Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.
Ülésnapok - 1892-229
229. országos ülés 1803. október 2-án, hétfőn. 61 Megjegyzendő, hogy ezen összegből levonandó lesz a mederrendezés czíméu az érdé keltek által fedezendő összeg, azaz 1,440.999 forintnak 2 /3 része. A Szamosnak a Tiszára való behatása iránti tanulmányok folyamatban vannak, s mihelyt az tűnnék ki, hogy annak szabályozása a felsőtiszai érdekeltségre nem jár nagyobb veszélylyel, ez is munkába vétetik. Az ország folyóinak hajózhatóvá tétele képezi a törvényjavaslat indokolásának utolsó részét, és ez, mint tanulmányozandó eszmét, felemlíti a földmívelési minister úr egy leendő csatorna építését, mely a Tiszát meglehetős magas pontján Csongrádtól Budapesttel kötné össze, mert nem szabad felejtenünk, hogy a Tisza-folyó a hajózás szempontjainak nem felel meg a kedvezőtlen irány miatt, holott ezen itt felemlített csongrádi csatornát már e század elején is majdnem megvalósították, pedig akkor az agrikulturalis Szempontok nem bírtak oly nagy befolyással, de már ekkor úgy látszott, hogy ez a sószállítás miatt kifizette volna magát. Rövid vonásokban volt szerencsém a törvényjavaslat tartalmát vázolni. Bátor leszek most megtenni erre vonatkozólag a vízügyi bizottság jelentését. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! A vízügyi bizottság mindenek előtt örömének és elismerésének adott kifejezést a t földmívelési minister úrral szemben, hogy a Tisza-szabályozás ügyét figyelemre méltatta, és hogy azt egységes tervezetbe foglalta össze, mely a Tisza vízlefolyás! viszonyainak javítását és egyúttal annak hajózhatóvá tételét czélozta, főleg azért, hogy e törvényjavaslatban felvette leendő programmjába a Tisza-folyónak meder rendezését és hullámtereinek szabályozását. A vízügyi bizottság úgy általánosságban, mint részleteiben e törvényjavaslatot elvi szempontból magáévá tette; műszaki szempontból is helyeselte az ottan elfogadott munkaprogramra sorrendjét, és csakis a javaslat indokolásában foglalt néhány pontra nézve tartja szükségesnek, hogy az részben magában a törvényjavaslatban módosíttassék, részben pedig a t. minister urnak a vízügyi bizottság előtt tett megnyugtató kijelentéseit szószerinti szövegében felvéve, megelégedett azzal, hogy az a jelentésben nyerjen kifejezést. Ezen pontok a következők: (Halljuk! Halljuk !) Először is maga a czím, a Bodrog folyó miatt. Tudniillik a Bodrog munkálataira mintegy 406 ezer forint van felvéve. Tekintettel arra, hogy a Kőrösökre fordított összegek az államháztartásban úgy vannak elszámolva, hogy a Kőrösök szabályozására fordítandó ennyi s ennyi, tehát a Bodrognál is szükségesnek látszik, hogy a mennyiben a Bodrogra ennyi fordíttatik, és a szabályozás nemcsak a Tiszára vonatkozik, a ezírn úgy állapíttassák meg, hogy a Tisza és Bodrog mellékfolyóinak szabályozása. A második módosítás a 12 évre vonatkozik. (Halljuk! Halljuk!) A javaslat ezen munkálatokat 17 év alatt szándékozott megvalósítani, de a siker szempontjából a vízügyi bizottság határozottan állást foglalt, hogy azok 12 év alatt hajtassanak végre, főleg azon szempontból, mert a műszaki közegek műszaki szempontból szintén a 12 évet tartották legczélszerübbnek. A t. minister úr azért iránvozta 17 évre elő ezen munkálatok végrehajtását, mert nem akarta évenkint nagyobb összeggel terhelni az államháztartást, de végre mégis hajlandó volt a 12 évbe beleegyezni, nehogy azonban az államháztartás egyensúlya megzavartassék, kikötötte magának a vízügyi bizottságban, hogy szükség esetén hitelműveletet eszközölhessen. Tizenkét évnél rövidebb idő szintén nem lett volna czélszerű, mert műszaki szempontból a víz sodrára és az önképződésre is kel! számítani. Mert ha ma ezen munkát kézi erővel végre akarnók hajtani, 28,000.000 frtra volna szükségünk, de a víz sodra körülbelül 17,000.000 forint árú munkát eszközöl, ha az 12 év lefolyása alatt hajtatik végre. A harmadik kérdés, mely a vízügyi bizottságban szintén vita tárgyát képezte, a horgasi, vagyis az 1896-iki átmetszés kérdése. A vízügyi bizottság némi következetlenséget látott abban, hogy ez az átmetszés csak 50°/o ra terveztetett, míg a felette és alatta levő átmetszések 75°/o kai vétettek fel az előirányzatba. Itt, t. ház, főleg az nem találkozott az én felfogásommal, hogy a vízlefolyási viszonyokat e javaslat a tényleges helyzetnél kedvezőbbnek igyekezett kimutatni, azt mondván, hogy a legmagasabb vízállás pld. Török-Becsénél eddig 1888-ban 651, mig Szegednél 8'47 méter volt. Ez egy laikus előtt úgy tüntethetné fel a dolgot, mintha a helyzet az alsó Tiszán és Török-Becsénél két méterrel jobb volna; már pedig ez hamis felfogás és nem felel meg a valónak. Ez a számítás ugyanis azokra a null-pontokra van alapítva, a melyeket Vásárhelyi 1842-ben egy bizonyos napon az egész Tiszán végig megállapított. Valószínű, hogy abban az időben a Dunán igen magas volt a vízállása és a Dunának ekkori behatása a Tiszára idézte elő, hogy nem tűnteti fel az igazi helyzetet. Itt az adriai vízszínmagasságot, azaz a terep magasságát kell tekintetbe venni, a melyet igazol a töltések magassága. Én utána jártam és meggyőződtem, hogy a szolnok-szegedi szakaszon ma tényleg alig egy fél méterrel magasabb töltések vannak, mint Török-Becsénél, s hogy így az ottani terepviszonyokhoz képest a helyzet aránylag nem sokkal
