Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.

Ülésnapok - 1892-241

841. országos Illés 1898. november 4-én, ísombatoa. 297 Méltóztatik a t. ház a jelentés felolvasását kívánni? (Nem!) Ha nem, úgy az előadó urat illeti a szó. (Halljuk! Halljuk!) Rosenberg Gyula, a közgazdasági bizottság előadója: T. képviselőház! A kereskedelmi minister úr 144. számú jelentésével a törvényhozás tudomására hozza, hogy a szabadalmazva volt Magrini-féle szappangyártási mód szerint eljáró szappangyárak ezentúl a telepengedélyezési eljárás alá eső üzlettelepek sorából kivétetnek. Magyarázatát leli ezen intézkedés abban, hogy ily gyáraknál azon körülmények, melyek a hatósági engedélyezést indokolttá teszik, nem forognak fenn. Kérem a t. házat, méltóztassék ezen jelentést tudomásul venni és annak a főrendiházzal hasonló czélbóí való közlését elrendelni. (Helyeslés.) Elnök: Kíván-e valaki a tárgyhoz szólni? Ha nem, kijelentem, hogy a ház a jelentést tudomásul veszi és azt hasonló czélból a főrendiházzal közli. Következik a közgazdasági bizottság 472. számú jelentése a kereskedelmi fatelepeknek a telepengedélyezési eljárás alá való helyezéséről a kereskedelemügyi minister által beadott jelentésére. Ha méltóztatnak a jelentést felolvasottnak tekinteni, akkor az előadó urat illeti a szó. (Halljuk! Halljuk!) Rosenberg Gyula előadd: T. ház! A kereskedelmi minister úrnak 472. számú jelentésével a törvényhozás tudomására hozatik, hogy a kereskedelmi fatelepek, az 1882 : XVII. tcz. 25. §-a értelmében, az iparengedélyezési eljárás kötelezettség alá eső telepek sorába fölvétetnek. Kérem a t. házat, méltóztassék a jelentést tudomásul venni és hasonló czélból a főrendiházzal is közölni. Elnök: Kíván-e valaki a tárgyhoz szólni ? Ha nem, akkor kijelentem, hogy a ház a jelentést tudomásul veszi és annak a főrendiházzal való közlését elrendeli. Következik a közigazgatási bizottság 454. számú jelentése »Budapest elöljáróságai czímű belügy ministeri törvényjavaslatra vonatkozólag. Méltóztatnak a jelentés felolvasását kívánni? Ha nem, akkor az előadó úr fog szólani, Szabó Imre, a közigazgatási bizottság előadója: T.ház! A kerületi elöljáróságokat a főés székvárosban Budapest törvényhatóságának alakításáról és rendezéséről szóló 1872: XXXVI. tez. léptette életbe. A kerületi elöljáróságok a törvényhatóságnak közvetlenül a városi tanács alatt álló végrehajtó közegei, a melyeknek hivatása, hogy a tanácsot a helyi kormányzat feladatainak teljesítésében támogassák. (Halljuk! Halljuk!) A kerületi előljáró és az esküdtek állása, KÉPVH. NAPLÓ. 1892 — 97. XHI. KÖTET. a kik együttvéve a kerületi elöljáróságot képezik, rendszeresített fizetéssel nem biró és qualifikáczióhoz nem kötött állás. A kerületi elöljárót a törvényhatósági bizottság, az esküdteket az illető kerület választói választják, és a törvény még az iránt sem rendelkezik, hogy az illető elöljáróknak és esküdteknek választói képességsei kell bírniok. A kerületi elöljáróságok még a törvény meghozatalakor, 1872-ben sem voltak képesek föladatuknak megfelelni, és azért a főváros szervezéséről szóló szabályrendeletben a törvény kiegészítésekép kimondatott, hogy minden kerü leti előljáró mellett jogvégzett jegyző alkalmazandó, a ki amannak mindenben kezére járni és őt jogi tanácsokkal ellátni köteles. Ugyanezen szabályrendeletben ki van mondva az is, hogy a kerületi elöljáróságok ügyeinek vezetéséért első sorban a kerületi jegyzőket illeti a felelősség. A kerületi elöljáróságok hatásköre 1872. óta folytonosan szaporodott, mert az azóta alkotott törvények egész sora, a kerületi elöljáróságokra ruházta az elsőfokú közigazgatási hatóság hatáskörét, így csak a legfontosabbakat említve, a kerületi elöljáróság elsőfokú közigazgatási hatóság állategészségügyi, tűz- és mezÖrendészeti, iparhatósági ügyekben. Jelentékenyen bővült továbbá a kerületi elöljáróságok hatásköre még az által is, hogy azon teendőket, melyeket az 1872. óta alkotott törvények szerint a községek végeznek, a fővárosban nagyrészt a kerületi elöljáróságok intézik. De a főváros rohamos fejlődése is nagy mérvben növeli a kerületi elöljáróságok azon teendőit, a melyeket azoknak, mint a tanács végrehajtó köiegeinek kell végezniök; így a köztisztasági és szegényügy, továbbá a főváros gazdasági életéből folyó teendők is nem csak mennyiségileg több, hanem minőségileg is nagyobb tevékenységet követelnek a fővárostól, mint 1872-ben. A kerületi elöljáróságok ezen sokszorosan megnövekedett hatáskörének betöltésére képteleneknek bizonyultak; nem azért, mint ha az illető elöljárók és esküdtek nem iparkodtak volna hivatalos teendőiket kellő buzgalommal teljesíteni, hanem mert a kerületi elöljáróságok szervezése nem felel meg azon körülményeknek, melyeket a törvényhozás és az élet azok irá nyában támasztott. A tapasztalás megérlelte azon meggyőződést, hogy a kerületi elöljáróságok mielőbb újjászervezendök és a főváros törvényhatósága még 1886-ban utasította a tanácsot, hogy a kerületi elöljáróságok újjászervezésére vonatkozólag javaslatot készítsen. E határozat folytán megindultak a tanácskozások, a melyeknek eredménye az lőn, hogy a főváros törvényható 38