Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.
Ülésnapok - 1892-223
48Ö 228. országos ttiéi 1898. május äO-án, kedden. Gr. Esterházy Kálmán jegyző: Jelentem a t. háznak, hogy az iníerpellatios könyvben a következő bejegyzések foglaltatnak : Május 26. Eötvös Károly, a honvédszobor leleplezésénél történt eljárás ügyében a kormányhoz. Május 30. Madarász József, oktatásügyben a vallás- és közoktatásügyi ministerhez. Elnök: Az interpelláló képviselő urak meg fogják tenni iuterpellatioikat. Eötvös Károly: T. ház! (Halljuk! Hall juk!) Köztudomású dolog, hogy a magyar királyi kormány, illetőleg annak tagjai a folyó évi május 21-én a budavári honvédszobor leleplezési ünnepélyénél meg nem jelentek; a kabinet tagjai közül, a mennyiben arról meg lehetett győződni, egyetlen egy minister sem volt jelen. Abban a meggyőződésben vagyok, hogy ott, a hol a törvényhozás, a képviselőház hivatalosan jelen van, a kabinet tagjai is nemcsak hogy jelen lehetnek, hanem kötelességük is jelen lenniök és pedig szintén abban a hivatalos minőségben, a melyben az országgyűlés küldöttségei ott jelen voltak. Tevábbá abban a meggyőző désben is vagyok, hogy oly ünnepélynél, a mely a nemzet valódi ünnepe, amelyben a nemzet ma élő társadalma egy elmúlt dicső eseménynek emlékezetét akarja a jövő kor számára megörökíteni, a magyar királyi kormány tagjainak, még ha az országgyűlés ott hívatalo san nem is volna jelen, meg kellett volna jelenni ök. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezért most lehető röviden, indokként csak ennyit előterjesztve, minthogy azt hiszem, a kérdés éidemleges tárgyalása a mai napon meg nem történhetik, röviden előterjesztem kérdésemet a kormányhoz, mely a következő: (Halljuk! Halljuk!) ^Interpellatio a független felelős magyar kormányhoz. Mivel indokolja mulasztását s a nemzetet miként nyugtatja meg a kormány arra nézve, hogy tagjai a budavári honvédszobor íelepzésének ünnepélyén meg nem jelentek?« Elnök: Az interpellatio közöltetni fog a ministerelnök útján a kormánynyal. Következik Madarász József képviselő úr interpellatioja. Madarász József: Kérdés a vallás- és közoktatásügyi minister úrhoz A »Budapesti Hírlap« nak ez évi május 27-én megjelent számában é czím alatt »Mozog az Avas (saját tudósítónktól) Bikszád. Szatmármegye« annak 5 ik bekezdésétől fogva e következő figyelemre méltó felhívást találtam: »Itt van a tartolczi román felekezeti iskola. Az épület új és jó karban levő, de már 3 év óta uem tanítanak benne. Az oláh pópa önhatalmúlag megszüntette az előadásokat, s megtiltotta a templomban egybegyűlt népnek, hogy a gyermekeket ne merészelje az iskolába küldeni. A paraszt nép az iskolaköteles gyermekeket otthon tartotta. A pópa azért beszedette a tanítói fizetést, de a tanítónak ki nem adta. A tartolczi lakosság több izben folyamodott már az illetékes egyházi főhatósághoz: nem volt eredménye. A népnevelés 3 éve szünetel már s nincs senki, a ki e törvényellenes botrány elkövetőjét s kár okozóját kérdőre vonta volna«. Ezen a sajtóban megjelent felhívás alapján tisztelettel kérdem a minister úrtól: »Hajlandó-e ez ügyet saját közegei által megvizsgáltatni, a vizsgálat eredménye szerint törvényt és igazságot szolgáltatni, s az eredményről a képviselőházat értesíteni ?« Csak még néhány szót adok hozzá. (Halljuk! Halljuk!) Óhajtom, liogy ezen tudósítás bár ne volna teljesen alapos, mert csakugyan szomorú dolog volna, ha volnának olyan felekezeti elöljáróságok, melyek csak önmaguk érdekében is, három évig ne tartották volna szükségesnek a gyermekeket oktatni. De bárrnely r része leszen is való, és annyi /al inkább, ha egészben az lesz: igen kérem a t. vallás- és közoktatásügyi minister urat, hagyjon fel végrevalahára az állami kormányzat az oktatás terén a felekezetek iránt való túlengedékenységgel. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Az oktatás mindnyájunk szoros állampolgári kötelessége, itt faj és felekezeti különbség nélkül kell törvényt és igazságot szolgáltatni, annyival inkább olyanok irányában, a kik gyermekeiket nem három év, de esak egy hóig is képesek eltiltani az oktatástól, a meby emberré és szorgalmas, hazáját szerető munkás polgárrá tesd az iskolázott gyermeket. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Ajánlom a t. minister urnak, hogy vegye komolyan figyelmébe a dolgot, hogy szolgáltasson igazságot, és azután az ügy állásáról világosítsa fel a t. házat. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Az interpellatio közöltetni fog a vallás- és közoktatásügyi ministerrel. A ministerelnök úr kíván szólani. Wekerle Sándor ministerelnök és pónzügyminister: T. ház! Az országgyűlés jelen ülésszakának elnapolására vonatkozó kegyelmes királyi leiratot vagyok bátor átnyújtani, kérvén a t. házat, hogy azt felolvastatni, kihirdetni és hasonló czélból a főrendiházhoz átküldeni méltóztassék. (Helyeslés.) Elnök: A kegyelmes királyi leírat felfog olvastatni.
