Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.

Ülésnapok - 1892-242

242. országos ülés 18»S. november 6-án, hétfőn. gf 7 Mezei Mór: T. ház! A t. előadó ár által említett kérvényeket én voltam szerencsés benyújtani, s azért kötelességemnek tartom azokat igen röviden indokolni. A törvényjavaslat a csomagokban árúit árúkra jövőre nézve két feltételt állapít meg. Az egyik szerint a kereskedőknek tetszésére bízatik a csomagokban árúit árúk mennyiségének megjelölése; a másik szerint a kereskedelemügyi minister rendeletileg fogja megállapítani, hogy melyek azon árúk, a melyek mennyiségének megjelölése kötelezővé tétetik. A kérvények, a melyeket benyújtani szerencsés voltam, a szabály általánossá tételét kérelmezik, hogy t. i. minden csomagokban árúit árúra nézve kötelező legyen a mennyiség szerinti megjelölés. A törvényjavaslat indokolása e szabály kettéválasztását a következőleg motiválja. Az első szakasz intézkedése nem zárja ki annak lehetőségét, hogy bizonyos árúknál a mennyiségtartalom megjelölése szántszándékosan mellőztetik a végett, hogy a bár meg nem jelölt, de a gyakorlat és szokásszerinti mennyiség csalárd szándékból megrövidíttetik Nézetem szerint ennek az indokolásnak consequentiája az volna, hogy ezt n szakaszt tehát úgy kell sző végezni, hogy ez a szántszándékos megrövidítés lehetetlenné tétessék; azt pedig igen egyszerűen úgy lehet elérni, ha a kérvények petitumához képest kimondatik az, hogy minden árúcsomagon annak mennyisége világosan kiteendő. Mert e c-alárd' szándékú megrövidítés megakadályozását nem érjük el úgy, ha erre nézve magában a törvényben nem állítunk fel garantiát, a mely szerint jövőre nézve a tartalom mennyisége világosan kiteendő minden csomagon. A második szakasz rendelkezése szerint a kereskedelemügyi minister bizonyos árúkra nézve a csomagokban való mennyiség megjelölését kötelezőleg állapíthatja meg. Azt hiszem, t. ház, hogy az érdekelt köröknek kérvénye egészen más megbírálás alá esnék akkor, ha az illető körök a törvényjavaslat által intendált ellenőrzésnek s illetőleg ÍI rájuk háramló kötelezettség mértékének leszállítását szorgalmaznák. De egészen más szempont alá esik a jelen esetben, a mikor maguk azt mondják, hogy a törvény ezen szerkezetben nem fog megfelelni a czélnak, az ellenőrzés és a kötelezettség mértékét tehát fel kell emelni. Azt hiszem, hogy ily esetben a kérelem igenis méltánylást érdemel és azért bátorkodom az első szakasz első bekezdéséhez ezen kérelemnek megfelelő következő módosítványt beadni: »A belföldi forgalomra szánt árúkra nézve, melyek a részlet-kereskedésben kész csomagokban, dobozokban, kötegekben, vagy más tartályokban stb. fordulnak elő, és a melyek a vevő által sem le nem számoltatnak, sem nem méretnek, hanem a közforgalomban zárt burkolatban, vagy bizonyos darabszám, vagy méret szerint képezik az adásvevés tárgyát, az árú mennyisége a csomagon, vagy magán az árún darabszám szerint —vagy súly, vagy hosszmértékben — megjelölendő, mely megjelölésnek a valósághoz híven a törvényes •mértékben kell kifejezve lennie«. Ha a t. ház e módosítványt elfogadná, akkor a második szakaszban az maradna a ministeri rendelet által való szabályozásnak fenhagyva, hogy a megjelölés módját a minister kötelezőleg állapítja meg. Lukács Béla kereskedelemügyi mi nister: T. ház! (FMljuk! Halijuk.') A törvényjavaslat első szakasza azt tartalmazza, hogy azon árúkra nézve, a melyeknél az a kereskedelmi szokás, hogy csomagokban árúitatnak, és ezen csomag mintegy bizonyos méretet is képvisel, ezekre nézve, a mennyiben annak mennyisége vagy mérete kimutattatik, ez a méret és mennyiség az igazságnak megfelelően ttíntettessék ki. Tehát nem az van mondva az első szakaszban, hogy valamennyi ilyen árú, a mely csomagokban árúsíttatik, okvetlenül meg is jelölendő. Azonban a második szakaszban a kereskedelmi ministernek fentartatnék az a jog, illetőleg a törvényhozás által megadatnék az a felhatalmazás, hogy bizonyos ilyen árúkra nézve kötelezőleg rendelhesse el a megjelölést. Azt hiszem, t. ház, hogy a törvényjavaslat ezen rendelkezése viszonyainknak teljesen megfelel. (Helyeslés jobb fdóí.) Ezzel szemben, ugyan kereskedelmi körökből ellenkező indítvány terjesztetett elő, a melyet Mezei Mór t. képviselő úr módosítás alakjába foglalt, s a melynek az a czélja, hogy valamennyi ilyen árúra nézve, a mely csomagokban árúsíttatik, kötelezővé tétessék a mennyiség megjelölése. Ezzel szemben megjegyzem, t. ház, hogy ha e módosítás elfogadtatik, és e megjelölés kötelezőleg rendeltetnék el valamennyi csomagra nézve, túlmennénk azon a czélon, a melyet ezen törvényjavaslat által elérni akarunk. Ilyen kívánság kereskedelmi és iparos körökben akkor, a mikor e törvényjavaslat tárgyaltatott, fel nem merült. Bátor vagyok megjegyezni, hogy mielőtt e törvényjavaslatot a ház elé terjesztettem, a dolog természeténél fogva az ip iros és kereskedelmi köröket is meghallgattam, és nevezetesen a kereskedelmi kamarák, mint a kereskedelmi körök legilletékesebb közvetítői és hatóságai e tekintetben szintén meghallgattattak, és ezek ilynemű kívánságokat nem támasztottak. Ennélfogva kénytelen vagyok konstatálni, hogy ez a két kérvény, mely a ház előtt fekszik, az egyik a kereskedelmi csarnok részéről, a másik