Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.
Ülésnapok - 1892-249
249. országos ülés 1893. november 18-án, csütörtökön, 181 kurzusra való felvételhez kitűnően végzett iskola feltétele van kötve. Honnan van Magyarországon azután az az eljárásaiban, irányában bizonytalan, határozatlan gazdasági kezelő-személyzet? Csak a g x azűa sági oktatás tökéletlenségéből ered az; mert azok a gazdasági növendékek, a kik rossz theoria mellett még a kellő gyakorlati bevezetést is kénytelenek nélkülözni, kenyeret akarnak szerezni, kimennek az életbe, és az öreg béres vezetése alá állanak. Azt mondják, kidobjuk mindazt, a mit az akadémián tanúltunk, mert. nem ér semmit. Természetesen, mert a gyakorlati alkalmazásra nem elég érettek, a gazdaságban az élet terén pedig nem expriinentálást várnak tőlük, hanem a gyakorlat oly vitelét, a mely rögtön hasznot hajt. Ha a t. miniszter úrnak csakugyan az a szándéka, hogy e téren javítani akar, és ha úgy gondolkozik, hogy az oktatás alapjaiban keli behoznunk azt a szolidítást, a mely nélkül igazi, foganatos szakoktatás egyáltalán nem képzelhető, ha e téren lendíteni akar, akkor a fennálló gazdasági oktatás egész szervezetét gyökeres revízió alá kell venni, összhangba kell hozni azt, a mit az ismeret követel azzal, a mit az élet szab a növendék elé. Mert a ki a tanterveket ismeri, tudni fogja, hogy e téren, belefoglalva például az állatorvosi akadémiát is, a tantervek beosztásánál mily képtelenségek találkoznak. Egy növendék, a ki úgy is hiányos képzettséggel jön az intézetbe, az első félévben már vegyészetet, anatómiát, fiziológiát egyszerre tanúi, holott e három csak egymástól függ, az egyiknek megértése lehetetlen a másik nélkül, lehetetlen az egyiket tanulni, ha a másikat még nem érti. Mig ezek a viszonyok fognak fennállani, az igazi gazdasági értelem dolgában nagyon szomorúan állunk. És látnunk kell azt is, hogy a gazdasági intézetbői kikerült ifjakkal szemben a birtokos-osztály bizonyos visszautasító állást foglal el; nem akarja őkei elfogadni, mert nincs biztosítéka arra, hogy igazi funkczionáriust, igazán alkalmazható derék embert nyer bennük. Az oktatás e téren is olyan érdek, mely a birtokosságot érintve, visszahat gazdasági életünk egészére is, a melynek alapos és sürgős megoldása a kormányzatnak egyik legnevezetesebb feladata. T. ház! Szándékom volt, hogy az itt felvetett kérdések közül még némelyeket belevonjak mostani felszólalásom keretébe, de meggyőződtem arról, hogy az ilyen mozaikszerű beszédek, ha könnyítenek is a képviselő helyzetén, de nem hatnak kellő felyilágosítäsképen a közre. Én tehát majd az egyes tételeknél kérni fogom a t. ház becses figyelmét. Ismételve mondom, hogy a t. miniszter úr működése iránt abban a körben, a melynek szegénysége természetesen viszonyaink összeségéből származik, elismeréssel vagyok, és a költségvetést elfogadom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Kíván-e még valaki szólani? Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A miniszter úr kíván szólni. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Bethlen András földmívelésügyi miniszter: T. ház ! Legyen szabad a hallottakra röviden reflektálnom. (Halljuk! Halljuk!) Ennek a tárczának karaktere — azt hiszem, nem csalódom, ha azt mondom — az, hogy az itt kezelt nagy kérdéseket tervszerűen, fokozatosan, de zökkenés nélkül kell fejleszteni, új dolgokat pedig óvatosan és szerényen kell kez deni. Ettől az úttól, ennek a tárczának a múltja nem téríthet, nem ijeszthet el, sőt ellenkezőleg; mert ha azt látjuk, hogy olyan kérdések megoldása kezdődött, mint a kultarmérnökség. mint a selyemtermelés és igen sok más, nagyon szerényen és ma óriási kiterjedésű; ha magam utalhatok példákra, vegyük például az országnak egyik részét, az erdélyi részeket, a hol a lóheremagtermelés a legutóbbi évek alatt oly dimenziókat ért el, hogy már igen fontos közgazdasági kérdés, úgy, hogy például tavaly másfél millió áru termeltetett; ha utalok arra, hogy a bükkfa értékesítése gyáripar útján már szintén jelentékeny lendületet nyert: akkor azon új dolgok, a melyeket az 1894-ik évi budget keretében inieziálni akarok, nem úgy kell, hogy feltűnjenek, mint jelentéktelen és figyelmet nem érdemlő dolgok, hanem mint olyanok, a melyeknek legnagyobb része jelentékeny jövőt igér. T. ház! Azzal a jóakarattal szemben, melylyel a ház minden oldaláról találkozom, azt hiszem, nem szükséges, hogy nagyon melegen védekezzem egyes megtámadások ellen, mert olyat is hallottam, hogy e tárezában programm nélkül, rendszertelenül, kapkodva halad a munka, de annyit mégis bátor vagyok megjegyezni, hogy ezen nagyon sok heterogén teendőből összealkotott munkakörben a programm az, hogy a meglevők felhasználásával minden jogosult érdek párhuzamosan fejlesztessék. Olyan módját a programmszerű eljárásnak, hogy pl. keletről nyugatra, vagy osztályok szerint történjék a fejlődés, tőlem nem is várhatja senki sem. (Helyeslés jobb felől.) De kidomborodik a programmszerű munka az intézkedésekben, kidomborodik főleg egy dologban, a mit, azt hiszem, nem tagad senki és mindenki csak örül rajta, s ez nemcsak a földmívelés fejlődése, hanem a fold árának is jelentékeny emelkedése. (Helyeslés.) T. ház! Az év folyamán alapos módon összegyűjtöttem az adatokat arra nézve, hogy
