Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-216

2íl országos ütés 18S8, május 9-én, kedden. 281 ténykérdésben kisebb fórum állapittatik meg, mint az alaki kérdésben, pedig az alaki kérdés utóvégre is az okmány formalitásaihoz kötött dolog. Hasonlókép van ez ma még az örökösödési kérdéseknél. Ma, — ezt hangsúlyozom, a menynyiben az új örökösödési eljárás még nincs életbe léptetve, a hol az egész vonalon a járásbíróság lesz illetékes, mondom, ma azörökösödési eljárásban a törvényszék az illetékes, a perútasítás ingatlanoknál stb. stb. Mindezen kérdésekben megint a hármas fokú felebbezésnek van helye, esetleg, — a mennyiben a királyi tábla megváltoztató ítéletet hoz, — a kúriáig. Az alaki, a peren kívüli eljárásban hozott végzéseknél egészen a kúriáig visz a felebbezés; de az érdemben a 200 frtos örökösödési pereknél megint a járásbíró az első fórum, az illetékes második fórum pedig a törvényszék, esetleges revizióval a királyi táblához. Ezek tehát nemcsak érdemlegesen nem kerülhetnek a királyi tábla elé, de a revisio juris szempontjából sohasem kerülhetnek oda. Ez a partialis reform okszerű consequentiája, hátránya, és ennek a perrendtartásnak egyik kimagasló, kiszögellő hibája. A forumok összezavarásánál érdekes felemlítenem még azt, hogy egy húsz forintos perben, mely a községi elöljáróság hatáskörébe tartozik, a járásbíróság elé megy a törvény rendes útjára való vitellel az eljárás. Az átmeneti intézkedésekben olvasom, hogy ezen perekben felébb vitelnek helye nincs, a perekben tehát a járásbíró az utolsó fórum in merito et in jure. Most már ugyanazon húsz forintos perben a végrehajtás stádiumában felfolyamodás útján elmehet az ember egészen a királyi tábláig, tehát egy és ugyanazon perben keletkezhetik felfolyamodás útján a végrehajtás stádiumában a kir. táblának egy oly határozata . . . (Egy hang jobb felől: De nem keletkezik!) . . . Nem mondom, hogy keletkezik, de keletkezhetik. Szóval: a forumok üsszezavarására vezet ez a pnrtialis reform, s e helyen csak e szempontból mérlegelem: mert majd rátérek a jogegység kérdésénél e szempontra is. Mint már voltam bátor felemlíteni, hiánya e javaslatnak az is, hogy partialis még azon szempontból is, hogy sem az intő eljárást, sem az örökösödési eljárást nem sorolja fel, pedig ezek egy törvénybe valók, és helyes codifieatio mellett a járásbíróság alá utalt egész hatáskört egy törvénynek kellene kimeríteni. De erről már előbb szólottam Nagyobb hátránya e javaslatnak processualis szempontból azután az, hogy, a mint azt Horváth Lajos t. képviselőtársam is kifejtette, egy és ugyanazon államban életbe lépteti a szóbeliséget a bizonyítás szabad mérlegelésével, de KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XII. KÖTET. másrészt fentartja az írásbeliséget is, mi által oda jutunk, a mit már röviden jeleztem, hogy például a törvényszéknél egy és ugyanazon bíró kétféle bizonyítási eljárás mellett kénytelen határozni. Ha a t. ház e perrendtartást egészen akarja ismerni, csak rövid képét kell nyújtanom annak, hogy például egy törvényszéki bíró hányféle minőségben, s hányféle eljárás mellett kell, hogy jövőre eljárjon. Ez a törvényszéki bíró lesz telekbíró, mint egyes bíró, azután lesz váltó-, azután kereskedelmi bíró, a kereskedelmi és váltó-eljárás szempontjából, azután lesz hagyatéki bíró, azután reyisionalis bíró, a járásbíróságoktól revízió alá kerülő ítéletekben referádális rendszerrel és kötelező ügyvédi képviselettel, lesz büntető bíró szóbeli eljárással, védelmi szabadsággal; lesz felebbezési bíró szóbeli eljárással, személyes védelem jogával, esetleg ügyvédi képviselettel, azután lesz még első bíró írásbeli perekben az Írásbeliség eljárása mellett. (Egy hang bal felöl: Csödbiró!) Az is, de nem akarom mind kifejteni, csak a példákat akarom felhoznb Erre a bíróra azután el lehet mondani, hogy ez az igazságszolgáltatásnak azon valóságos omnibusza, a kiről bátran feltehető, hogy: »ex omnibus aliquid, ex totó nihil.* (Derültség.) Röviden rá kell térnem, t. ház, arra, hogy állást foglaljak a társas és egyes bírósági rendszer szerint, Már voltam szerencsés kifejteni, hogy hazánkban, ami jogfejlődésünk szerint, a történelem a társas bírósági intézménynek kedvez. Felhozhatom azt, hogy Anglia, Dánia. Norvégia és Svédország kivételével, talán hozzátehetném, a legújabb időkre nézve Németország és Ausztria kivételével, de itt, — mondom, — csak a legújabb időkre nézve és nem is az egész területre nézve, ezen államok kivételével, melyek az egyes bírósági rendszert ismerik, — sőt Anglia, Dánia, Svéd- és Norvégország a legnagyobb mértékben kiterjesztve, — Európának államai általában véve a társas bírósági rendszert ismerik el. Nálunk, t. képviselőház, azokon kívül, a miket elmondani voltam bátor a jogtörténeti résznél hazánk múltjából, egy mértföldjelző van ezen a téren. Az 1868 : LIV. törvényezikk, a mint voltam bátor kiemelni, az egyes bírósági rendszert a sommás eljárásban elfogadta; ezen rendszert a 70-es években kiküldött 25-ös bizottság, az, mely az akkori javaslattal foglalkozott, lényegében tágítani akarta. Az akkori 25-ös bizottság az úgynevezett liquid, világos adósságok szempontjából határtalan összegig ki akarta terjeszteni a competentiát, a készpénz-követelések szempontjából pedig, midőn tudniillik készpénz, vagy készpénzzel helyettesíthető értékek forognak szóban, 5000 forintig akarta a sommás bíróság eompetentiáját kiterjeszteni; realinstantia szempontjából pedig ötven 86