Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-247

247, országos nlés 1893. november 14.én, kedden. 127 ezen oldalát figyelmeztetni, hogy ne csak hangoztassuk a takarékosság elvét, hanem annak gyakorlati konzekveneziáit is vonjuk le. Egyúttal kifejezte azon óhaját, hogy szűnjék meg már az a visszás helyzet, hogy mindent az államtól várunk, míg a társadalom nem fejti Id azt a tevékenységet, a melyet sok téren kifejteni érdekében feküdnék. T. ház! Részemről rossz helyen alkalmazottnak jelentem ki a figyelmeztetést, hogy a kiadások javaslatbahozatalánál, különösen ezen oldal tartsa szem előtt a takarékosság elveit, mert hiszen szem előtt szoktuk mi azt mindig tartani és csak sajnálattal kell konstatálnom, hogy épen ott, a hol egyszer más irányú indítványt tettünk, — értem a tanítók fizetésesének megjavítására czélzót, — nem sikerült felszólalásunkkal ezélt érnünk. Elismerem azonban a t. pénzügyminiszter úr által említett azon elvnek helyességét, mikép ne az államtól várjunk mindent, hanem maga a társadalom is igyekezzék nagyobhmérvű tevékenység kifejtésa által a közjó előmozdításában tevékeny részt venni, csakhogy, ha valahol, úgy bizonyára a közjótékonyság terén nem érheti a magyar társadalmat szemrehányás. Hiszen kulturális intézményeink jóformán mind a magyar társadalom adakozásából létesítettek; a közjótékonyság terén régi időben és újabban is, jóformán minden egyesület közadakozásnak köszöni létesítését. Különösen az alapítványok azok, melyek tekintetében a t. belügyminiszter figyelmét kívánom felhívni. {Halljuk!) T. ház ! Jól tudom, hogy valahányszor egy alapítvány tétetik, alapító-levél szerkesztendő és az illetékes minisztériumhoz jóváhagyás végett bemutatandó ; egyik példánya a minisztériumnál marad. De sajnos, tudok példát, hogy már évekkel ezelőtt létesített ily alapítványoki'ól még alapító-levél sem lett szerkesztve; valamint tudok példákat arra is, hogy az ily alapítványok kezelésére vonatkozó számadások jóformán senki által nem revideáltattak, úgy, hogy oly czélokra is lett a jövedelem fordítva, mely az alapítvány intenczióival semmikép nem volt öszszeegyeztehetö. E tekintetben azt tartom, hogy a belügyminisztériumnál az ellenőrzés nem egészen kifogástalan, mert különben majdnem lehetetlen, hogy előfordulhatott volna az az eset, hogy ily alapítványi ügy egyszer a belügyminisztériumnál tárgyalás alá kerülvén, miután daczára annak, hogy az alapítványi alapszabályok már évekkel előbb a belügyminisztérium által jóváhagyattak, sem az alapító-levél, sem az alapszabályok visszatartott példánya ott feltalálható nem volt, az illető alapítványi keze lőség lett felhíva, hogy terjeszsze fel az alapítólevélnek és az alapszabályoknak egy példányát és csak így volt a belügyminiszter abban a helyzetben, hogy az alapítványi ügyben határozhasson. Tudom, vannak községek, melyek szintén kezelnek ily alapítványokat. Ezekre vonatkozólag a községi törvényben van intézkedés, hogy a községek kötelesek ily alapítványokat ugyanazon gonddal kezelni, mint saját vagyonukat, kötelesek a számadásokat évenkint a közgyűlés elé terjeszteni, honnan azok felülvizsgálat czéljából a megyei hatósághoz felterjesztetnek. A megyék is kezelnek ily alapítványokat. Ezekre vonatkozólag szükséges volna, ha a belügyminiszter úr az ellenőrzés szempontjából szigorúbban járna el, mert tudok eseteket, hogy még a megyék által kezelt alapít ványokról sem létezik, daczára annak, hogy évtizedek előtt keletkezett az alapítvány, alapítólevél, sem pedig alapszabály és az alapítvány kezelésére vonatkozó számadások soha a felsőbb hatósághoz felülvizsgálat czéljából fel nem terjesztettek. Ezen alapítványok tekintetében azt tartom, hogy szigorúbb ellenőrzés már azért is szükséges volna, mert vannak oly alapítványok, melyek nemzetiségi czélok előmozdítására szolgálnak. (Úgy van! bal felől) En egyáltalán nem akarom kétségbe vonni a nemzetiségek jogát, hogy akár kulturális, akár jótékonyczélok tekintetében alapítványokat létesítsenek, de nem szeretném, a mire pedig különösen a jelen mozgalmas időkben itt-ott áramlat is mutatkozik, — hogy jótékonysági czél ürügye alatt államellenes tendencziák is ápoltassanak. (Úgy van! Úgy van! hal felől.) De ha már felszólaltam, úgy még egy kérdést óhajtanék szóba hozni, melyet már a tegnapi vita folyamán az egyik czímnél felemlíteni akartam, de azért nem tettem, mert a tegnapi tárgyalás jóformán gőzerővel lett hajtva, s habár nem tartozik strikte ehhez a czélhoz, mégis igen röviden a, miniszter úr figyelmét ezen ügyre is kívánom felhívni. (Halljuk! Halljuk!) A pénzügyminiszter úr, a belügyminiszter úr egyetértésével f. évi április 29-én egy rendeletet adott ki, a mely szerint azon pénzek után, a melyek az adóhivataloknál részint bírói letétkép, részint az árvák és gyámoltak vagyonának feleslegeként kezeltetnek, az illető hivatalok folyó évi január hó elejétől fogva, tehát visszaható erővel, csakis 4°/o kamatot fizessenek. Helyeslem, ha a kincstár érdekében a kamatláb leszállíttatik és a mostani időpontot arra alkalmasnak is találom, mert az egész világon a kamatláb nagyon leszállt. Azt is helyeslem, hogy a pénzügyminiszter utasította közegeit, hogy azokat a letéteket, vagy árvapénzeket, a melyekre nézve az illetékes hatóságok kévéseinek a 4°/o-ot,