Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.
Ülésnapok - 1892-229
22». országos illés 1893. október 2-án, hétfőn. 59 jelesb műszaki szakértői, kiket a minister három évre kinevez illetőleg felkér. S így, mint látni méltóztatik, ma már minden nagyobb fontossági! szabályozási tervezet, előbb ezen műszaki forumok által felülbírálva s ezen kívül 'még a képviselőház vízügyi bizottsága által is alaposan felülvizsgálva, kerííl a tisztelt képviselőház jóváhagyása elé. De sőt, a mi a Tisza és mellékfolyóinak szabályozására vonatkozó javaslatokat illeti, azok az általom itt felsoroltakon kívül, még mielőtt azok törvényjavaslat alakjában a t. háznak benyújtatnának, — a tiszavölgyi érdekeltséget együttesen képviselni hivatott tiszai központi bizottsággal is, mindenkor közölve lesznek, hogy az, az érdekeltség nevében, úgy jogi, mint műszaki szempontokból esetleg felmerülhető észrevételeit még idejében ellene megtehesse, s ezt a ministerrel közölhesse. Ezen szőnyegen lévő javaslat azonban, tekintettel nagy horderejű fontosságára kivételesen, a földmívelési minister úrnak személyes óhaja folytán, a központi bizottság útján minden egyes tiszai és mellékfolyói mentén alakult ármentesítő társulatnak is megküldetett, hogy minden egyes társulat, mint érdekeltségi kör, még külön nézetét, észrevételeit kifejthesse s esetleg kifogását nyilváníthassa. S részben ez is hátrál tatba e törvényjavaslatnak benyújtását, mert a földmívelési minister úr feltétlenül bevárni óhajtá az öszszes társálatok felterjesztéseit, hogy még azokra is tekintettel lehessen; s valóban csak annyit mondhatok, hogy úgy a földmívelési minister úr, mint a vízügyi bizottság, melynek nevében szerencsém van előterjesztésemet kifejteni, a legvégső minucziáig úgy jogi, mint műszaki szempontból legméltányosabban és leglelkiismereíesebben mérlegelve és bírálva a körülményeket, járt el javaslatának meghozásában. (Halljuk! Halljuk!) Gróf Szapáry Gyula volt földmívelési minister 1890. évi február 7-én, tárczája tárgyalásánál, a képviselőházban azon ígéretet tette, hogy a legrövidebb idő alatt a Tisza folyó végleges szabályozásáról törvényjavaslatot fog előterjeszteni, mely egységes tervezetbe fogja foglalni a Tisza vizlefolyási viszonyainak javítását és annak hajózhatóvá tételét; a mely kettős feladat együttes megalkoztása megvalósításánál úgy az országos érdekek szemmel tartása, mint a fennálló törvények szelleme, valamint a közvetlen érdekeltség óhajainak méltányos figyelembe vételével fog eljárni, mely tervezet munkálatait meg is kezdé, s a melyet gróf Bethlen András minister úr ugyan ezen felfogásból kiindulva magáévá, s tett teljesen kiegészítve a ház asztalára le is tette. Már most ezek előrebocsátása után óhajtja-e a t. ház, hogy én röviden magukat a törvényjavaslatban lerakott fontosabb műszaki elveket és műszaki kérdéseket is felemlítsem? (Halljuk! Halljuk!) A képviselőház, t. elnöke előrebocsátotta ugyan, hogy a t. ház felolvasottnak tekinti magát a törvényjavaslatot, de én azt hiszem, hogy talán mégis czélszerű lesz ezekre nézve is a vízügyi bizottság nevében rövid jelentésemet előterjesztenem. (Halljuk! Halljuk!) E javaslat beismeri indokolásában, hogy az elfogadott Tisza-szabályozási rendszer megvalósításánál hibák fordultak elő, hogy az állam csak részben teljesítette magára vállalt feladatát, szemben a társulati érdekeltséggel, kik több mint 40 milliót költöttek védmííveik felépítésére, a mennyiben az állam az átvágásoknak csak részbeni kiásását hajtá végre s a mederrendezés terén jóformán semmit se tett. Konstatálja továbbá, hogy a munkálatok megkezdése óta a vizlefolyási viszonyok tényleg javultak, a mennyiben a meder nagyobbrészt mindjobban beágyazza magát, de a nagy vizszinmagasság folyton emelkedőben van, mert hiszen azt nem lehet tagadni, hogy az 1876-iki vízmagasság után következett, az ennél magasabb 1877-iki, azután a még magasabb 1879-iki, az 1881-iki és végre a legmagasabb 1888-iki viz, tehát ehronologicus sorrendben igazolható a vízemelkedés. Feltétlenül kijelenti továbbá, hogy a jelenlegi megkezdett rendszer fentartásához ragaszkodik, s annak gyökeres javítása által a megkezdett mű sikeres megoldását elérni reméli. Főfal adatául első sorban az alsó átmetszések lehető rövid idő alatt anyamederré való kiképzését s ezzel kapcsolatban a mederben előállott és a hullámtérben fellépő rendetlenségek megszüntetését, valamint a Tisza mellékfolyóinak a főfolyó viszonyaihoz mért rendezését tekinti. Ennélfogva teendőit négy főcsoportba osztja, nevezetesen: 1. az átvágásoknak anyamederré való fejlesztését és ezzel kapcsolatban aFerencz-csatorna tiszaföldvári torkolatának áthelyezését Ó-Becse alá; 2. a legsürgősebb mederrendezéseket; 3. a hullámtéri rendetlenségek eltávolítását; s végre 4. a mellékfolyókon végrehajtandó munkálatokra. Mindezen munkálatokat 17 év lefolyása alatt tervezi. Az átvágásokat illetőleg: Ez idő szerint 112 átvágás van, melyeknek hossza 136 kilométer. 1891-ig anyamederré fejlődött 60, fejlődésben van 37, nem képződött 15 átvágás. Régi egységárak alapúi vétele mellett, ezen átvágások egész nézetre való kiásása 130 8*
