Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.
Ülésnapok - 1892-217
211 orsäftgos ülés 18*3. május lO.én, ssserdrtn. 307 95°/o-ára: az egyszerűbb ügyekre a sommás eljárást teljesen kiépíti és a jövőre hagyja fenn, hogy a bonyolultabb ügyekben is az eljárás ugyanazon az alapon és egyöntetűen szabályoztassék. Ne is méltóztassanak attól félni, hogy abból zavar keletkeznék, ha a bíró egyszer a bizonyítékok szabad méltatása, másszor a legális bizonyítási rendszer alapján hoz ítéletet. Mert itt figyelembe kell venni azokat, a miket az igen t. igazságügyminister úr előadott; s ha azon határozati javaslatot is contemplatio tárgyává teszszük, hogy lehet a bizonyítékok szabad méltatását még a rendes perekre is kiterjeszteni: ezzel a fentebbi érv már magában véve is nagyon meggyöngül; de meggyöngül azért is, mert ha egyszerre hozzuk is be az egész vonalon a perjogi reformot, akkor is előáll az az eset, hogy a kir. törvényszékeknek nem két, hanem háromféle eljárás szerint kell ítél niök. ítélnie kell a törvényszéknek a sommás szóbeli eljárás szerint, mint második felebbviteli fórumnak, ítélnie kell a rendes szóbeli eljárás szabályai szerint mint első fórumnak, Polónyi Géza: Ez e«yre megy! Teleszky István államtitkár: Bocsa natot kérek, ;i két eljárás közt igen nagy különbség van. De ne méltóztassék elfelejteni, hogy ítélnie kell még igen hosszú ideig, pár esztendeig legalább, az eddigi rendes eljárás szabályai szerint is. Én erre igen nagy súlyt fektetek azért, mert épen az által könnyitünk az átmenet nehézségein, hogy a javaslat szerint a törvényszékek a bonyodalmasabb rendes perekben az átmeneti korszakban az eddigi eljárás szabályai szerint járnak el, és fel vannak mentve attól, booy egy harmadik eljárás szabályai szerint is ítéljenek. Egyébiránt ezen kérdések meg lettek már eléggé vitatva, s áttérek most Polónyi Géza t. barátom tegnap tartott beszédére, s arra akarok néhány észrevételt tenni. (Halljuk! Halljuk!) Megjegyzem, hogy ő beszéde elején kilátásba helyezte a teljes objectivitást, meg is indokolta ezt . . . Polónyi Géza : Meg is tartottam ! Teleszky István államtitkár: Bocsánatot kérek, de nekem úgy tetszett, hogy nem egészen sikerült megtartania, s erre leszek bátor esetleg később reá mutatni. T. képviselőtársamnak egyik főaggálya ezen javaslat ellen a már említett és általam és mások által is kellő értékükre leszállított azokban az érvekben nyilvánulnak, melyeket a partialis reform ellen hozott fel. Ezeket bátran tekinthetem már megczáfoltaknak. Legfőbb ellenvetése t. képviselőtársamnak az, hogy ez az eljárás a jogegységet veszélyezteti. íit felhozza, hogy miesoda igazságszolgáltatás 1 hol 1074 albíró végérvényesen ítél 20 frtig, azután 64 törvényszék és annak, nem tudom, hány tanácsa végérvényesen ítél 200 frtig, és végre a 11 kir. tábla és annak, nem tudom, hány tanácséi 500 frtig. Ha t. barátom azt hiszi, hogy ez nagybaj és azt mondja, hogy ennyi különböző jogerejü bírói ítélet mellett a jogegység fenn nem állhat, hát akkor ugyanez a baj Európa minden modern nagy államában fokozottabb mértékben fennáll. Ausztriában van 961 járásbíróság. Polónyi Géza: 750! Teleszky István államtitkár: Én úgy gondolom, hogy 961 van, hanem én megalkuszom a képviselő úrral, legyen csak 750, és itt a járásbíróság 50 frtig ítél, még pedig mind a most fennálló törvény szerint, mind ítélni fog a beterjesztett új törvényjavaslat szerint, az érdemleges felebbezés és az anyagi jogkérdésben való felülvizsgálat teljes kizárásával, mert tisztán csak bizonyos alaki okok miatt van a semmiségi panasz megengedve. Francziaországban van 26 főtörvényszék, 59 eivilis senatus, 357 törvényszék és 2866 békebíró. A békebírák ítélnek felebbezhetlentíl 200 frankig ; a törvényszékek szintén felebbezhetlenűl 1500 frankig. És ha t. barátom a perjogi reformokra vonatkozó tervezetekre visszagondol : látni fogja, hogy ott azt az összeget, a melyen alul a felebbezés meg nem engedtetik, úgy, mint például Belgiumban már meg is történt, felemelni akarják. Németországban van 28 másod folyamodása főtörvényszék, 86 polgári senatussal, s ezek 1500 márka erejéig ítélnek végérvényesen, úgy hogy revisiónak sincsen helye. T. ház! Ha ezeket látjuk, azon következtetésre jutunk, miszerint olyan jogegység, a minő Polónyi tisztelt képviselőtársam megnyugtatására alkalmas volna, talán csak a monacói fejedelemségben lehetséges, (Derültség) a melynek, gondolom, 13,000 lakosa van; de már például Svájcz egyes kantonjaiban nem tudják fentartani ezt a jogegységet ágy, a mint t. barátom akarja, inert ott is — hogy csak egy példát hozzak fel — pl. Zürich kantonban a békebírák 50 frankig és a kerületi bíróságok elnökei 200 frankig szintén felebbezés nélkül ítélnek. No de t. barátom nem is olyan módon akarja a jogegységet fentartani, hogy minden pert felengedjünk vinni a kir. kúriához; azt ő is belátja, hogy akkor olyan nagy kúria lenne, a mely azután igazán nem lehetne többé a jogegység őre, mert ha a kúria minden perben, a szegények minden ügyeiben — pedig a gazdagoknak is vannak néha apró ügyeik — ítélne; 38*
