Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.
Ülésnapok - 1892-207
10?. •CMáfAs Ws 189S "április Sí-én, ••«t»rt«lí**i. 3? mint a minister úr hiszi, hogy a nyugdíjalap ezen változtatást nem birja meg. A t. minister úr tárczakérdést csinált abból, hogy 300 frt állapíttassák meg, és ne több. Engedje meg nekem a t. minister úr azt az észrevételt, hogy a magyar közoktatás terén sokkal méltóbb tárgyat is találhatott volna, a melyhez tárczáját kösse. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Én és mindnyájan, a kik a t. minister ár ellenfelei vagyunk, valóban szívünkből sajnál nók, hogyha tisztes személyével a históriában ily ügy volna összekötve, akár győzzön, akár nem ebben a kérdésben. De nem is érdemes t. minister úr nagyon kötni magát ehhez a dologhoz azután, a mit már engedett azon alternatívában, a mely szerint lehetséges, hogy a fizetés 400 frtra emeltessék fel. Higyje meg nekem a t. minister úr, hogy pénzügyi tekintetben ez a ragaszkodás" álláspontjához szerfölött keveset ér, mert annak az eredménye az lesz, hogy a felekezeti hatóságok minden esetben és minden körülmények közt kívánni fogják a fizetési minimumnak 400 frtra emelését. (Igás! Űgy van! a bal- és szélsőbalon.) Hogy a negyedik száz forintot elutasítsák maguktói az emberek akkor, a midőn azt elvehetik, erre oly makacs felekezeti álláspont kívántatnék, a milyen, nem mondom, hogy sehol sincs Magyarországon, de hogy a jelen korban ez Magyarországon uralkodó szellem volna, az bizony nem mondható. (Igás! Űgy van! a balés szélsőbalon.) Az általános szabály tehát az lesz, hogy a felekezetek'mmden egyes esetben a negyedik száz forintot is kívánni fogják. Ha pedig a t. minister úr úgy érti a dolgot, s úgy fogja majd indítványozni, hogy ezen negyedik száz forint kívánását indokolni is kell, no hát az indok is meglesz. Indokolja ezt először az, hogy 300 forintból nem lehet megélni, sőt 400 írtból is alig. Ez egy általános ok. De még ha különleges helyi és speciális indokot is kíván, no hát olyant is találnak. Hiszen a minister úr bizonyosan jól emlékszik még a kir. táblák szétosztására. Akkor egy város azzal indokolta, hogy neki királyi táblát kell adni, mert ő stratégiai szempontból fontos positio. (Általános derültség.) Egyszóval: hacsak egy indok kell, és aztán minden rendben van, no hát az az indok meglesz. (Halljuk! Halljuk !) Mi, t. minister úr, előre is jelzem, az í. §-nál indítványt fogunk tenni a fizetési minimumnak 400 frtban leendő megállapítására. Ehhez tehetségünk szerint ragaszkodni is fogunk. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Űgy vagyok értesülve, — nem tudom, mennyiben igaz, — hogy indítvány fog tétetni egy még nagyobb minimum megállapítására. (Közbeszólások a szélsőbalról: Jól van értesülve!) T. képviselő urak, épen a tegnapi lapok közölték a ministerelnök urnak egy elmés mondatát, a mely egyúttal nagy igazságot is foglal magában, hogy a ki igen sokat kér, az semmit sem kér . . . Madarász József: Meg hogy a jó ellensége a jobbnak! Schvarcz Gyula: Megfordítva: a jobb ellensége a jónak! KováCS Albert: A ki lehetetlent akar, semmit sem akar! Madarász József: Nem akarásnak nyögés a vége! (Derültség a szélsőbalon.) Kovács Albert: Nem az a kérdés, Madarász József t. képviselő úr, hogy vájjon én akarom-e vagy sem? Mert ha az én akaratomat kérdezi a t. képviselő úr, az megnyerhatő egy nagyobb minimum megállapítására is. hanem az a kérdés, hogy vájjon ebben a képviselőházban azon aggodalmakkal szemben, melyek pénzügyi tekintetekből fölvettettek, lehet-e reménység arra, hogy a 600 frt minimumra a többség megnyeressék? (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Ellenben: ismervén a kormánypárt számos tagjának ebbeli nézetét és hangulatát, ismerve a minister úrnak már eddig is tett engedményét és az ügy iránt való jóakaratát, lehet-e reménység ;irra, hogy a 400 frt minimum eléressék? 600 frt elérésére ez idő szerint semmi reménység sincs. Tehát a ki ezt akarja, akként cselekszik, mint a ki igen sokat akar, de semmit sem ér el. Víkár István: Annyit, a mennyi okvetetlenül szükséges! Kovács Albert: Ellenben a 400 frt minimum eléréséhez jogos reményeket lehet fűzni. Azért az én kérésem a t. képviselő urakhoz az, (Halljuk! Halljuk!) hogy egyesítsük erőnket mindnyájan a 400 frt kivívása körül. (Helyeslés bal felől.) Ha ezt a czélt elértük, akkor elértünk valamit a tanítóság sorsának, és a népiskolai ügynek javítására. (Helyeslés bal felől.) De ha túlságos kívánságokat formálunk, akkor feljogosítjuk a másik pártot arra, hogy makacsul ragaszkodjék a 300 írthoz, és akkor nem érjük el a 400. frtot sem. (Helyeslés bal felöl.) A ki igazán akar valami emelést, az maga elé tűzi a lehetségest, és elejti a lehetetlent. A mint mondám, ez a három pont az, melyre nekem észrevételem van. Mind a három kijavítható a részletes tárgyalásnál, és mind a háromra nézve indítvány fog tétetni a nemzeti párt részéről. Ha ezek elfogadtatnak, akkor örömmel fogadom én is el a harmadszori olvasásnál a törvényjavaslatot; ha pedig nem fogadtatnak el, akkor én a harmadik olvasásnál a
