Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-249

249, országos ülés 1893. november 16 án, csütörtökön. 179 az alapszövet rossz volt, a foltnak varratai idővel engedtek és az a nagy folt lobogott, mint czafat, minden kis széltől mozgatva, minden igazi czéí nélkül. (Tetszés a szélsőbalon.) Ha egyebet nem teszünk, csak azokat a panaszokat veszszük tekintetbe, a melyek most az általános vitában felhangzanak, midőn nekünk, azt hiszem, mint törvényhozásnak magas színvonalon álló közgazdasági vitát kellene folytatnunk, ezek a panaszok kettőt bizonyítanak. Az egyik az, hogy ezek a parczialis bajok igen nagyok és mindenütt predominálnak, a másik dolog pedig az, hogy látnunk kell azután, hogy miként kell ezen parczialis bajokon segíteni. Nekem a gyökeres segítségre nézve meg van állapítva a magam nézete, melytől nem tágíthatok, (Halljuk! Halljuk!) kimondtam: önálló vámterület, független Magyarország. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Rendkívül jellemző példa az, a melyet Csáky Kálmán t. képviselőtársam tegnap fel

: hozott, visszatükröződik abban Magyarország földmívelési és közgazdasági állapotának egész képe és mizériája. T. képviselőtársam, ki őszülő hajjal, meglehetősen messze és hátra láthat és sokra emlékezhetik, meg fogja vallani velem együtt, hogy a szegény Szepesség egykoron nem volt boldogtalan, hanem ott nagy polgári jólét uralkodott. A kérdés tehát az, hogy mi úton s mi módon ment tönkre az országnak ez a része, a mely mindenképen birt a maga nagy fontosságával, mert ott három tulajdonsága volt a népnek, a mely rendkívűi becses és fontos: intelligens nép, szorgalmas nép és takarékos nép volt az mindig. S ezt a három tulajdonságát még egy tetézte: rendíthetetlen, kristálytiszta ragaszkodás a hazához. (Élénk tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Én meg fogom mondani t. képviselőtársamnak és ő igazat fog nekem adni, hogy azelőtt a Szepességet erdők borították, ma az erdők nagy része kipusztult; én megfogom neki mondani, hogy azelőtt a Szepesség völgye fehérlett nagy darabokon nyáron át, mintha hó fedte volna, csupa fehérített vászontól, a mi nagy iparág volt, a tegnapi napon megmondta t. képviselőtársam, hogy ma a len kezelése már kiveszett; én meg fogom neki mondani, hogy még a házak építésében is volt egy bizonyos sajátságosság, az a kidüledt homlok, a mely alól a kékfestőnek vászonvégei függtek és száradtak; volt bőripar és volt nagy bányászati és vasipar, és ha most mindez nincsen, mivel hozzuk ezt kapcsolatba? Mi okozta ezt? Vájjon nem épen abban a szerves összefüggésben lássuk-e az okot, a melyben a földmívelés az iparral áll? Vájjon uem abból következik-e ez, hogy, miután ez a szerencsétlen viszony és vámpolitika tönkretette a Szepesség iparát, a melynek tönkremenéséről völgyön fel és völgyön le hámorok s más iparvállalatok romjai tanúskodnak, midőn megölték azt az ipart, azzal megölték egyszersmind annak a kis földmívesnek a jövedelmezőségét is. És ez nemcsak a Szepességen van így, hanem kisebb-nagyobb mértékben Felső-Magyarország megyéiben ráismerünk erre a típusra és ráismerünk mindenütt ott, a hol a talaj, a klima nem alkalmas arra, hogy a földmívelés annak a nyomán megerősödjék. Kertészeti iskolával a Szepességet megmenteni nem bírjuk. Nagyra veszem azt is, ha felállítják, de a gyökeres, igazi orvoslás egészen máshol keresendő. (Halljuk !) Ha arról van szó, hogy itt már csakugyan pusztulófélben levő vidéket meg kell menteni alapos eljárással, akkor meg kell tömi azokat a lánczokat, a melyek ránehezednek a felvirágoztatás lehetőségére. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Volt idő, a mikor én itt e házban rámutattam arra, hogy esetleg hol fog megtörni boldogult Baross Gábor miniszternek az ereje, a kit úgy ismertek, mint vasminisztert, a ki, ha a fejébe vesz valamit, azt keresztül is viszi. Én, t. képviselőház, akkor kimondtam: Baross Gábor vagy bármely magyar miniszter ezen az alapon, a melyen állunk, elmehet Magyarország közgazdasági vagy bármely ügyeinek fejlesztésében addig a határig, a meddig Ausztriának nem árt. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) De mihelyt mi akármelyik téren, — megemlítem csak a textil-ipart, — azt az irányt veszszük, mely Magyarországot, mint piaczot, el találná vonni Ausztriától, akkor mi a Politik des allerhöchsten Hauses által vissza leszünk utasítva. (Úgy van! Úgy van! a szäső baloldalon.) És önöknek egész akarata, egész befolyása semmivé fog válni azzal az áramlattal szemben, noha itt nemcsak az én meggyőződésem szerint, nemcsak e nemzetnek története szerint, hanem egyáltalán az emberi jogok szempontjából is e nemzet elidegeníthetetlen jogának érvényesítéséről van szó. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Én hozzájárulok nagy készséggel minden olyan javításhoz, mely ezeket a mostan sínylődő, sőt egészen bukófélben levő vidékeket valahogy megtartja, mert Magyarországnak legfőbb érdeke az, hogy különösen azok maradjadak fenn, kikre Magyarország bizton számíthat nehéz napokban is. De nem látom módját csak akkor, ha a földmívelés és ipar terén minden idegen beavatkozással szemben, minden más nem magyar érdeknek visszautasításával megteszszük azt, a mit tennünk kell, hogy a magunk népe megmaradjon. (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) 23*