter úr is beismerte, az kitűnik abból a nyilatkozatból, a melyet az 1891. évi költségvetési tárgyalás alkalmával itt e házban tett, azt mondván, hogy ez oly fontos ügy, a melyen a törvényhozásnak sürgősen segíteni kell. És tényleg ezek a gazdasági tanintézetek nagy részben oly exponált helyeken vannak elhelyezve, hogy a tanárok semmiféle mellékkeresettel nem bírnak és tisztán fizetésükből kénytelenek megélni. Ha pedig ezek családos emberek és gyermekeik neveléséről kell gondoskodniuk, ezt csak nagynehezen és szegényesen, vagy épen nem tehetik. A tegnapi napon is nyilatkozott a t. miniszter úr és ezen ügynek fontosságát újból elismerte. Felemlített egy eszmét, hogy ez már ankéteken és gazdasági gyűléseken is tárgyaltatott, a hol megvitatták azt, vájjon a gazdasági szakiskolákat önállóan elkülönítve rendezzék-e, vagy pedig valamely magasabb tanintézetnek kiegészítő fakultásává tegyék. Ez igen szép eszme, a mely nemesik ankéteken került szóba, nemcsak a t. 25*
