Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.

Ülésnapok - 1892-242

242. orízágos ülés 18»8. november 6-án, hétfőn. 34,7 tárgyában. Méltóztatnak hozzájárulni ahhoz, hogy a jelentés olvasottnak tekintessék ? (Helyeslés.) E szerint az előadó árat illeti a szó. Gr. Batthyány Tivadar, a közgazdasági bizottság előadója : T. képviselőház ! Midőn a közgazdasági bizottság nevében a vándoriparról éa a házalásról szóló törvényjavaslatot elfogadásra ajánlom, kötelességemisek tartom — habár tekintettel az előrehaladott időre, a lehető rövidséggel — felsorolni azon főbb momentumokat és indokokat, a melyek ezen javaslat megalkotását azon alakban, a mint itt előttünk fekszik, szükségessé tették. Az első és igen fontos indok az volt, hogy a házalási kereskedésen kívül a vándoripar minden egyéb neme ma nálunk egyáltalában szabályozva nincsen. Maga a házalás kérdése ideiglenesen az 1852. évi házalási parancs érvényre emelése útján lett szabályozva, a mely azonban nem felelvén meg a czélnak, ismételten szükségessé vált, hogy a szakministerek által időnként kiadott külön rendeletek által részben kiegészíttessék, részben módosítás alá vétes sék. Eltekintve azonban ezen ténytől, a mely egymagában is szükségessé tenné, hogy a házalási és vándoripar ügyét a magyar törvényhozás végre valahára szabályozza, szükségesnek mutatkozik ezen ügy szabályozása még néhány más igen fontos indokból. Ide tartozik első sorban a vidéki kis- és középkereskedők és a vidéki iparosok által is ismételten méltán hangoztatott azon panasz, hogy ők a házalók és vándoriparosok által üzleteikben nagy mérvben károsítíatnak. Teljesen elismerem, hogy ezen panaszok bizonyos fokig méltányosak; de másrészt nem hagyhatók figyelmen kívül azon fontos indokok sem, melyek a vándoriparnak, habár lehető megszorítása mellett, annak további fentartását okvetetlenül szükszégessé teszik. Első sorban közgazdasági érdekek szóínak e mellett, mert elvitázhatatlan tény, hogy a nagykereskedőkés gyárosok, ha a házalási ipart teljesen eltiitanók, tetemes mennyiségű vevőktői esnének eb mert vannak helyek hova az áruk csakis a vándoripar révén jutnak el. További indok az, hogy faluhelyen, pusztákon, hegyi vidékeken, hol állandó iparos és kereskedő megtelepedni az üzlet csekélysége miatt nem képes, a fogyasztó közönség szükségleteinek beszerzésénél tisztán a házalókra és vándoriparosokra van utalva. További és talán legfontosabb indok, mely a házalás fentartását múlhatatlanul szükségessé teszi az, hogy az ország bizonyos, kevésbbé, kedvező viszonyok közt élő lakói ma még a vándoriparra, mint egyetlen megélhetési módra vannak utalva. Itt van első sorban az ország felső vármegyéjének tót lakossága, azután Erdély és Horvát-Szlavonország egyes vidékének lakói, kik e nélkül meg nem élhetnének, tehát kivándorlásra volnának utalva. Maga a törvényjavaslat, a mint már ezen ellentétes indokok elősorolásábói is kitűnik, compromissumot alkot egyrészt a kis- és középkereskedők érdekei közt, melyek a megszorítást teszik szükségessé, másrészt azon általam felsorolt érdekek közt, melyek további fentartását igénylik. A törvényjavaslat szövegéből, valamint indokolásából és a közgazdasági bizottság jelentéséből a javaslat részletei ismeretesek lévén, bátran mellőzhetem azok további részletes ismertetését. Kötelességem azonban még két dolgot felemlítenem. Egyik az, hogy, — mint méltóztatoak emlékezni, — 1890. május 27-éu Istóczy Győző képviselő úr törvényjavaslatot nyújtott be, melyben a vándoriparnál és a házalásnál a részletfizetésre való eladás tilalmazását akarta törvényben kimondani. Az akkori kereskedelmi minister, boldogult Baross Gábor, akkor azon ígéretet tette volt, hogy a véndoripar törvényszerű szabályozása alkalmával fogja ezen kérdést is elintézni. Az 1., 2. §. kimondja, hogy a részletfizetésre való kereskedés a házalási kereskedelemből kizáratik és megfelelő büntetést is szab e szabály áthágására. A kormány tehát megfelelt akkori ígéretének. Kötelességem még felemlíteni, hogy a kisés középkereskedőknek 10 év óta fennálló érdekeltségi bizottsága által a t. házhoz kérvény nyújtatott be, melyben a vándoriparról szóló törvényjavaslat némely módosítását kérik. Ezen kérelmekre a tényállás az, hogy ezen kérelmek egy része a törvényjavaslatban már benne van, ha az illető urak, a kik e kérvényt elkészítették, alaposan tanulmányozták volna a törvényjavaslatot, meggyőződtek volna róla, hogy legtöbb kérelmük a törvényjavaslatban már benne van, tehát itt csak is ismétlésekbe bocsátkoznánk, ha e kérelmeket újból is fölvennők a javaslatba. A kérelem második része pedig oly természetű, a melynek teljesítése nem a törvénybe, hanem a végrehajtási rendeletbe valók, ezt a minister úr, a mennyire lehetséges, bizonyára tekintetbe fogja venni. A kérelem harmadik része a vándoripar további korlátozását czélozza. Miután igen alapos, hosszadalmas és beható tárgyalások után jött a kormány azon compromissumra, a melynek alapján a javaslatot elkészítette, és miután magam is abban a nézetben vagyok, hogy a javaslat a helyes középutat eltalálta, azt hiszem, helytelen dolog volna, ha a megszorítást még a törvényjavaslatba kontempláltnál is tovább forsziroznók. (Helyeslés johb felől.) Éu tanulmányoztam a külföldi