Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-250

2S0. orszásos illés 1993. november 17-éti, pénteken. 193 tanári állások megfelelő javadalmazásának szabá­lyozására megkívántatnék, azt hiszem, hogy a t. miniszter úr nem fogja szerénytelenségnek venni, ha arra kérem, méltóztassék odahatni, hogy a gazdasági reáliskoláknál mííködő tanárok fizetése más szakiskolák tanárainak fizetésével arányban mielőbb és végleg szabályoztassék. (Helyeslés hal felöl.) A tételt különben elfogadom. (Helyeslés íal felől.) Molnár Antal jeg.VZÖ: Sporzon Ernő! Sporzon Ernő: T. ház! Ezen czím alatt: »Gazdasági ismeretek terjesztése« ez idő szerint 121.784 forint van fölvéve, mig a múlt évi költségvetésben csak 95.194 forint; e szerint 26.590 forinttal több ez évben. Ha utána nézünk ennek az indokolásban, azt látjuk, hogy ez a többlet a gyiimölesészet emelésére lesz fordí­tandó. Ürömmel üdvözlöm az igen t. miniszter úr ez intenezióját, mert azt látom ebből, hogy melegen érdeklődik a gyümölcstermelés iránt, a mi nálunk a felvidéken a gazdasági ágak egyik legfontosabbika. A minisztérium tavaly kikül­dött szakértője azt jelentette, hogy a kárpáti zónában az állattenyésztés után mindjárta gyü­mölcstermelés következik, a mi a felső vidékre nézve igen fontos. Ez indított engem már tavaly arra, hogy megkérjem a t. miniszter urat, for­dítson különös figyelmet a felső vidék gyümölcs­termelésére, mert az igen elhanyagolt állapotban van. E felszólalásom következménye az lett, hogy létesíttetett a rudnói gyümölcsfa-iskola, a miért én az egész vidék, az egész kerület nevében köszönetet mondok. (Felkiáltások bal felől: Protegálja!) Nem az én részemre protekczió ez, hanem a kerület részére, s hozzáteszem, hogy nem is az én választókerűietem. B. Andreánszky Gábor: De kormány­párti! Sporzon Ernő: Igen, kormánypárti. Ez a faiskola bámulatra méltó gyorsasággal lett fel­állítva, és már most 14.000 csemetéje van, a melyet az illető községeknek jövőre valószínűleg ingyen, vagy igen olcsón fognak kiosztani. A miniszter úrnak ezen gyors ténykedése valóban elismerésreméltó. Sőt a tayaly elültetett olasz mogyoró ültetése is nagy sikerrel járt. B. Andreánszky Gábor: Tót mogyoró volt az! (Élénk derültség a bal- és szélső bal­oldalon.) Sporzon Ernő: De kötelességem a t. mi­niszter urat egy dologra figyelmeztetni, egy ve­szedelemre, a mely ezen szép intézmény, ezen költséggel fentartott gyümölcstelepet fenyegeti. Tudniillik a munkásviszonyok nálunk olyan rosszak, hogy egész nyáron át nem lehet nap­számost kapni. Ennek az idén már az a követ­kezménye volt, hogy midőn az állami kertésznek szüksége volt napszámosra az iskola megmívelé­KÉPVII. NAPLrt. 1892—97. XIV. KÖTET. sére, semmi pénzen sem lehetett azt kapni, mert, a mint Polónyi t. képviselőtársam tegnap szin­tén megemlítette, az 1873 : LIII. törvényczikkel engedélyezett telekeldaraholás folytán olyan kü­lönös viszony áll ott fenn, hogy az úrbéri tel­kek eídaraboltatváu, ott már külterjes gazdasá­got folytatni nem lehet. Egy-egy parasztnak már nincs annyi földje, hogy azon gazdasági marhaállományt fentartani lehessen, s ennek az a következése, hogy ezek az emberek egész munkásrajokban már májusban elmennek más vidékekre. Tizenhárom ezer ember ment el onnan az idén Mezőhegyesre, a többi állambirtokokra és Erdélybe a czukorgyárakba, úgy, hogy a nyáron, a mikor ezen gyümölcs-iskola megmívelése vé­gett szükség volt napszámosra, az illető állami kertésznek abszolúte nem volt munkása. (Egy hang: Biztosítsa élőre!) Az embereket fentartani nem lehet, hanem egy más módját akarom én a miniszter úrnak ajánlani s ez abban áll, hogy legalább 4 — 5 állandó munkást kell fogadni. B. Andreánszky Gábor: De magyar em­bert ! (Derültség bal felől.) Sporzon Ernő: Akár magyar, akár né­met, akár tót, de állandó munkás kell. Ha össze­sonlítjuk az állandó munkás költségeit a foga­dott munkás költségeivel, semmi különbséget sem fogunk találni. Évi 180 forintért lehet egy állandó munkást fogadni, a ki aztán télen-nyáron ott lehet a kertben, és ha a kertésznek négy állandó munkása van, a legszükségesebb mankát ezekkel elvégezheti. Már pedig egy kert, a mely 16 holdat tesz s a mely hívatva van százerekre menő nemesített gyümölcsfa-csemetét nemcsak a vidéken, hanem a közel megyékben is elosztani, megérdemli, hogy kellően gondoztassák és jól műveltessék. Ajánlom a t. miniszter úrnak azt is, hogy, tekintette] ennek a kertnek a nagy ki­terjedésére, a zöldségtermelést is honosítsa meg. Én meggyőződtem arról, hogy a kertész által a maga számára, egy oly helyen ültetett zöld­ség, a mely még fával nem volt beültetve, gyö­nyörű eredményt biztosított. A zöldséget a pia­czon igen jól lehetne értékesíteni, és én mond­hatom, hogy ha a zöldség ott szakszerűen ter­meltetik, a költségeknek nagy része az eladott zöldségeknek árából meg fog térülni. Igen helyes volt a t. miniszter úrnak azon intézkedése is, hogy ezen gyümölcsfa-tenyésztés­sel együtt két aszalót is létesített. Az idén, a mikor a gyüinölcsteimés ezen a vidéken olyan nagy volt, hogy jóformán nem tudtak vele mit csinálni, a szegény nép a felesleget, a melytől különben elesett volna, ezen aszalók által tar­totta meg. Szükségesnek tartom, t. ház, egy másik kö­rülményt is felemlíteni. (Halljuk! Halljuk!) A kertész elismerést érdemel, mert megtanította 25

Next

/
Thumbnails
Contents