Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-207

u IÜJ. országos Uié* I89S. április M-éu, estttBrtSkön, tését nem többe, mint nyomorúságos 300 írtban kívánja megállapítani. De, t. ház, ha ez így lenne, vagyis ha a tanítók fizetési összegét a XI. fizetési osztály szerint állapítanók meg, úgy ezek még ez eset ben is sokkal kevesebbet fognának kapni, mint a velők egy osztályba sorozható más szellemi munkások, de különösen feltűnően kevesebbet, mint a hogyan más államokban a tanítók do­tálva vannak. A t. kormány, de különösen az igazságügyminister ár sokat szeret Poroszországra és az o'tani állapotokra hivatkozni, s azt mint egy mintaképül szokta nekünk felállítani. Ha a minister a néptanítók fizetését illetőleg is Poroszországra hivatkoznék, akkor engedjen meg, de ezen hivatkozása e tekintetben egyál­talán nem volna helyes, mert a poroszországi néptanítók évi fizetése szabad lakáson kivííl ezer márka, azonkívül 60—100 márkás quinquenniumot is rendel a törvény, tehát évi fizetésük a szabad lakáson kivííl 1600 márkára emelkedhetik, holott nálunk, ha az 500 forint miniumuin hozatnék is be, a fizetés csak 710 írtig emelkedhetnék. Ezzel én nem azt akarom mondani, hogy a nép tanítók pl. az írnokokkal egy kategóriába vol­nának sorozhatok, mert ha ezek munkásságát csak valamire is becsülöm, akkor a néptanítókat oda kellene sorozni, a hol a kultúra többi ter­jesztői, a tanárok és papok vannak, a hol tehát nem a személyek, hanem az ügy érdekében kellene nekik a tisztességes dotatiot megadni. Mint mondám, a tisztviselői fizetésre vonatkozó törvényj'avaslat már törvénynyé vált, igeo sok tisztviselő, különösen a kik a központban van­nak, meglehetősen díjaztatnak, csak a néptanítói állás az, melynek munkásságát a í. kormány nem becsüli többié 300 írtnál. Ha a kormány a munkát akarja fizetni, akkor joggal kérdhetjük, melyik hivatalnok teljesít nagyobb és fontosabb munkát, mint a szegény néptanító. Ha valamely hivatalnok-embernek a kellő képzettsége megvan, a hivatalnoki lajtorja legmagasabb fokára is felemelkedhetik, a szegény néptanító ellenben bármily Szorgalmas és képzett legyen is, a laj­torja legalacsonyabb fokán marad, és a javaslat szerint korpótlékka] együtt legfeljebb 510 forint fizetése lehet. Az állami tisztviselőkről szóló törvényjavaslat tárgyalásakor Pulszky t. kép­viselőtársam az fejtegette, hogy az élelmiszerek az utóbbi időben drágultak, a pénz értéke tulaj donképen csökkent, tehát ezt fizetésemeléssel kell ellensúlyozni, és ime, minden tisztviselő fizetése emeltetik, csak a tanítóé maradt a régiben. Mikor Mária Terézia a tanítóságot szervezte, akkor ezeket a IX. rang- vagy díjosztályba sorozta­Ma évenkint 1100 írt fizetést és 250-280 frt lakbért húznak az ez osztályba tartozók. Ha a tanítók ezekkel a tisztviselőkkel együtt haladtak volna, akkor nem 300, hanem a IX. rang osztályba sorozottal egyenlő fizetési fokozatba kellene részesülniük. A társadalom megbélyegzettéi, a rabok, fegyenezek számára ma palotákat épí­tenek, tisztességes ruházattal, élelemmel látják el őket, ha betegségbe esnek, gondos ápolásban részesülnek, hogy büntetésüket rajtuk végre­hajthassák az igazságszolgáltatás nagy dicsősé­gére, azok a szegény néptanítók ellenben sokszor földből vert házakban laknak, és száraz kenyér­rel élnek. Én láttam a felvidéken tanítót, a ki nyáron mezítláb járó feleségével napszámba ment dolgozni, hogy kenyeret szerezhessen a családjának télre. És én ilyenek láttára valóban bánmlok azon, hogy ezek a tanítók, a kiket az elismerés sehonnan sem jutalmaz, nemcsak hogy teljesítik kötelességüket, hanem sokszor többet is tesznek, mint a mennyit kötelességük előír. De ha ezen bámulok, úgy nem bámulnék azon, ha ezekben a tanítókban egyszer majd felébredne az él« thez való jogosultság érzete és tudata, és ellene fordulnának az őket kibányászó azon államhatalomnak, a mely oly rideg közönyös­séggel nézi végső elcsüggedésöket. A függetlenségi párt éyek és évtizedek óta sürgeti a tanítói fizetések emelését. Sürgetjük ezt most is, s felszólalunk a javaslattal szemben, de nem azért, mintha azt akarnók, hogy a kor­mány ezen javaslata is hajótörést szenvedjen, de igenis azért, mert mi a tanítóknak tisztessé­ges megélhetést kívánunk biztosítani. (Helyeslés a szélsőhalon.) Midőn azonban azt tapasztaljuk, hogy a t. kormány ezekkel szemben is a szemfényvesztés játékát űzi, akkor kötelességünknek tartjuk fel­szólalni, mert látjuk és tudjuk, hogy a t. kor­mánynak mint minden intézkedése, úgy ezen intézkedése sem ver gyökeret a nemzeti köz­vélekedés talajába. Kötelességünknek teszünk tehát eleget, ha felszólalunk, mert tudjuk, látjuk és tapasztaljuk, ha a t. kormány a társa­dalom ezen intelligens és qualifikált osztályának czifra nyomorúságát oly rideg közönynyel tudja nézni és szemlélni, akkor az a kormány nem lehet képes ennek a nemzetnek a jövőjéről, ennek a nemzetnek az előhaladásáról sem gondos, kodhafcni. (Élénk helyeslés és tetsnés a szélsőbalon.) Elnök: T. ház! Többen lévén még szólásra feljegyezve, s mivel a legközelebbi szónok, a mint nálam bejelentette, hosszabban kíván be­szélni, azt hiszem, méltóztatik a t. ház hozzá­járulni, hegy a t rgyalást ma ne folytassuk. (Helyeslés.) E szerint holnap d. e. 10 órakor tartjuk a következő ülést, melynek napirendjén lesz a mai ülésen tárgyalt törvényjavaslat tár­gyalásának folytatása. Egyidejűleg jelentein a t. háznak, hogy a ministerelnök úr mint pénzügymini>ter válaszolni

Next

/
Thumbnails
Contents