Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.

Ülésnapok - 1892-236

236. országos ülés 1898. okláber 11-én, szerdán, J9g tetnék, meg vannak sértve. Ebben a kérvény az alkotmány legfőbb biztosítékát látja megtámadva. Méltóztassanak megengedni, hogy én ezekhez a sérelmekhez, nem olyan sorrendbea ugyan, mint a kérvény teszi, hozzászóljak. (Halljuk! Halljuk!) Nem új dolog ebben a házban, hogy a 67 es kiegyezésnek úgyszólván örökkévalóságát hangoztatják. Nem új dolog az sem, hogy önálló rendelkezésünket, törvényhozói függetlenségünket megtámadva, Ausztria úgy állíttatik oda, mint a mely közjogi rendelkezésünknél nemcsak érdekelt, hanem egyszeristnind közreműködő törvényhozói rész. De mindenesetre csodálatos az, hogy e jelszavakat akkor dobják a nemzet közé, a mikor a t, kormány arról akarja meggyőzni a t. házat és a nemzetet, hogy ez a 67-es alap már régen gyökeret vert nálunk, és hogy minden jólét, melyet tapasztalunk, e kiegyezés folyománya. Hiszen, ha a kormány valóban e meggyőződéssel volna eltelve, akkor a kiegyezés megváltoztatása nem lehetne a nemzetnek oly közeli kívánsága, hogy azt királyi hatalmi szóval kelljen nehéznek, idegen factoroktól feltételezettnek kijelenteni. Ha igazán úgy áll a dolog, hogy a nemzet annyira tele van anyagi jóléttel, akkor a 67 es alapon való kormányzás annyira kínálja magát, hogy nem kell a király és a nemzet, mint két törvényhozói faetor mellé harmadik factorúl az osztrák törvényhozást hívni, (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) S épen ezért azt kell hinnünk, hogy a megváltozhatatlanság jelszavának hangoztatásával bizonyos tendentia van összekötve ; az t. i., hogy a 25 éves kormányzási monopóliumot a t. túloldal továbbra is a maga számára foglalja le. (Élénk tetszés a szélsőbalon.) Az e kérdéssel összefüggő törvényhozási anyag tanulmányozása mindenkit meggyőzhet ez állítások igazságáról; méltóztassék tehát megengedni, hogy a t. ház becses figyelmét igénybe véve, e nézetem helyességét a törvényhozási anyag nyomán bebizonyítsam. (Halljuk!) A kérdés az, mikor merült fel először az a nézet, hogy Ausztriának beleszólása van a kiegyezés megváltoztatásába? Méltóztassék megengedni, hogy épen a t. ministerelnök úr által ajánlott forrásokhoz folyamodjam. Csodálatos, hogy valahányszor ilyes nézet lépett előtérbe, mindig a volt ministerelnök, Tisza Kálmán képviselő úr személye játszott közre. A §7-es bizottságban ő ugyan még úgy szerepelt, mint hazánk alkotmányának egyik őre, a ki elutasította magától azt a gondolatot *is, hogy az osztrák törvényhozásnak ez ügyben beleszólása volna és e miatt interpellatiot is intézett Deák Ferenczhez. A szóban levő felfogásra leginkább a kiegyeKKPVIT. NATLÓ. 1892—97. XIII. KÖTET. zési törvény 5. §-a szolgál alapúi, mely azt mondja; »A magyar király, mint az uralkodása alatt álló többi országok absolut fejedelme, azon országoknak érdekeiről és teendőiről absolut hatalommal rendelkezett.« Most azonban a legmagasabb trónbeszéd szerint, lényegesen változott a helyzet az által, hogy ő Felsége »alkotmányos jogokkal ruházta föl többi országait, azokat tehát ab-solut hatalommal ezentúl nem képviselheti, s azok alkotmányos befolyását nem mellőzheti*. Feltűnő ugyan mindjárt, hogy ez utolsó mondat — a mi nagyon ritka egy törvényben idézőjegyek közt vau, éa nagyon természetesen, ha az olvasót egyenesen arra ösztönzik, hogy ezen idézőjelek történetét is megtudja. A mint méltóztatnak tudni, ezen ötödik szakasz szorosan megfelel a 67-es bizottság által benyújtott javaslat 5-ik szakaszának, mely majdnem szószerint azt mondja, a mi itt van, hogy azelőtt mind azokba nézve a magyar országgyűlés és a magyar király közegyetértéssel intézkedtek, most azonban a legmagasabb trónbeszéd szerint — hivatkozik a trónbeszédre — lényegesen változott a helyzet az által, hogy ő Felsége — ismét idézőjelek közt — alkotmányos jogokkal ruházta fel többi országait is, ezeket tehát absolut hatalommal nem képviselheti, azok alkotmányos befolyását nem mellőzheti. Tény az, hogy ezen 67-iki törvénynek egész törvényhozási története nem tüntet fel egyetlenegy oly momentumot, a mely meggyőzhetné az embert, hogy itt Ausztriával való szerződéses viszony, vagy kölcsönös megállapodás viszonya áll fenn. Igaza van teljesen az előttem szóló t. képviselő úrnak abban, hogy ellene mond ezen felfogásnak a különböző szöveg, ellene mond az, a mire Hódossy képviselő úr hivatkozott, hogy a törvény beiktatottnak jelentetett ki a 30-ik, vagy nem tudom hányadik szakaszban, és csak a kezelés, ezen törvény életbeléptetése tartatott függőben, a miből azt látjuk, hogy az Ausztriával való érintkezés nem a törvény hatályosságának, hanem kivihetőségének kérdése. Tökéletesen ezt a meggyőződést meríti az ember. De tekintve, hogy daczára ennek, mégis ily tendentiak uralkodnak, nagyon természetes, hogy a törvényhozás anyaga látszik erre a legjobb felvilágosítást adni. Ugyanis, midőn az 5 ik szakaszt tárgyalták, Tisza Kálmán t. képviselő iir ezt mondta: »Ezen most felolvasott pontra csak azt vagyok bátor megjegyezni, miszerint az mondatik abban, hogy annálfogva nem lehet többé nekünk és fejedelmünknek közegyetértéssel intézkednünk ügyeink fölött, mert o Felsége többi országainak és tartományainak is alkotmányt adott. Mindnyájan örömmel fogjuk üdvözölni, ha ezen alkotmány 25