Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-218

218. orszägor illés 1893, május IS én, pénteken. 343 §-ra azért történik hivatkozás, mert az intézkedés ebben foglaltatik, (Helyeslés.) Makfalvay Géza: T. ház!Á 3.§. 2. pontja szerint telki szolgalmakat tárgyazó perekben az értékmegállapításnál a szolgáló telek értéke irányadó. Ebből igen sok anomália származhatik. E perek rendszerint gyors elintézést igényeinek, már pedig e pontból mi következik? Ha pl. az én telkemen oly szolgalom van, hogy a szomszédtelek néhány lépésnyi gyalogösvényén járhatok át, az a gyalogösvény pedig egy 1000 holdas parezellán van: akkor az az 1000 holdas érték az irányadó, és így a per elvonatik a sommás eljárás alól. Azért bátor vagyok indítványozni, hogy e helyett »a szolgáló telek értéke«, ez tétessék: »a szolgálmány értéke* s a 2. pont többi része hagyassák ki. (Helyeslés.) Bátor vagyok erre vonatkozó módosítványomat ezennel benyújtani. (Felkiáltások a haloldalon : A szolgalom értéke!) Elnök: Kíván még valaki szólani? Ha senki sem kíván szólani, a vitát bezárom. Szilágyi Dezső igazságügyminister: T. ház! A mi Mezei Mór képviselő úr módosítványát illeti a számadási perekre nézve, azt a benyújtott szerkezetben elfogadom. Nem mondom, hogy nincs bizonyos alapja Makfalvay Géza t. képviselőtársam módosítványának, de hogy a szolgálmány értéke legyen irányadó, azt nem fogadhatom el. Mi az a szolgálmány ? Azt értem, ha azt mondják, az uralgó telek, a szolgáló telek, és azt is értem, ha azt mondják a szolgalom értéke. . . Makfalvay Géza: Kijavítottam szolgalomra ! Szilágyi Dezső igazságügyminister: De még akkor sem fogadhatom el a módösítványt, ha így is van kikorrigálva, mert a szolgalom megbecsülése, annak értéke oly határozatlan, hogy minden támpontot nélkülöz. (Égy hang bal felől: Valamit mégis ér!) Valamit mégis ér, mert ha nem érne, azt senki fenn nem tartaná. Én azon nézetben vagyok, hogy az értékelés alapjául nem szolgálhat a szolgalom, és így igen sajnálom, de a módosítványt nem fogadhatom el. Elnök: A tanácskozás be van fejezve. Következik a szavazás. A harmadik szakaszhoz beadatott két módosítvány. Gondolom, méltóztatnak beleegyezni, hogy pontonként haladjunk, és a mennyiben a bekezdésre, és az 1. pontra nézve javaslat nem tétetett, azt elfogadottnak jelentem ki. A második pontra vonatkozólag Makfalvay Géza képviselő úr módosítványt nyújtott be, mely szerint »a szolgáló telek értéke« helyett tétessék »a szolgalom értéke*, az azután következő szavak pedig kihagyassanak. A kérdés tehát az, méltóztatnak-e az eredeti szöveget ezzel a módosítványnyal elfogadni: igen vagy nem ? (Igen ! Nem !) Kérem azon képviselő urakat, a kik az eredeti szöveget elfogadják, méltóztassanak fel állani. (Megtörténik.) A ház többsége az eredeti szöveget fogadja el. A 3., 4,, 5. és 6. pont meg nem támadtatván, gondolom, méltóztatnak hozzájárulni, hogy azokat elfogadottaknak jelentsem ki. Mezei Mór képviselő úr a 6. ponthoz pótlást indítványoz; méltóztassanak azt meghallgatni. Horváth Ádám jegyző (olvassa a módosítványt). Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a módosítványt, mint a 3. szakasz utolsó pontjamik pótlását elfogadni: igen vagy nem? (Igen! Nem !) Kérem azon képviselő urakat, a kik a módosítványt elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A ház többsége elfogadja. Következik a 4. §. JosipoViCh Géza jegyző (olvassa a 4. §-t). Mezei Mór! Mezei Mór: T. ház! A 4. §-ra nézve két nembeli megjegyzésem van. Az egyik tisztán a szövegezésre vonatkozik, hogy az világosabbá tétessék. Az érték megállapítása az ingatlanoknál az adóalaphoz van kötve, hogy ha más adatok elő nem terjesztetne^. Azonban az a közbeszúrt mondat, »a mennyiben valamely fél más bizonyító adatot nem szolgáltat« nem áz alkalmas helyre van téve, mert így csak a szőlőkre és a házosztályadó alá tartozó ingatlanokra vonatkozik, mig a föld- és a házbéradó alá tartozó ingatlanokra nem. Ez tehát helyreigazítást igényel. Ellenben a harmadik bekezdésre nézve érdemleges kifogásom van, mert h i méltóztatik a felperesnek megengedni azt, hogy az értékmegállapítást maga eszközölje, midőn t. i. azt mondja a szakasz, hogy a mennyiben felperes a per tárgyára nézve kijelenti, hogy az többet nem ér, és ennyit elfogadni hajlandó, — ebből le kellene vonni azt a consequentiat, hogy azután az ítéletben az alperes ne abban mar asz taltassék, hogy a peres tárgyat, mely körül tulajdoakép a jogvita foly, szolgáltassa ki a felperesnek, hanem az ítéletben alperesnek kellene megadni a jogot, hogy esetleg ő választhassa a kielégítés módját készpénzben 500 frtig. Ez azonban több oknál fogva nem lehetséges. Nem lehetséges először azért, mert azon perekben, a