Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.

Ülésnapok - 1892-235

235. orsaágos ülés 1893. október 10-én, kedden. 157 szavak hangoztatása a belügy ministeri székből csak azt eredményezheti, hogy majd az illetők azt mondják: ime, a magyar állam a mi papjainkról nem gondoskodik! Oly ábrándokat és oly követeléseket támaszthatunk ezzel, melyek az agitatiot nemhogy lecsillapítanák, hanem inkább éleszteni fogják. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Mert később majd mind arra fognak hivatkozni, hogy ime, a belügyminister is elismerte a bajt és még sem akarnak segíteni. (Élénk tetszés a szélsőbalon.) Áttérek a t. minister úr programmjának negyedik részére, a közigazgatás kérdésére. Megvallom, beszédjének e része tette reám a legrosszabb hatást. Nem mintha el nem ismerném, hogy közigazgatásunk átkozott rossz és javítást igénye], hanem az az exclnsiv vonatkozású beszéd aggodalmat keltett bennem, hogy tulajdonképen mit akar a minister úr mondani? Azt mondja: »Utoljára hagytam a fő faetort, s ez a közigazgatás, melyben arra kell igyekeznünk, hogy a közigazgatást a nemzetiségi vidéken lehetőleg javítsuk«. (Félkiál ások a szélsőbalon: Mindenütt!) Hát nem a nemzetiségi foederalismus eszméjének tett szolgálatot az, midőn a minister úr így beszél*? De hogy képzeli azt a t. belügyminister úr5 Külön törvényekkel? Én hallottam, hogy különleges törvényeket kell hozni a nemzetiségi vidékekre. Ezt az eszmét kívánja a minister úr megvalósítani? Ezt jó lenne tisztán megmagyarázni, mert ez is félemagyarázásokra fog szolgálni, ha nem itt, hát ott; mert ők igen is azt akarják, ők azt kívánják, ők azt óhajtják és örülnének neki, lia létrejönne, hogy rájuk nézve különleges törvények alkottassanak, mert a ki egyszer a különleges törvények terére lépett, az már a foederalismusnak megnyitotta legelső útját. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt mondja a minister úr, hogy a közigazgatás nem felel meg a kívánalmaknak, s bár mindenütt szükséges a közigazgatás javítása, az a nemzetiségi vidékeken parancsoló szükség. Miért egy vidékre alkalmazni a parancsoló szükséget? Vagy rossz Magyarországon egész általában a közigazgatás, és akkor azt egész általában, az egész vonalon meg kell javítani, (IIelyeslés a szélsőbalon.) vagy egyes vidékeken rossz a közigazgatás és akkor nem az intézményben kell keresnünk a bajt, hanem tessék a t. bel tigyminister úrnak keresni a bajt a végrehajtó közegekben, (Helyeslés a szélső baloldalon.) ítélje el kérlelhetetlenül azt a többséget és azokat a kormányokat, a melyek ott ültek. (Helyeslés bal felől.) Ezután indítsa meg azt az új actiot, a melyet még eddig kedvező színben nem láttunk, csak igéri, és a mely actioról szólani fogok. Ime, a t. belügyminister úrnak négy programmpontját ekkép taglaltam szét. Ha a t. többség nem helyesli nézetemet, kövesse a politikát, hanem akkor mi óvást emelünk, ha egy jövő cziklusban ismét azt halljuk azon padokról, hogy valljuk be a csalódást. Mi nem fogjuk bevallani csalódásunkat, mert előre jelezzük, hogy azon út, a melyen önök indultak, ismét csak az önök csalódására és a nemzet kárára fog vezetni. (Helyeslés bal felől.) Ily eszmékkel tehát, melyeket a t. belügyminister úr hirdet, nem lehet a nemzetiségi kérdést megoldani, sőt beszédének bevezetéséve] sem, melyet Bartha, Polónyi, részint Apponyi képviselőtársaim

5 ellen mondott el. De még aggodalmasabbá teszi a helyzetet, az, hogy a t. kormány padjairól ily nézeteket hallunk. Hallottam ugyan már egyszer a honvédelmi minister úr ajkairól ezt a nézetet, melyet most a t. belügyminister úr fejteget, de akkor a ministerelnök úr jónak látta azt egy kissé helyreigazítani. Azok a nézetek, a melyeket a belügyminister úr beszédének bevezető részében hangoztatott, igen is megvannak, még pedig a bécsi katonai körökben. Azoknak az ideája a?-, hogy a magyar nemzet kebelében nemzetiségek vannak, még pedig a fajok szerint van: magyar, oláh, tót és német nemzetiség; ők ezen nézetből kiindulva intézik a maguk institutioit. De, t. minister úr, ez a nézet nem áll. (Úgy van! jobb felől.) Ezen nézet támogatására a mi magyar közjogunkban alap nincs. A t. belügyminister úr hivatkozása Széchenyire, Kossuthra és a törvénykönyveinkre, egy nagy tévedés. Én meg semnézteni Kossuthnak, Széchenyinek idézett sorait, mert még csak feltételezni sem szabad Széchenyiről, Kossuthról, hogy a magyar nemzet egységét kifejező magyar nemzetet, mint az országnak csak egyik kiegészítő nemzetiségét akarták volna feltüntetni. Ez, t. ház, nem is képzelhető. Hieronymi Károly belügyminister: Olvassa el, majd meglátja, hogy képzelhető! Szederkényi Mndor: A belügyminister úr azt mondja, hogy olvassam el. Ismételve állítom: nem kell elolvasnom, mert az nem lehet, de hogy a t. belügyminister úr meggyőződhessék, hogy nekem van igazam, rámutatok arra, hogy a törvényeinkre való hivatkozása a legtévesebb. Az 1844. évi törvényből, mely a magyar nyelvről és magyar nemzetiségről szól, szintén azt következt°ti a belügyminister tír, hogy a magyar közjog ezt úgy értette, hogy itt Magyarországon magyar nemzet van ugyan, hanem benne van magyar, tói, oláh és német nemzetiség. Ez a nagy tévedés, melynek semmi alapja, liyet azokról a padokról mondani nem szabad. Ez eííen tiltakoznunk kell, (Élénk helyeslés bal felől.) tiltakoznunk kell azért, hogy erre hivatkozva, további forrásúi e haza ellen használni ne lehessen. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.)