Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.
Ülésnapok - 1892-235
182 285. országos ülés 189S, október 10-én, kedden. tetszés a jobboldalon.) Helyesebb volt tehát azt általánosságban úgy formulázni, hogy mindenki vegye ki magának belőle a maga részét, a kinek pedig nincs benne része, (Mozgás és zaj a bal oldalon. Helyeslés a jobboldalon.) az legalább is vegye ki belőle a tanúiságot és ezt a tanúiságot, ha épen úgy tetszik, a magam számára is ki fogom venni, abból a szempontból, t. ház, hogy nagyon fukar leszek Ígéreteimmel, nehogy meddő Ígéreteket tegyek. (Derültség.) Polónyi Géza: Ezentúl! Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister: Már a múltkor voltam bátor említeni azt, hogy közéletünkben csakugyan találkozunk oly jelenségekkel, oly kórtünetekkel, a melyeket közömbösen hagyni nem lehet. Akkor, midőn azt látjuk, hogy nemcsak közjogi Ígéretek tétetnek a nélkül, hogy kellőleg preeidiroztatnának; hisz már egy éve múlt, hogy felszólítottam azt a pártot, hogy akkor, mikor az aktuális politika terére lép, egyúttal politikájának módozatait is meg kell ismertetnie, de ezen módozatok közelebbi ismertetésével eddig nem találkoztunk; akkor, t. ház, midőn minduntalan azzal a váddal talälkoüunk, mintha itt közjogi tekintetben egy nagy visszaesés volna, minthogy ha már egy ilyen kifejezés is, midőn »ország«ról szólunk, csak egy tartomány jellegét kölcsönözné Magyarországnak, mintha egész 48 előtti alkotmányunknak nomenklatúrája nem országról szólna, egészen addig, míg a Németországról átültetett »állam« kifejezést kezdtük használni az újabb időben; visszaesésrőlibeszélnek akkor, midőn 1867. óta nem fognak egyetlen egy esetet felmutatni tudni, hogy az alkotmányos követelmények kielégítése tekintetében a korona részéről a legmesszebb manő lépések nem tétettek volna; (Élénk éljenzés a jobboldalon.) reaktióról szólnak akkor, midőn alkotmányunk alapjának írjabb konstatalásáról van szó; akkor midőn úgy állítják elő programmjukat, mintha az olcsóbb volna a miénknél, és mintha mi lennénk okozói annak, hogy nagy terhekkel találkozunk ; akkor, midőn — csak a mai napra utalok — minduntaion azzal találkozunk, hogy meghasonlásba hozni igyekeznek a kormánynak egyes tagjait, hireket korpoltálnak, hogy a párt tagjai nem értenek egyet, hogy micsoda küzdelem foly következetesen; midőn a kormánynak legkomolyabban elfoglalt álláspontjával szemben, pl. az egyházpolitikát illetőleg a legújabban találkozunk híresztelésekkel, mintha én ministertársaimmal szemben egy általam korábban mindig elfogadhatlannak j'elzett alku és eompromissum álláspontjára álltam volna; (Úgy van! Úgy van ! a jobboldalon.) akkor, midőn azon pártnak egy tekintélyes tagja ezt a compromissiumot mint valót még ma is felemlíteni jónak látta: (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) akkor ne botránkozzék meg senki, hogy ha ahhoz a, megengedem, szokatlan praecedenshez fordultunk, hogy a koronával mondattuk el, hogy figyelmeztessen az ámításokra és hamis ígéretekre, a melyek közéletünk kórtüneteit képezik. (Úgy van! (Úgy van! a jobboldalon.) Nem pártérdek érvényesítése ez, t. ház, — vegye ki belőle mindenki a maga részét, — hanem ez oly kötelesség, a melyet kellett teljesíteni azért, hogy újra arra a színvonalra emeljük fel közéletünket, a melyen lennie kell. (Zajos helyeslés a jobboldalon.) Küzdjenek szigorú fegyverekkel, de a fegyverekben legyen igazság, méltóság és én akkor állok elébök. (Élénk helyeslés.) Engedje meg nekem a t. ház, hogy most beszédem folyamán röviden válaszoljak Szalay Imre t. képviselőtársamnak rokontermészetű interpellatiojára, és mikor ezt teszem, t. képviselőtársamat sem menthetem fel, sőt egyenesen itt a ház színe előtt vádolom, hogy igenis ő is interpellatiojának bevezető beszédében olyanokat mondott, a melyek líjabb indokot szolgáltattak arra, hogy hasonló értelemben nyilatkozzam eljárásáról. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A t. képviselő úr is azou váddal illet, hogy az az anyagi jólétet, minden tekintetben aláásni iparkodunk Ausztria javára. Szalay Imre: ügy is van! Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister; Bocsánatot kérek, miket hoz fel? »Nemzetgazda vagyok«, már tudniillik a képviselő úr. (Nagy derültség a jobboldalon.) Szalay Imre: Méltóztassék rá megfelelni. Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister: Ezt kísérlem meg most. »A román gabona beeresztésével, az olasz borok beözönlésével, a takarmánykiviteli tilalommal Magyarország anyagi romlását idézték elő, és ez még nem volt önöknek elég.« T. ház! Maradjunk ezeknél a vádaknál. Ugyan, a ki az olasz borok behozatalával foglalkozott, nem méltóztatott látni, hogy ez épen némely osztrák tartományt, Tirolt és Vorarlberget, még inkább Dalmácziát érintette legsúlyosabban, nemcsak azért, mert a közvetlen szomszédságukban van, hanem mert hasonló természetű borokat hoznak be, mint a minőt ők termelnek. Úgy tüntetni fel tehát a kérdést, mintha ez által feláldoztuk volna Magyarország érdekét Ausztria javára, talán még sem szabad. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Itt van a malom-ipar, a román gabonának kikészítési eljárás czéljábóí való behozatala. Mindenki tudja, hogy ez nem az osztrákoknak, hanem a magyar malmoknak érdeke. Tessék az ottani malomgyűlést megnézni, a hol kifogásol-