Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.
Ülésnapok - 1892-241
241, országos ülés 1898. november 4-én, szombaton. 315 és nem győzök ellene küzdeni a törvényhatóság termeiben is, hogy járják végig koldulva a bizottsági tagokat egy-egy állás elnyerhetése végett. De hát, t. minister úr, ha életfogytiglan fogja választani ugyanazon testűdet azt az elöljáróságot, mely eddig választotta, nem fognak-e járni házról-házra? (Zaj. Közbeszólás: De csak egyszer!) Még sokkal nagyobb mértékben, t. minister ár! Az az argumentum a közvetett választás ellen szóló argumentum. Mert a mikor oly rendszer áll fenn, t. ház, a fővárosban, mint most, hogy tudniillik habár az összes törvény hatósági bizottsági tagok választják is a kerületi functionariusokat, de mégis a kerületek közt létrejött transactiók alapján, ha az egyik kerület elfogadja a másik kerület plébánosát, orvosát, bábaasszonycandidatusát: akkor a mig annak a jelöltnek csak 50—60 bizottsági tagot kell végig járnia, hogy magának a kerület férfiainál megnyerje az állást, addig fog kopogtatni; de ha 3—4000 községi választót kell végigjárnia, akkor e szándékáról le kell mondani, mert ezt nem telteti meg. Ez a legerősebb argumentum a mellett, hogy a közvetett választási rendszer fenn ne tartassák ; mert ha fentartatik, akkor a háznál való kopogtatás és könyörgés, a sógorság és komaság révén még nagyobb mértékben fog folyni, a mennyiben az élethosszig való állás biztosabb kenyeret nyújt. Végül azt vagyok bátor megjegyezni, hogy azon költségtöbblet, a mit felemlíteni méltóztatott, nagy tévedés. Tévedés azért, mert mindaddig, a mig a törvényhatósági szabályrendelet megalkotva nincs, az iránt, hogy milyen lesz az elöljáróságok szervezete, egyes kerületekben hány személy lesz alkalmazva, stb. a költségtöbbletet csak hasból lehet kiszámítani. Hieronymi Károly belügyminister: Megközelítőleg! Polóliyi Géza: Ugy sem áll meg! Mert nekem tudomásom van arról, hogy a főváros főszámvevője megbizhatólag 340 ezer frt több letet mutatott ki. Hieronymi Károly belügyminister: Nekem is ő szolgáltatta az adatokat! Polónyi Géza: Mindketten tévedhetünk, mert a kérdés attól függ, hogy a szabályrendelet mikép fogja a szervezetet megoldani? Én a magam részéről, miután a t. minister ár csak újabb érvet szolgáltatott a függetlenségi és 48-as párt által helyesen elfoglalt álláspont mellett: általánosságban a törvényjavaslatot elfogadom, s kérem, hogy majd a részletes tárgyalásnál előterjesztendő javaslatainkat méltóztassék figyelembe venni. Elnök: Holló Lajos képviselő úr szintén szavainak helyreigazítása végett kivan felszólalni. (Halljuk.') Holló Lajos: T. ház! Majd leszek bátor az illető szakasz mellett hosszasabban szólani; ^tt csak félreértett szavaimat vagyok bátor röviden helyreigazítani. Tudniillik a t. minister úr azzal a kérdéssel volt szíves foglalkozni, miért voltam bátor felvetni, vájjon a hatáskörök oly beosztása, hogy a szakértők alá legyenek rendelve nem szakértő elöljáróknak, helyes-e, vagy nem? Azt méltóztatott mondani, hogy talán kevesebbet foglalkoztam az előttünk fekvő javaslattal és a főváros elöljáróságainak szervezetével s azért nem ismerve ezeket, állottam elő e megjegyzéssel. Bátor vagyok figyelmeztetni a t. minister urat, — emlékező tehetsége bizonyára nem fogja cserben hagyni, — hogy e megjegyzéseimet már a bizottságban is voltam bátor szóba hozni, s akkor a minister úr azt jegyezte meg, hogy az a beosztás, melyet én szóba hoztam, neki is jobban tetszik, ő is inkább helyesli és jónak találja, csupán csak a költségek azok, melyek a t. minister urat ez álláspont elfogadásától visszatartják. Csak egy pár hónap telt el azon idő óta s én azt hittem, hogy a t. minister úr nézeteit tolmácsolom e házban, midőn ugyanazokat ismételtem ; de meglepetésemre látom, hogy a minister úr most már más elveket vall és elvileg ellentmond álláspontomnak. De igen érdekes, t. ház, hogy mennyiben méltóztatott azután félreérteni és részben félre is magyarázni szavaimat, midőn a minister úr azt mondja, hogy a szakértőt alá is kell helyezni a nem szakértőnek, mert ő nem bízik azon szakértő szakvéleményében, a ki rá nem tudja beszélni azt a jogászt, vagy mást, a ki nem szakértő abban a körben s meg nem tudja magát értetni. Hát a szakértők mindig csak maguknak tulajdonítják, hogy az illető, a ki nem szakértő, nem érti meg őket s nem bírja álláspontjukat elfogadni. Minden szakember épen azt állítja, hogy uram, ön laikus ezen a téren s nem képes azt megbírálni és megítélni. És most a t. minister úr, mint a szakembereknek e házban bizonyára védője és képviselője, azt mondja, hogy ily esetben sohasem az illető laikus ember a hibás, hogy az nem fogja fel a szakértő véleményét, hanem mindig a szakértő az, a ki a kellő szakértelemmel és tudással nem bír, hogy meg tudja magát értetni az illető közeggel. Ez volt a minister úr válaszának az érdeme, de én nem azt mondtam, hogy a szakértő ne legyen bizonyos mértékben hozzákötve a hatósági közeg eljárásához, hanem a mit mondtam és a miben félreérteni és félremagyarázi méltóztatott, az az, hogy ott, a hol külön40*
