Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-248

S48. urszftgos ftlés $S»ä november 15-én, sz«rűán, 155 ne találjon, mert a búza még hosszú időn keresztül mindig fog találni piaczot. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Ha nem volnánk közös vámterületben Ausztriával, a mi búzánkra Ausztriában még akkor is szükség volna. Csak egy pillantást kell vetnünk a magyarországi és külföldi gabonaárjegyzékekre és meggyőződhetüűk róla, hogy a mi búzánk árait egyenesen a világpiaca árai szabályozzák. Mennyi például Zürichben a búza ára? Számítsuk le az oda való viteldíjat, a vámot és néhány hatos üzleti nyereséget és mindjárt kitűnik, hogy az épen annyi, mint Budapesten vagy Bécsben. Ha mi most Ausztriától elválnánk, vagy legalább külön vámterületet képeznénk, az lenne a végeredmény, hogy az osztrákok is védvámot szabnának búzánkra, s ezzel csak a bécsi piaezon lenne a mi búzánk drágább, de nem lenne azért egy krajczárral is olcsóbb Budapesten, mint ma, mert ha nem vennék meg a bécsiek búzánkat, ép úgy kiküldhetők Zürichbe, vagy Berlinbe, mint most. Azzal tehát, hogy az osztrákok szintén védvámot szednének, valanri nagy kárt épen nem tehetnének. Láttuk tehát, hogy mily »nesze semmi, fogd meg jól«-ért tettük magunkat, úgyszólván, koldusokká. Meggátoltuk államunk fejlődését, megkárosítottuk magunkat milliárdok erejéig, a mi államunk természetes úton, úgy, mint más államok, nem fejlődhetik. Igaz, hogy ma máitöbb ezer kilométer vasútunk, több nagyszerű vállalatunk és pénzintézetünk van, a melyek ezelőtt 30—40 évvel nem voltak meg, s csakugyan alkalomadtán büszkén hivatkozunk ez eredményre, de nem gondoljuk meg, hogy azoknak a vasutaknak, hajóknak^ pénzintézeteknek kamatai mind külföldi tőkepénzesek zsebeibe vándorolnak. Találkoztam oly emberrel is, a ki azt a körülményt, hogy Magyarországba beözönlik az idegen kölcsönpénz, még örvendetes jelenségnek hirdette. Vájjon az angolok, a francziák, a németek mind idegen pénzen alkották kultúrájukat? Tőlünk kérték kölcsön vagy Egyptomtól vagy Lapplandtól? Nem, hanem a maguk erejéből, saját tőkéjükkel csinálták! (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mi pedig a közös vámterület fentartása által elzártuk lehetőségét is annak, hogy hazánk egészséges utón fejlődjék és izmosodjék, hanem e helyett tért nyitottunk az eladósodásnak^ elszegényedésnek, kivándorlásnak, szóval mindenféle erkölcsi és anyagi pusztulásnak — s mindezt csak azért tettük, hogy bizonyos körök bizonyos igényei álleplek alatt érvényesíttessenek. T. ház! Az elmondottak után megköszönve a t. ház békeftírését és figyelmét, úgy hiszem, (Halljuk! Halljuk!) csak az a teendőm van hátra, hogy tekintettel arra, hogy a közös vámterület úgy gazdasági, mint kereskedelmi haladásunknak egyformán akadálya, tisztelettel figyelmeztessem a közös vámterűlet fentartóit arra, hogy, ha azt akarjuk, hogy úgy földmívelésünk, mint kereskedelmünk ügyei komolyan és gyökeresen orvosoltassanak, legyünk mindannyian azon, hogy azou akadály, mely fejlődésünket gátolja, elháríttaseék, (Helyeslés a szélső baloldalon.) mert addig semmiféle úton helyes közgazdasági politikát követnünk lehetetlen. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Perczel Béni jegyző: Bernát Béla! Bernát Béla: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Nem akarom a t. ház türelmét sokáig igénybe venni, csakis főbb vonásokban kívánok újólag ismételten rámutatni azon bajokra s közveszélyes állapotokra, a melyek abból származnak, hogy a kormány a filloxera pusztítása által tönkrement szőlőterűleteknek reorganizácziójára* s az elszegényedett lakosságnak a megélhetésre a szükséges anyagi eszközöket rendelkezésre nem bocsájtá. Bátor voltam a t. házhoz beadni a TokajHegyalja szőlőbirtokosságának emlékiratát, mely ezen bajok 8 beteges állapotok részletes elősorolásával foglalkozik a mire már előzetesen is a t. ház tagjai figyelmét ezennel fölhívom. Mindamellett legyen szabad nekem ez alkalommal némely dolgokra kiterjeszkednem. (Halljuk! Halljuk!) Köztudomású tény, hogy a filloxera pusztításai által az ország egyik jövedelmező közgazdasági ága már majdnem teljesen elpusztult, minek folytán a szőlőszettel foglalkozó lakosság legnagyobb része teljesen elszegényedett. (Igaz! Ügy van ! a baloldalon.) ily körülmények között a kormány hatványozott kötelessége lett volna rendkívüli eszközökkel a segélyre szorultaknak segítségére sietni; a költségvetés tanúsága szerint azonban csak annyit tett, hogy a napról napra fokozottabb mértékben terjedő bajjal szemben e ezímeu az eddigi 235.000 frt költséget a jövő évre eaak 11.600 írttal emelte fel, Ezen összeggel gondolja tehát a t. kormány e tárgyban fennen hirdetett s a szőlők regeneráczi ójára vonatkozó programmját keresztül vinni ? (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Nem elég a hangzatos jelszavak használata, hanem szükséges az anyagi eszközök előteremtése s megadása. (Igaz! Ügy van! a baloldalon.) S mit tesz a kormány? A filloxera pusztítása ellen védekező szövetkezeteket kisebb öszszeget kitevő pénzsegélyben részesíti külöüös kegy gyanánt, s kérelemre egyik-másiknak ingyen amerikai hitvány, nagyobbrészt hasznavehetetlen szőlővesszőt utalványoztat, s ezzel akarja a szőlőket újjáteremteni, a lakosságot az 20*