Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-248

158 248. országos ülés 1888. november IS én, szerdán. »lnterpelláezió az összniiniszteriumhoz. Az 1867-iki, úgy az 1878-iki Ausztriával kötött kereskedelmi szerződés, midőn a közös vámterületet kimondotta, rendelte egyúttal, hogy semminemű forgalmi tárgy, bárminemű beviteli, kiviteli vagy átviteli vámmal nem illethető, úgy kimondotta azt is, liogy a vámkülzetek megszüntetendők ; ennek daezára Tirol és Vorarlberg a Magyarországból oda szállított gabonára 37 írttól kezdve, egész 62 írtig vet vámot 100 métermázsára, tekintettel arra, hogy ez az idézett tczikkek intézkedéseivel ellentétben áll, és nemzetgazdaságilag Magyarországra felette sérelmes, melynek törvénytelen voltát a miniszterelnök úr is egy iüterpelláezióra adott válaszában elismerte, kérdem a miniszterelnök urat: mit tett arra nézve, hogy az említett sérelmes vám megszűntettessék ? és szándékozik-e az eddig is jogtalanul és törvénytelenül szedett vámmennyiséget kitűntetvén, annak visszapótlását az állam részére követelni ?« (Helyeslés a szélsőbálon.) Elnök: Miután az interpelláló képviselő úr maga felolvasta az interpellácziót, kívánja-e n t. ház, hogy az felolvastassák? (Felkiáltások: Nem!) A miniszterelnök úr kíván nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk!) Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk.') Talán természetesnek fogja a t. képviselő úr találni, hogy egészen preczize, az idő megjelölésével, hogy mikor tettem lépéseket, e perezben felelni nem tudok, mert az nincs emlékezetemben. Annyit azonban igenis válaszolhatok iníerpellácziójára, — s azt hiszem, ez tartozik a dolog érdemére, — (Halljuk! Halljuk!) hogy mihelyt tudomást vettem e dologról Kun Miklós képviselő úrnak itteni felszólalásából, ezt a rákövetkező miniszteri tanácskozások egyikében megbeszélés tárgyává tettük. Ekkor átírtam az osztrák kormányhoz, követelvén ezen közbeeső vámok megszüntetését. Miután ebbeli átiratomra választ nem kaptam, azt a nyár folyamán megsürgettem, és miután érdemleges intézkedés nem történt, a múlt hetekben, azt hiszem, október hó elején tartott közös miniszteri értekezlet alkalmával, melyben t. barátaim, a kereskedelmi és földmívelésiigyi miniszter urak is résztvettek, ezt az osztrák kormány irányában mint követelést állítottuk fel, és részéről azt az Ígéretet vettük, hogy a megszüntetés iránt az intézkedés meg fog történni. Nem zárkózhatom el azonban, t. ház, hogy ez a pótlék azon tartománynak, a melyben szedetik, lényeges, majdnem mondhatni, legtöbb bevételét képezi, hogy annak megszüntetése az ottani viszonyokat valósággal alterálná, (Zaj a szélső baloldalon.) a mihez nekünk ugyan közünk nem lehet, mert ez méltányossági indok. Mi a vám- és kereskedelmi szerződés alapján állítottuk fel követelésünket, és az osztrák kormány részéről azt az ígéretet vettük, hogy ez iránt a szükséges lépéseket meg fogja tenni. Ezt tudomásul is vettük. A mi azt illeti, hogy a szedett pótlékok visszakövetelése iránt intézkedjem, e tekintetben lépéseket nem tettem, és azt hiszem, nem is tehetnék, mert a tárgyalások során az is kiderült, hogy erről a korábbi magyar kormányoknak volt tudomásuk, (Mozgás a szélsőbalon.) azután évek során ez a kérdés elaludt, és most vetettük azt fel újra. Ha valamiért kárpótlást követelek, kell tudnom azt, hogy miért és mi után követelem azt. Én arról tudomással nem birok, hogy vitetett-e oda be magyar gabona és mennyi, úgy, hogy kárpótlási és visszakövetelés]* igényt érvényesíteni nem szándékozom, hanem igenis oda szándékozom hatályosan működni, és a szükséges lépéseket a most megalakult kormánynál is megtenni, hogy ez a vám- és kereskedelmi szövetségünkkel össze nem egyeztethető állapot mielőbb megszűntettessék. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jobb felöl.) Szalay Imre: T. ház' Ha a t. miniszterelnök úr nyilatkozatának első részét tudomásul veszem is, annak második részét, kifejtett indokainál fogva, nem vehetem tudomásul. Mindenesetre sajátságos dolog, hogy, midőn a t. miniszterelnök úr azt mondja, hogy ezt a dolgot tudták előző minisztertársai is . . . Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Nem úgy mondtam! Szalay Imre: . . . hogy tudták az előző kormányok, az előző minisztériumok és annak daczára mégis eltűrték, hogy törvénytelen dolog történjék Magyarországon. Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Nem tűrték! Szalay Imre: Bocsánatot kérek, ha a t. miniszterelnök úr előtti minisztérium tudta s eltűrte azt az állapotot, hogy ily törvénytelen dolgok történjenek, mikép mondhatja, a t. miniszterelnök úr azt, hogy vámköveteléssel nem élhet? Már ha nekünk az Ausztriával kötött szerződésünk értelmében a bankadósságok bizonyos hányadát át lehetett vállalni, ha mi az 1848. és 1850-től kezdve egészen a hatvanas évekig a Magyarország részére is tett kiadásokból bizonyos hányadot kivettünk, akkor nem tudom felfogni, hogy, ha mi ilyen áldozatot hoztunk, miért ne igényelhetnők jogosan azt, a mit Tirol és Vorarlberg tőlünk jogtalanul elvett. Én, t. ház, nem tudom megérteni azt, hogy a t. miniszter-