Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-217

Ml. orssAgos ülés 189Í osztassanak szét, hogy^ a jogkereső közönséghez közelebb vitessenek. És mennyire helyes és szükséges lett volna ez már régebben, ép olyan káros, hogy a t. igazságügyminister úr épen szerves javaslatában ezen állapotot nemcsak fentartani, hanem akkép megerősíteni is akarja, hogy ezt később már a bírói szervezet megtörése nélkül megváltoztatni alig lesz lehetséges. Szilágyi Dezső igazságügyminister: Dehogy! Holló Lajos: Ha a t. minister úr oly csekélynek tekinti ezt. . . Szilágyi Dezső igazságügyminister: Nem tekintem csekélynek! Holló Lajos: ... a mint, sajnos, tekintette a táblai decentralisationál is, a mely elől, megvallom, kitérni nem lehetett, de ha csekélynek tekinti is, hogy a törvény szerint független és áthelyezhetetlen bírák a szervezet esetleges változtatása miatt el dobassanak, székhelyüktől eltávolíttassanak, más bírósághoz áthelyeztessenek, nyugdíjaztassanak, SÍD., mindezt csekélynek tarthatja a t. minister úr, de méltóztassék meg engedni, hogy a jogi szervezetben ez a legnagyobb hiba, a melyhez csak a végső szükség esetén szabad nyúlni, és melynek szükségét előre elhárítani a lehető legkívánatosabb dolog! (Élénk helyeslés bal felöl.) És én arra kérem a t. minister urat, legyen szíves belátni, hogy a mint tévedés volt az eddigi bírói szervezetben, hogy az egyes bíróságokat oly erőteljesen egy központba helyezte' most ő ne folytassa ezen tévedést, hanem lássa be, hogy decentralisatio által ezen bíróságok székhelyeinek szaporítása és az egyes bíróságok hatáskörének kisebb területre szorítása lesz szükséges. Ezenkívül a bírói organisationak még egy másik hiányára vagyok bátor felhívni a t. ház és a t. kormány figyelmét. Azzal, ha mi a járásbíróságokat, mint egyes bíróságokat decentralisalni fogjuk, még nem elégítettük ki a jogkereső közönség minden jogo' és méltányos igényét. A jogsérelemnek még mindig fenmarad a legnagyobb köre

s a mely, ha még kétszer annyi bíróság állna is rendelkezésre, mint ma áll, ha tehát nem 728, hanem 364 köbméternyi területen ;dlna is fenn egy-egy bíróság, még mindig kielégíttetlenűl maradna. Még mindig lesz a jogsérelmeknek oly része,a melyre nézve még közelebb kell hozni a jogszolgáltatás orgánumait, hogy azon csekélyebb sérelmek is orvoslást találjanak. Kétségkivül az volna kívánatos, és ezen nézetet bizonyára a t. kormány is osztja, ha lehetőleg minden nagyobb községben és minden kis községi körzetben egy önálló bírói stallum volna szervezhető, a mely a község lakó sainak csekélyebb miseriait ellátja és ott helyben orvosolja, de ez lehetetlenség, sehol sincs KSPVH. NAPLÓ 1892—97. XII. KÖTET. , május 10-én, szerdán, 2§7 meg, és pénzerőink nekünk sem engedik. De azután itt előáll az a kérdés, a melyben az igazságszolgáltatás az administratioval a legszorosabb összefüggésben van. Midőn mi az administratiot akarjuk szervezni, akkor is ezen nehézségekkel állunk szemben, mert az adminstratio czéljaira sem lehetséges egy teljesen önálló közeget a nagyközségek vagy kisközségi körök élére állítani, nem lehet egy-egy teljes képzettséggel biró, teljesen függetlenített, vagyoni hely zetben megerősített hívat ili főnököt odaállítani, mert ezt az ország pénzügyi helyzete nem engedi meg. Most, midőn tabui a rasa előtt állunk, ezen organisatio tekintetében nem kellene-e meggondolnunk, hogy, ha sem kizárólag az administratio, sem kizárólag az igazságszolgáltatás czéljaira nem lehet önállóan egy-egy orgánumot felállítani, vájjon nem lenne-e helyes és kívánatos mindkét czélra egy együttes orgánumot odaállítani, a melyben úgy az administratio, mint a jogszolgáltatás a maga primitívebb igényeinek ellátását megtalálja? Nem kellene-e meggondolni, hogy ezen közös czélra nem félembereket, amint ma van, és a mint tervezve van, hanem teljes képzettséggel biró, és az ottani érdekköröktől teljesen függetlenített, anyagi állásában ott helyben teljesen biztosított egyéneket alkalmazzunk a nemzeti érdekek, és a közszolgálat rendelkezésére? Nem volna-e kívánatos most, midőn mondom tabula rasa előtt állunk, midőn az administratio és a bírói organisatio feladata együttesen tömörül a nemzet elé, megoldani a kérdést akkép, hogy ezen két nagy szervezet zárpontja lenne a községekben egy életerős orgánum, mely úgy a nemzeti jogok mint a jogszolgáltatás tekintetében a hozzá fűzött kívánalmaknak teljesen meg fog felelni. (Helyeslés a szélsőbalon.) Nem lehet egész bizonyossággal belemenni a jogszolgáltatás szervezésébe, míg a t. kormány és az ország még azzal sincs tisztában, hogy alul hol végződik ezen organisatio. Hiszen ezen javaslatnak egyik nagy hátrányát képezi, midőn kénytelen belátni, hogy az úgynevezett községi bíráskodás fentartandó, de ez ma helytelen és a rendezést igényel, de hogy mikép kell azt rendezni, arról a minister úr tájékozást nem bir szerezni, mert nem látja, hogy az orgánum milyen lesz, a melyet számításba vehet ezen községi bíráskodási ügy szabályozásánál. Ezt nem is láthatja ma még, én is elismerem, de azt aztán beláthatja, hogy az orgánum erőssége befolyásolja azon hatáskört, a melyet reá biz, mert ha erőteljes orgánumot találunk a községekben, akkor nagyobb mértékét bízhatjuk reájuk azon teendőknek, a melyek tulajdonképen igazságszolgáltatási teendők. És ha rosszabb, gyengébb, és képzetlenebb lesz az az alsó orgánum, akkor a reá bízott kör is cseké38