Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-207

ká 207. oratgos illés 1898 április 27-én, wUMlrtSMH. országnak is, mert nekünk legalább ott kell állnunk, a hol ez a mellénk rendelt tartomány áll, melynek belső budgetjét a magyar állam részben a saját pénzéből fedezi. Ha mi hozzájárulunk ahhoz, hogy ők alkalmazhatnak egy közoktatási tervezetet, mely ott a magyar községekben horvatizál, s kiirtja az iskolából a magyar szellemet, akkor mi legalább annyit megkövetelhetünk, hogy a mi tanítóinknak is haBonló fizetésük legyen, mint az övéiknek. (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Gyakran megfordultam egyes vidékeken a tanítóknál, s láttam, hogy helyzetük csakugyan nyomorult és kétségbeejtő. Csak a múltkoriban voltam egy tanító házánál, s a mikor beléptem abba a nedves szobába, melynek falazata penész volt és csöpögött róla a víz, és azt kérdeztem tőle: »Tanító úr, ez az ön lakása ? Nincsen ennél több szobája, a hol meghívhatná magát ?« azt felelte: »Van még egy szobám ; a mióta a tehenünk megdöglött, kettőben lakunk.« (Mozgás a bal- és szélsőbal felől.) A tanítók családját kitenni ilyen viszonynak kegyetlenség, s még furcsább, hogy ilyenkor előálljon a legfőbb közoktatásügyi érdekek képviselője, és azt mondja: én pedig tárczámat kötöm hozzá, hogy a tanítók fizetése 300 forintról feljebb ne emeltessék. Ez csakugyan nem volt méltó a minister úrhoz. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélsőbal felöl.) A minister úr azt mondta tegnapi beszédében, hogy ez csak erős meggyőződésre vall, mert számot vetett a pénzügyi körülményekkel is, és megállta a helyét mellette. Én azt hiszem, t. ház, hogy a minis ter urak közül mindenkinek inkább lett volna joga ilyen erős meggyőződés mellett helyt állani, minta közoktatásügyi minister úrnak, mert a közoktatásügyi minister úrnak szeme egy pontra kell, hogy legyen függesztve: a magyar kultúrára. Mérsékelje a követeléseket maga a pénzügyminister a ki a pénzügynek hivatott őre, de a magyar kultuszminister ne kösse tárczáját ilyen kérdésekhez, hanem vigye bele energiáját, egész tárczáját a tanítóügy kérdésébe, (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső' baloldalon.) higyje meg a t. minister úr, Magyarországon sokkal ünnepeltebbé tenné nevét, hogyha ehhez a kérdéshez kötötte volna tárczáját. (Helyeslés bal felől.) De én azt a nagyon erős meggyőződést sem találom meg itt, mert, ha megvolt győződve, hogy a 300 forint minimum a tanítók jogos érdekeit kielégíti, vájjon határozati javaslattal vagy módosítványnyal miért módosítja most a törvényt más irányban? (Tetszés a balés szélső baloldalon.) Azt hiszem, csakugyan tárczakérdés vezette más álláspontra, mert a minister úr átérezte, hogy ilyen conceptiók szerint a javaslat keresztül uem tnegy, mért saját partján vannak elegendő független, és a nemzeti érdekek iránt érdeklődő képviselők, a kik a minister urat tárczakérdésével együtt leszavazzák, (Egy hang a szélsőbalon: Negyvenen vannak!) Meszlény Lajos: Egy sincs! Hock János: T. ház! Én tehát határozottan csatlakozom Kovács Albert t. képviselőtársam kijelentéséhez, hogy különben ezen törvényjavaslatot harmadszori felolvasásában megnem fogom szavazni, — már a tanítók érdekeire való tekintettel sem, (Helyeslés a bal- és szélsőbalon) ha a 400 forint minimum feltétlenül a törvénybe nem lesz iktatva, — legalább az 50 forint korpótlékkal, úgy, a mint Horvátországban van. (Élénk hdyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Áttérek a második, szerintem a magasabb szempontra, a törvény kritikájának fő szempontjára, a nemzeti szempontra. (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) Az előbb, ha jól jegyeztem meg, Komjáthy t. képviselőtársam csodálkozva nézett rám, mikor a nemzeti iskolát érintettem, és hozzá is tette, hogy állami iskolát értek-e alatta? Engem itt e tekintetben nem vezet katholikus és protestáns szempont. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És azért nincs igaza Kovács Albert képviselőtársamnak, mikor az előbb hangsúlyozta, hogy a protestantismus Magyarországon az egyedüli magyar vallás. Ha a protestantismust azért mondja magyar vallásnak, mivel számszerinti statisztikában a legnagyobb százaléka magyar elem, akkor csakugyan igaza van. Mert csakugyan Erdélyben a református vallás valami speciális nemzeti jelleggel bírt, s azért ott e! is nevezték magyar vallásnak. De ha a nemzeti érzéseket értette e kifejezés alatt, akkor kijelentem, hogy mi kaíholikusok épen úgy részt kívánunk a hazaszeretetből, s épen úgy megteszszük kötességiinket a nemzeti állam megteremtése, a nemzeti és faji összetartás biztosítása érdekében, mint minden más vallás hívei, és sem megelőzni nem engedjük magunkat, sem pedig példát nem várunk erre senkitől. (Tetszés a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! A katholikus érdekek és az állami érdekek, ha mind a két fél megmarad természetes jogkörében és túl nem lépi jogkörének határait, soha egymással összeütközésbe nem jöhetnek Talán akkor, mikor az egyháznak világi hatalma volt, s supremátiat gyakorolt egész Európa fölött, akkor az egy házi hatalom érdekei lehettek hatalmi érdekek, melyek nern magának a katholicismusnak benső szelleméből folytuk, hanem uralkodási érdekek voltak. És ekkor az a velenczei követ joggal azt mondhatta a pápai követnek: »Prima siamo