Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-218

348 218. orsiságos ttléa 1898. Május 18-én. pénteken. 1. Felmenő ágbeli önjogá férfi, lemenő vagy felmenő ágbeli rokonát, az önjogú férfi pertárs pertársát mint meghatalmazott képviselheti. 2. Ha az eljáró bíróság székhelyén gyakorló ügyvédek nem laknak, a képviselettel bármely önjogú férfi megbízható. Az 1. és 2. pont szerinti megbízottak csak magyar állampolgárok lehetnek. Ha kitíínik, hogy az, a ki az 1. pont alapján, mint meghatalmazott fellépett, a féllel a meghatalmazásra jogosító viszonyban nem áll, 100 frtig terjedhető bírsággal büntetendő, és az e tárgyban hozott végzés ellen külön felfolyamodásnak helye« — az utolsó négy sor ezután 'maradna. »Végül az 1. §. első pontjában jelzett megtámadási, számadási vagyon, adósság vagy bizonyítási eszközök felfedezése, valamint a 2., 3. és 4. pontban jelzett telekkönyvi, örökösödési perekben a felek magukat ügyvéd által képviseltetni kötelesek.« Elnök: Kíván-e valaki szólni? Senki sem kíván szólni; a vitát ezennel bezárom. Szilágyi Dezső igazságügyminister : T. ház! Csak röviden óhajtok nyilatkozni, ezúttal, mert azon ellenvetéseket, melyeket az előttem szóló t. képviselő úr felhozott, nem tartom alaposaknak. Mindenekelőtt abban, a miben a ministerelnök úr szavaira méltóztatott hivatkozni, az ügyvédi karra semmi sértés nem foglaltatik. Mert mit mondott a ministerelnök úr? Azt mondta, hogy igenis a jövedéki kihágási büntetések szigoríttattak, mert felek részéről számos panasz érkezett a pénzügyi hatóságokhoz, hogy a bélyeget az ügyvédek nem ragasztották az illető actára. (Felkiáltások a szélsőbalon: Meg kell mondani az esetet!) Hát azt méltóztatik gondolni, hogy ezzel Magyarország 4000 ügyvédje gyanúsítva van? Akkor nem a ministerelnök úr, hanem a t. képviselő úr akarata ellenére gyanúsítja az ügyvédeket, mert hiszen visszaélés minden téren történik. Hát mikor a ministerelnök úr például a dohányesempészetről beszélt és azt mondta, hogy a dohánycsempészetre a felügyeletet és büntetéseket szigorítani kell, vájjon ezzel Magyarország 16 millió lakosát csempészettel gyanúsította ? (Derültség és tetszés.) T. képviselőtársam nagyon jól tudja azt, hogy sem a ministerelnök úr, sem senki az ügyvédi kart, mint ilyent, bárminő visszaéléssel, a mi az ő foglalkozásához forrva volna, gyanúsítani nem akarta; még úgy sem nyilatkozott az ügyvédi karról, a hogy pl. a t. képviselő úr nyilatkozott a holmi jöttment iparossegédekről. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Jsiem azt mondta! A zúgirászokra mondta!) Mind a kettőt említette. (Felkiáltások a szélsőbalon: De csak a mgir ászokra mondta!) Engedelmet kérek,, egyetlen egy osztály sincs, a mely tisztességes, derék foglalkozást tíz, még kevésbbé, a mely tudományos foglalkozást tíz, a melyet egyáltalán vádolni lehetne. Hanem igenis itt vádak hozattak föl a, — fájdalom, — tagadhatatlan visszaélések és visszaélők ellen, a milyenek minden osztályban fordulnak elő, de a mely visszaéléseket itt pártolni vagy szépítgetni bizonyára senki sem akar. (Helyeslés jobb felöl.) Az ügyvédi kényszer kérdése meg lett vitatva a jogügyi bizottságban, és ez némileg a nézetek összeegyeztetésének eredménye. De nagyban téved t. képviselőtársam, ha nem látja azt, hogy a jelenlegi állapottal szembea nagy előmenetel és nagy javulás van. Igazságosan mérlegelve a dolgot, ezt el kell ismernie. Kik azok, a kik itt föl vannak arra jogosítva, hogy sommás perekben a bíró előtt képviseljék a felet? Hogy nagy vonásokban beszéljek: először a rokon. Remete Géza: Micsoda rokon ? A sógor is? Szilágyi Dezső igazságügyminister: Figyelmeztetem t. képviselőtársamat, hogy a sógor nem rokon és a rokon, nem sógor. (Derűitség.) Miben van különbség a között, a mit a t. képviselő úr javasol, s a mit a bizottság megállapított? Abban, hogy a bizottság javaslata megengedi, hogy a gazdatiszt gazdáját, a kinél állandóan alkalmazva van, és hogy az iparossegéd az iparost, a kinél szintén állandóan alkalmazva van, a sommás bíróság előtt képviselhesse. Ez ma is meg van. Ezen lehetőség az osztrák törvény szerint is, a melyet t. képviselőtársam felolvasott, létezik. Mert az lehet 24 éves és jól lehet értesülve a per tárgyáról, egyebet pedig az sem kíván. Tehát vigyázzunk, midőn az ügyvédek érdekében jót akarunk tenni, hogy túl ne menjünk a határon, a miből sem anyagi, sem erkölcsi előny nem származnék, hanem igenis, a mi ellen annyiszor, és néha joggal panaszkodnak, az ellenszenv és az előítélet növekedése az ügyvédek ellen. Az apró ügyeknek meg vannak a maguk szükségei. Eddig a törvény mindig biztosította azt, hogy apró ügyekben a gazdatisztet az illető birtokos, az iparos és kereskedő pedig segédjét küldheti el a bírósághoz az ily ügyekben. (Helyeslés.) Akarjuk most ezt tőlük elvenni? Akaijuk ezáltal azt a szint vonni magunkra, hogy ez apró ügyeket arra akarjuk felhasználni, hogy a közönség kényszerítve legyen, — mert a maga érdekében úgy is megteszi, — hogy minden apró ügyben, melyet maga, vagy kiküldöttje is elvégezhetne, ügyvédhez forduljon ? (Élénk helyeslés.) Nem volna ez helyes, s nem volna jó sem