Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.

Ülésnapok - 1892-231

231. országos ülés 1898. október 5-én, csütörtökön. 39 nincs, és ez is egyik |bizonyítéka annak, hogy mennyire nehéz helyzetben lehettek az indítványozók, midőn maguk sem tudták formitlázni, hogy tulajdonképen mit kérjenek és akarnak. De ez ide nem tartozik. Itt szemben állunk a kérvényi bizottság javaslatával, melyet saját részemről természetesen elfogadok, szemben állunk Bartha Miklós képviselő úrnak helytelenítés! indítványával, mely ellen, mint a mi parlamentáris eljárásunkban szokásos forma ellen, kifogást nem tehetek, jóllehet, igen sajnálnám, ha véleménye a ház t. többségének véleményével találkoznék. (Derültség) De a harmadik forma ellen, melyet gr. Apponyi Albert képviselő úr méltóztatott választani, nemcsak azért teszek kifogást, mert az szintén a kormány ellen irányúi, a mit talán a t. képviselő úr is elismer, és annak állását egyszerűen tarthatatlanná teszi, hanem a nálunk bevett parlamenti szokás, az általános alkotmányos alapelvek szempontjából vagyok kénytelen ezt a formát kifogásolni. (Halljuk! Halljuk!) Hallottam azt, hogy mikor egy trónbeszéd alkalmával egy általános működési programm adatik elő, akkor a fejedelemhez felírat intéztetik, dokumentálásául annak, hogy a mit az a kormány mondott programmjában, az az alkotmányos többség helyeslésével találkozik. De megfordítva: hogy felíratok intéztessenek a fejedelemhez az ő szavai ellen, erre nekem a t. képviselő úr formát és praecedenst találni nem fog. (Úgy van! Úgy van! jobb felől. Ellenmondások bal felől.) Feliratokkal, t. ház, akkor szokás gazdálkodni, mikor nincs oly alkotmányos közvetítő fórum, mintegy felelős kormány, mely a véleményeket a törvényhozás és a fejedelem közt közvetíti. De feliratokhoz akkor folyamodni, midőn az országgyűlés többsége által támogatott felelős kormány van, mely ezen közvetítő szerepre hívatva van, ez ellenkezik magának a parlamentarizmusnak a lényegével. (Úgy van! Úgy van ! jobb felöl. Ellenmondások bal felöl.) De ez ellenkezik még mással is, t. ház. Minket azzal vádolnak, hogy a fejedelem magas személyiségét politikailag kihasználjuk, egyes pártok ellen irányozzuk. (Egy hang a szélső baloldalon: Úgy is van,) Ha úgy van, t. ház, akkor aztán legalább azon logikai tévedésbe ne méltóztassanak rögtön esni, hogy vagy van a kormánynak olyan befolyása, bogy még a fejedelem személyiségét is kihasználja, vagy pedig nincs neki semmi befolyása; de a kettő logice együtt nem lehet. (Az elnöki széket gr. Andrássy Tivadar alelnök foglalja el.) Mert azt mondani, hogy semmi befolyása KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XIII. KÖTET. nincs, és hogy mégis kihasználja, ez logikai ellenmondás. .(Úgy van! Úgy van! Tetszés jobb felől.) De, ha már megemlítettem ezt, egyre még rá kell mutatnom. A fejedelmet, az udvart nem mi használjuk ki egyes velünk ellentétben álló pártokkal szemben, hanem épe;: megfordítva áll a dolog, épen ellenkező jelenségekkel találkozunk. Mióta ezeken a padokon működöm, t. ház, alig múlt el egy hót, egy nap, hogy ne találkoztunk volna újabb és újabb hírekkel, hogy a kormány minden törekvése hiábavaló. Szóval azzal az alkotmányos aerákban igen sajátságos jelenséggel találkozunk, hogy nem a kormány használja ki az udvart az ellenzékekkel szemben, hanem az ellenzékek akarják kihasználni az udvart a kormánynyal szemben. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon. Derültség és taps a szélső baloldalon.) És ezt teszik a t. képviselő urak folyton. Ugyan kérem, mit csinálnának, vagy legalább mit próbálnának csinálni, ha onnan ide kerülnének? De visszatérek a felirati formára, és [talán egy rokon szempontból fogom fejtegetni ennek megengedhetlenségét. A t. képviselő úr, természetesen azon reményben, vagy legalább is azon jogosult törekvéssel terjeszti be a felíratijavaslatott, hogy a ház által el fog fogadtatni. Mi lenne a következés, ha ez a ház által csakugyan elfogadtatnék, (Halljuk! Halljuk!) Tegyük fel, hogy az alkotmányos következés az lenne, hogy nagyon természetesen ez a kormány viszszavonúlna, és a t. képviselő úr ezen programm alapján a kormányra meghívatnék. Hogy ez lenne-e, ez iránt garancziát nem nyújtok, (Derültség a jobboldalon.) de lehetne. Micsoda helyzetbe jutna akkor a t. képviselő úr? (Halljuk! Halljuk!) Abba a sajátszerű helyzetbe jutna, hogy miután a koronánál első intrádára mégis ki kellene eszközölni, hogy a feliratra válasz is adassék, ő itt nem mint egy alkotmányos kormány jelennék meg, mely előadja programmját, hanem azonnal egy királyi leirattal adatja elő programmját. (Mozgás és ellenmondás a baloldalon.) Már most mindenkinek bírálatára bocsátom, hogy ez nálunk szokásos megengedett alkotmányos forma lenne-e, és hogy mi élünk-e vissza a helyzettel, ha bizonyos intelemre kérjük a fejedelmet, mikor arra szükség van, vagy a t. képviselő úr élne-e vissza azzal, a ki már kormányra lépését azzal kezdené meg, hogy a fejedelmi szavak dicsfénye alatt jelennék meg. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a baloldalon.) Kérem a t. házat, méltóztassék a kérvényi bizottság javaslatát elfogadni. (Zzjos helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: Az ülést 5 perezre felfüggesztem. 12