Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-218

g3| 218. orszftgos ülés 189B. május li-én, pénteken. Holló LajOSÍ A kúria Ítélete mellett! Polónyi Géza: Ez már nem Monacoból való ! Szilágyi Dezső igazságügyminister: Egyszer azt mondják, hogy ezeket az apró ügyeket olcsón kell elintézni, hogy a perlekedés ne emészsze fel a substratumot, másszor pedig 200 frtig terjedő örökösödési ügyeknek is nyitva akarják tartani az utat egész a kúriáig. Ha az a szegény ember, a kinek 200 frtos ügye van, tudná, hogy mit tesz az, ügyét a kúriáig felvinni, hogy ott már csak a perköltség felett perlekednek, a mikor már a substratum fel van emésztve, és még az is vesztes lesz a ki megnyeri a pert. (Úgy van! Úgy van! jobb felől.) Egész Európában úgy fogják fel a nagy néposztály érdekét, hogy egyszerű, gyors ítélkezéssel és kétségkívül kevés fórumból álló bíróságok által védik meg azokat a visszaélés ellen, akkor nem kívánnák ügyüket a kúriáig felvinni. Mondhatom, hozzám igen gyakran jönnek a felek, hozzám, a kiknek ügyét megvizsgálva, mindig azt látom, hogy legtöbbször egy kis darab föld, vagy csekély örökség miatt kezdték a port s arra összes vagyonuk ráment. (Úgy van! Úgy van! Felkiáltások a szélső baloldalon: Ez a baj!) Egyesek koldusbotra jutottak, és még akkor is folytonosan zaklatták őket a perlekedésből felmerült hátramaradt adósságok miatt. És a mikor az ítéleteket átnéztem, azt láttam, hogy legtöbbször lelkiismeretlen kezekben voltak az ügyek, mert azokat abban kellett volna hagyni, még hí el is vesztette az illető a pert, és nem engedni a sürgetésnek, mert hisz a tudatlan emberek min dig sürgetik és kívánják, ha van még egy felsőbb fórum, vigyék fel ügyét. Az egész rendszerben nem látok egyebet, mint a mi jóformán mindenütt van. Ha némely helyen apró perekben megengedik a legfőbb törvényszékhez való felebbvitelt, az inkább csak látszat, és különösen, ha a gyakorlatot tekintjük, még inkább kitűnik, hogy az tiszta látszat, mert a költségek által magas védvám alá van vetve a legfőbb bíróság igénybe vétele. (Úgy van! Ügy van! jobb felöl.) Abból, hogy a 200 frtos ügyekben, vagy egyáltalában azon ügyekben, a melyek nem kerülnek a kúria elé, hanem a kir. táblák hivatvák a jogkérdés eldöntésére, az következik-e, hogy annyiféle gyakorlat, és törvénymagyarázat lesz, a hány kir. tábla van? Ezt, gondolom, senki sem állítja. Hiszen akkor az egész sommás competentiák szabályozása hiába való, mert nekünk kötelmi jogunk nincsen; pedig ezekre nézve is állhatna ez az anomália bizonyos fokig. És különben a kir. táblák decentralisatiójáról szóló törvény gondoskodott arról, ha egyes esetekben a kir. táblák eltérő gyakorlatot követnének, egymással ellenkező ítéletet hoznának, hogy van mód azt kiegyenlíteni, van parancsoló és jól előlírott mód erre. Tehát emberileg minden lehető meg van téve arra, hogy a bírósági gyakorlatnak, a törvények és jogszabályok értelmezésének az a rémületes szétágazása ne történjék. Mi egyáltalában az apróbb ügyekre nézve nem vagyunk képesek máskép megoldani a problémát, mint a hogy megoldották azt Európa legnagyobb részé' ben, még pedig úgy, hogy meg vau a bírói szervezetben az a garantia, hogy a kir. táblák többféleségénél fogva egyáltalában ne lehessen tartós elágazása a joggyakorlatnak és a bírósági ítéleteken alapuló törvényértelmezésnek, Azért, t. ház, méltóztassék nyugalommal elfogadni a javaslatnak ezt az intézkedését; nem fognak következni belőle azok a képzelt veszélyek. (Helyeslés és tetszés jobb felől.) Polónyi Géza: Bocsánatot kérek, t. ház, de méltóztassék megengedni, hogy újból felszólaljak, mert a t, minister úr két irányban értette félre felszólalásomat. (Halljuk!) Az egyik, a mi, úgy látszik, nagy hatással volt a t. többségre, a költség kérdése, és a t. minister úr, midőn refugiumot akar, a saját álláspontjának lehetetlenségét azzal védi, hogy a fiskálisok hátára akarja kenni annak hibáit. Az örökösödési kérdésekben a revisio in jure szempontjából, a mi a költségeket és a fiskálisokat illeti, a t. minister úr talán elfelejtette azt, hogy a költség szempontjából az teljesen mindegy, akár a kir. tábla, akár a kúria előtt van a revízió. Mert ezen törvényjavaslat szerint is úgy a kir. tábláknál, mint a kúriánál a revisio in jure az ügyvédi kényszerhez van kötve, és szeretném magamnak megmagyaráztatni azt, hogy mennyível kerül kevesebbe az, ha a kir. táblán pertraktáltatik, mint ha a kúrián tárgyaltatik a revízió. A másik pedig az, hogy a ténykérdésbeli decentralisationál a tény az, hogy az örökösödési perekben 200 frtig a mostani javaslat szerint ítélni fog a ténykérdésben a törvényszék mint utolsó fórum, de ha 201 frtról van szó, mint első fórum ítélni fog a törvényszék, mint második fórum a kir. tábla, és harmadik fórumként a kúria, mert az örökösödési perek 201 forinttól feljebb rendes eljárás alá tartoznak. Itt tehát a ténykérdésben három fórum van, mig a 200 frtig terjedő örökösödési perekben csak két fórum. Ez lényeges különbség; arra pedig absolute nem tudok processualis okot, hogy miért csinálnak ugyanazon természetű perekben különbséget? Ezt viczczeléssel elütni nem lehet. Szilágyi Dezső igazságügyminister: Két rövid felvilágosítással tartozom az előttem szólt képviselő úrnak. Először, midőn azzal az