Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.

Ülésnapok - 1892-226

42 226. országos ülés 1893. szeptember28-áti, csütörtökön. nyainak módosítványai, de magok az eredetiben megtartott szakaszok itt nincsenek. Tehát törvénybe iktatunk olyat, a miről nekünk tudomásunk nincs. (Ügy van! bal felöl.) A.zon másik érv, melyet a belügyminister úr és a bizottság jelentésében felhoz, mely szerint ezen törvényjavaslat és illetőleg egyezmény szerint Magyarországnak joga nyilik büntetőjogi határozmányokat állapítani meg — az én felfogásom szerint — teljesen téves; és — bocsánatot kérek — vagy nem jól magyarázzák ezen egyezmény tartalmát, szövegét vagy készakarva magyarázzák nekünk rosszul. Mert Magyarországnak ez a joga ebben az egyezményben nem csak biztosítva, de világosan még csak érintve sincsen. Ugyanis, uraim, nézetem szerint kétséget sem szenved, hogy ezen egyezménynek hiteles szövege legalább a meghatalmazottak összes képviselői szemében a franczia. Ezen egyezmény franczia szövegében, — miként ezt a jelentés közli, — az van mondva, hogy minden egyes szerződő fél, tehát Magyarország is, megbüntetheti azon hajóskapitányt, a ki más révben köt ki kolerás hajóval, mint a mely neki előiratott. Ez téves, mert Magyarországnak ezen joga kifejezve, annál kevésbbé biztosítva nincs. Az egyezmény mindenütt ezen finom, rendkívül sikerült franczia kifejezéssel él: »chaque puis sance«; minden hatalom, mely ezen szerződést megkötötte, hozhat büntetőjogi határozmányokat. Ebből nekem azon aggályom támadhat, és támadhat Magyarország állami önállóságára féltékeny minden polgárnak, hogy magyarországi kikötőkben is a büntető határozmányokat nem külön és kizárólag Magyarország — mint a hogy nekünk jogunk van — hanem Ausztria fogja meghozni. (Mozgás. Úgy van! a szélsőbalon.) En, t. ház, semmi esetre sem nyughatoin bele abba, hogy ha valamely magyar kikötőben, mondjuk a fiumeiben, egy kapitány az ő kolerás hajójával a nyert rendelet ellenére kiköt, tehát Magyarország területén büntetendő, e büntetésre nézve mégis ne Magyarországnak legyen joga az illető határozmányokat megszabni, hanem Ausztriának. (Helyeslés a szélsőbalon. Ellentmondás jobb felől.) Én tehát sokkal helyesebbnek tartom a belügyminister úr első álláspontját, hogy tudniillik — mint az indokolásban mondja — ez nem oly természetű egyezmény, mely a magyar törvénykönyvbe iktatandó volna. És miután meggyőződésem szerint, ha ez beiktattatnék, olyasmit iktatnánk be, a miben hivatkozás van oly történt dolgokra, melyekről tudomásunk nincs ; a melyeket a magyar törvényhozás sohasem látott, mert ma sincsenek a ház asztalára letéve; miután továbbá ebben meg van tagadva Magyarország önrendelkezési joga: én, mint ezen pártnak egyik legszerényebb tagja, a törvényjavaslatot nem fogadhatom el. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Hieronymi Károly belügyminister: T. képviselőház! (Halljuk!) Mindenesetre szokatlan jelenség az, hogy ha a kormány szükségesnek vagy kívánatosnak látja, hogy egy nemzetközi egyezmény beczikkelyeztessék, tehát ahhoz a magyar törvényhozás hozzájárulását kikérje, ez ellen ép a törvényhozás egyik tagja kifogást emeljen. Sokkal természetesebbnek találnám a megfordított álláspontot, ha tudniillik a kormány saját hatáskörében kívánna ilyen nemzetközi egyezményt megkötni és a képviselőház azután kifogásolná ezen eljárást, és ezen egyezménynek a maga fóruma elé terjesztését követelné. A t. képviselő úr legfontosabb aggodalma az, hogy azon hajókra szabandó büntető határozatokat, a mely hajók az egyezmény ellenére más kikötőben kötnek ki, mint a mely nekik kijelöltetett, ezen egyezmény folytán Ausztria lesz jogosítva megállapítani. Következteti pedig ezt a franczia eredeti szövegnek, melyet a nagy hatalmasságok képviselői aláírtak, ezen kifejezéséből: »chaque puissance.« Felfogásom szerint ez az aggály teljesen alaptalan; mert az 1867-iki XII. törvényesikk értelmében az egészségügyi rendelkezések semmiképen nem képeznek közösügyet Ausztriával; ezek felett Magyarország teljesen önállóan, Ausztria hozzájárulása nélkül intézkedhetik, és ily egészségügyi egyezmények megkötésénél a közös külügyminister mindig csak mint Magyarország képviselője működhetik közre, és igen jól képzelhető oly egészségügyi egyezmény, mely a közös külügyministerium és az ő közegeinek közbenjárásával köttetett ugyan, de a mely például csak Magyarországot, vagy megfordítva csak Ausztriát, de Magyarországot nem kötelezi. Ez az egyezmény, t. képviselőház, ímég az én elődöm idejében köttetett, de hasonló természetű a drezdai egyezmény, melyet a t. képviselőház imént fogadott el. Annak aláírásából méltóztatik látni, hogy nemcsak a közös külügyminister volt képviselve a drezdai egyezmény megkötésénél, hanem egyúttal Magyarország külön és Magyarország külön képviselői ép úgy aláírták az egyezményt, mint a közös külügyminister képviselői. Abból tehát, hogy a franczia szövegben a puissance szó használtatik, semmiféle magyarázat útján azt kiokoskodni, hogy Magyarországnak ezen egyezmény értelmében nem volna joga saját törvényhozása által önállóan intézkedni, egyáltalában nem lehet. A mi azt a kérdést illeti, hogy helyes-e ez egyezményt beczikkelyezni, először is nem látom