Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-248

140 248. orsüílgos illés 1893. november 15.én, szerdán. got, a melyeknek megfigyelését és érvényesítését, legalább mi, itt ezen a padokon elkerülhetetlenül szükségesnek és elodázhatatlannak tartjuk. Mindenek fölött elvitázhatlan tény és igazság az, hogy Magyarországkizárólag földmívelő ország, és hogy még nagyon hosszú ideig földmívelési ország lesz. Elvitázhatatlan tény, hogy különösen földmívelésünk érdekében mindenek előtt az szükséges, hogy magunkról önállóan és füg' getlenűl intézkedhessünk; az önálló vámterületet, a magyar kereskedelmi politikát kell tehát egész terjedelmében megvalósítanunk. (Élénk helyeslés . a szélső baloldalon.) Mert a míg Magyarország idegen érdek behatása alatt lesz, addig bárminő földmívelési politikát űzzünk, képtelenek leszünk mezei iparának fölvirágoztatását elérésére. Csak ily önálló politikával 'lehet biztosítanunk földmívelésünk jövőjét. Az xi. n. szabadelvű kormánynak okulnia kellene a 25 éves tapasztalatokon, és be kellene látnia, hogy sokféle bajainknak, földmívelésünk elmaradásának legfőbb oka az 1867-iki kiegyezés. (Úgy van! a szélső 'baloldalon.) E kiegyezés hatása szerves összefüggésben van nemzeti életünk egész további fejlődésével. Ama jogfelfogásnak, ama erkölcsi érzületnek szelleme, a mely e kiegyezést létesítette és fen tartja, átment a nemzet vérkeringésébe, és fájdulom, haladásunk struktúrája lett. Az 1867-iki kiegyezést a kishitűség, az opportunitás szülte, s ennek szelleme költözött be nemzeti életünk minden nyilvánításába. Ez ellen kell első sorban küzdenünk, ágy közgazdasági, mint minden oly téren, a hol csak legtávolabbról is érintve van Ausztria érdeke. A kiegyezésnek romboló hatását a polgári jellemekre, a nemzeti Önérzet és közerkölcsökre most részletesen nem illusztrálom. Hanem egyszerűen konstatálom, hogy a mi megcsontosodott meggyőződésünk, hogy úgy pénzügyi, mint közgazdasági tekintetben a 67-iki intézmények haladásunk leküzdhetetlen akadályát képezik. (Úgy van! a szélsőbalon.) Ott van pl. az indirekt adók közössége. Hogy ez minő káros hatással van gazdasági politikánkra, azt mindenki tudja, a ki minden irányban intenzív gnzdálkodást folytat. Tudjuk azt is, hogy az úgynevezett közösvámterület, melyek köpenyege alatt a magyar gazdálkodó közönség véghetetlen kárára, a bécsi és ausztriai iparnak dédelgetése érdekében a védvámok felállíttattak, mily forrásból és indokból származtak. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) E védvámokkal megvédelmezik ugyanis a bécsi rongyot, de tönkreteszik a magyar mezei ipar produktív erejét, tönkreteszik még azon kisipart is, a melyet eddig Magyarországon, — hogy úgy fejezzem ki magamat, — a czéhrendszer dédelgetett. Mit szóljunk külkereskedemi viszonyunkról, vájjon van-e e házban valaki, a ki ma már meg ne volna arról győződve, hogy ha nekünk Ausztriával közös vámterületünk nem volna, akkor Magyarországon a takarmány-kiviteli tilalom nem lépett volna életbe ? (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) Hiszen ma már konstatálva van, hogy Magyarországon hat millió métermázsa takarmányfelesleg lesz a legszigorúbb és legnagyobb tél esetében is. Igenis, t. ház, a külkereskedelmünkr zsibbasztólag hat az a viszony, a mely a 67-iki intézmények folytán Ausztriával kapcsolatosan a mi közgazdasági dolgainkra befolyással van, és épen az a baj, hogy abban a keretben, melyet a 67-iki kiegyezés megalkotott, sem bir a t. kormány elég bátorsággal és önállósággal, hogy ne mondjam, hazafias érzékkel arra nézve, hogy par exellence minden irányban a magyar érdekek legyenek megvédelmezve Ausztriával szemben. (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Es a helyett, hogy az összezsugorodott, a kishitűség által megalkotott 67-es kiegyezést kiterjeszteni törekednék, a helyett, hogy a magyar közállapotoknak fejlesztésére, a közgazdasági viszonyoknak gyarapítására használná fel energiáját a tisztelt kormány: mindenkor Bécs és Ausztria érdekeit tartják szem előtt, azt nézik, mi kedvezőbb, mi előnyösebb a szomszédoknak, és nem gondolnak arra, hogy Magyarországban napról-napra pusztul épen az az osztály, a mely ezer éven keresztül a magyar nemzetnek, alkotmánynak és szabadságnak fentartója, éltető ereje volt: a magyar középosztály. (Igaz! Úgy van! a bal és szélső baloldalon.) T. ház! Akkor, a mikor azt tapasztaljuk, hogy a kormánypadokról egyre azt hirdetik, hogy megtesznek mindent a 67-es kiegyezés alapján a nemzet érdekében, és a mikor, Szalay Imre t. képviselőtársam ismét egy interpellacziót olvasott fel a tirol-vorarlbergi vámokra vonatkozólag, a melyet ezelőtt egy és fél évvel hozott itt a házban szóba; a mikor meglett ígérve, mivel az a 67-es kiegyezéssel össze nem egyeztethető, hogy megszüntetése iránt a szükséges lépések meg fognak tétetni, íme ma is azon helyzetben van az egész ügy, mint másfél esztendővel ezelőtt, — mert félnek az idegen érdekeket a magyar jól felfogott érdekekkel szemben megérinteni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha tehát ezeket tapasztaljuk, akkor mindenek felett még a földmívelési tárcza tárgyalása alkalmával is első sorban nekünk, kik az u. n. közösügyi alapra nem léptünk, annak káros voltát az első pillanattól fogva felismertük, ezen, — nem mondom átkos, de min.