Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.

Ülésnapok - 1892-231

78 231. nrszagos ölés 1833. október 5-én, csütört5kön. gör. katb. és a görög-keleti román ajkú papság küldöttségéhez intéztettek, továbbá az a mely­lyel Felséged Kőszegen a dunántúli törvény­iül tóságok hódoló tisztelgését fogadta. Az első helyen említett nyilatkozatok főleg a nemzeti­ségi izgatásokba], az utóbbi az ország közhan­gulatával és közjogi viszonyainkkal foglalkozik. Felséges urunk! Azok az izgatások, melyek­nek nem magyar ajkú polgártársaink ki vannak téve, teljesen megérdemlik Felséged királyi figyelmét és szavát. E polgártársaink túlnyomó többségükben hü fiai e hazának, törvénytisztelő polgárai ez államnak, mely nekik anyanyelvük használatá­ban is mindazt a szabadságot biztosítja, mely az állam egységével és történelmi magyar jelle­gével összeférhető, egyébként pedig őket min­denben egyenlőknek tekinti a magyar fajhoz tartozókkal. Es valamint Felséged at} T ai haj­landósága mindnyájokra kiterjed, úgy mi is lestvéri szeretettel és bizalommal nézünk felé­jük és azzal az eltökélt akarattal, hogy tör­vényadta jogaikat mindenkor tiszteletben tartjuk és őket az összes állami intézmények igazságos és jótékony működése által mindig szorosabban kapcsoljuk e hazához, (Helyeslés hal felöl.) De épen ezen polgártársainkat kell meg­óvnunk olyan izgatások hatásától, melyek a nemzeti és állami egység felbontására czélzó eszméket térje-ztenek, alaptörvényeink, sőt az országnak integritása ellen fondorkodnak, olykor hirdetve az elszakadást a magyar hazától és ezzel Felséged királyi hatalmától, olykor pedig álloyalitást mutatva és Felségedhez nem mint magyar királyhoz, hanem mint osztrák császár­hoz való ragaszkodást tettetve; a mely utóbbi irányzat, még ha azt őszintének is lehetne te­kinteni , ép oly ellentétben áll a magyar állampolgári kötelességgel mint az első, (Ügy van! bal felöl.) és talán még sértőbb Felségeddel szemben, a kiről feltételezi, hogy koronázási esküjét megszegve, az ország integritásának vagy állami önállóságának csorbítására közreműködni valaha hajlandó lehetne. (Helyeslés bal felöl.) De az izgatás nem áll meg az ország határai közt, hanem a fajrokon idegen államokban keres társadalmi összeköttetést és közállapotainkat hamis színben feltüntető íratok terjesztése által, az európai közvéleményt akarja Magyarország és Felségednek, mint magyar királynak, kor­mányzata ellen fölháborítani. Csak hálával ve­hetjük tehát, ha Felségednek legmagasbb figyelme kiváló mértékben fordul ezen izgatások felé. Sajnálattal kell azonban kimondanunk, hogy a nyilatkozat, melyet azok tekintetében a kor­mány Felségednek ajánlott, félremagyarázásokra ad alkalmat. A királyi figyelmeztetés ugyanis arra szorítkozik, hogy a nemzetiségek közötti béke meg ne zavartassák; holott a nemzetiségi izgatásoknak különleges jellege és bűnössége nem a különböző nemzetiségi egyének közti béke megzavarásában áll: (Úgy van! bal felöl) ez ha elő is fordul aránylag alárendelt, mellék jelen­séget képez; hanem ennek az izgatásnak kiváló bűnössége a magyar nemzet egységének meg­tagadása és a magyar állam integritása elleni lázítás. (Úgy van! bal felöl.) Még inkább elő­mozdítja a félreértést az a körülmény, hogy a legmagasabb királyi válasz az úgynevezett ma­gyar chauvinizmust a nemzetiségi izgatásokkal párhuzamba teszi s velük egyforma megrovás­ban részesíti; holott ha ilyennek tünetei valóban mutatkoznának is, ezek egészen más jelleggel bírnának, mert azoknak vétkessége valóban esak a fajok közti béke megzavarásában állana. (Úgy van! bal felöl.) Ez a párhuzam tehát teljesen alkalmas a magyar nemzeti egységnek mint uralkodó eszmének és főszempontnak elhomályo­sítására, mert e helyett a nemzetiségek békés egyetértését állítja előtérbe. A nemzetiségi föde­ralizmusnak szelleme nyilvánul meg abban, a mely a mi alkotmányunk alapjaival és nemzeti politikánknak lényegével ellentétben áll. (Úgy van! bál felöl.) Felséged böleseségére bízzuk, annak megítélését, hogy mennyi hatást gyako­rolhat a legmagasabb nyilatkozatban foglalt általános hivatkozás törvényre és alkotmányra, miután a nyilatkozatnak korábbi részei a tör­vénynek és alkotmánynak álláspontjára a nem zetiségi kérdésben ilyen homályt borítanak. (Úgy van! bal felöl.) Felségednek szándéka és akarata nem lehet más, mint ez ország integritásának, e nemzet egységének fentartása és biztosítása ; de mint­hogy felséged tanácsosai az előadottak szerint olyan nyilatkozat megtételét hozták javaslatba. mely a legmagasabb kir. szándékot nem fejezi ki világosan, söt azzal ellenkező magyaráza­tokra tért nyit: (Úgy van! bal felöl.) mély hó­dolattal kérjük Felségedet, méltóztassék minket királyi szavával megnyugtatni és minden félreértés lehetőségének végét vetni. Aggodalmaink azonban csak nőnek, ha a Borossebesen tett legmagasabb nyilatkozat mellé azt a választ teszszük, melyet felséged Kőszegen a hódolatukat bemutató törvényhatósági küldött­ségnek adni kegyeskedett. Ha egybevetjük azt az enyhe alakot, melyben amott a nemzetiségi izgatásak veszélyeiről történik említés, a nyo­matékos figyelmeztetéseknek és intéseknek azon egész sorozatával, melyek már Borossebesen is és még inkább Kőszegen a magyar nemzethez intéztettek, lehetetlen nem látnunk, hogy felsé­ged téves értesítést nyert a nemzet állapotáról, olyan értesítést, mintha itt a trónt és a mon­archiát veszélyeztető irányzatok hatalmasodtak

Next

/
Thumbnails
Contents