Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-216

216, országos ülés 1893. május 9-én, kedden. 279 arra, hogy a jogkereső közönséget és a bíróságot a legislatio kutatása terén tévútra vezesse, A hatodik lapon alulról a 4. bekezdés azt mondja ugyanis: »a[felebbezési eljárásban ugyanezen elvet változatlanul fentartotta.« És most jön egy mondat, mely »és«-sel kezdődik, mely tehát styláris szempontból nem helyes. Ez így hangzik: »Es csak a kir. törvényszékek, mint felebbviteii bíróságok ítéletei ellen irányuló felülvizsgálati eljárásban állapította meg az ügyvédi kényszert.« Ez helytelen. Mert ha a t. előadó úr el fogja olvasni a javaslatnak 213. és 187. §-air, akkor ki fog derülni, hogy ezen javaslat 187. §-ában a felülvizsgálatnak egész sorára a kötelező ügy védi. képviseletet, az ügyvédi kényszert lépteti életbe, és a 213. §. azt mondja, hogy »a mennyiben a 209 — 212. §§-ból más nem következik, a jelen fejezetnek a felebbezési bíróság ítélete elleni felülvizsgálatra vonatkozó szabályai a járásbíróság ítélete elleni felülvizsgálat esetében is megfelelően alkalmazandók;« a miből pedig az következik, hogy azon revíziónál, a melyre czélzó jogorvoslat a járásbíróságtól a törvényszékhez megy, szintén kötelező ügyvédi képviselet van, holott a javaslat indokolása szerint ez nem áll, mert az indokolás szerint csak a törvényszéktől felebbvitt ügyekben, tehát a kir. táblánál és kuriáoál volna helye a kötelező ügyvédi képviseletnek. (Helyeslés bal felél.) A javaslat indokolása tehát e te kintetben feltétlenül helytelen, és nem felel meg a törvény szövegezésének, a mit, hogy az a törvénymagyarázásnáí mint forrás ne használtassák, a magam részérő] kötelességemnek tartottam nemcsak helyreigazítani, de kérem egyúttal a t. minister urat, hogy egyszerű nyilatkozatta] a dolog valódi értelmét helyreállítani szíveskedjék. A javaslatban magában semmi intézkedésre nincs szükség, mert az helyes, csak az indokolás hamis. Kérem tehát ismételve, hogy vagy az előadó úr, vagy a minister úr szíveskedjék ezen indokolást rektifikálni, mert az én szavamat a törvénymagyarázó közönség semmi esetre sem fogja oly authentikusnak tekinteni, mintha egy oly illetékes férfiú, mint Jellinek Arthnr előadó úr, vagy maga a t. minister úr részéről történik meg a helyreigazítás. (Helyeslés.) Ezzel, t. ház, teljesítettem feladatom első részét, és igazságos tárgyilagossággal kiemeltem mindazokat, melyeket magam részéről a törvényjavaslat elvei, dispositioi közül jóknak, helyeseknek és üdvöseknek tartok. Daczára ennek azonban, t. képviselőház, a legnagyobb sajnálattal kénytelen vagyok kijelenteni, hogy a 48-as és függetlenségi párt nincs azon szerencsés helyzetben, hogy a t. minister úrnak azon első, mondhatnám nagyobb ós korszakalkotó reformjának támogatására siethessen. (Helyeslés a szélsőbalon.) Sőt mi, kik a szóbeliségnek, a közvetlenségnek, a nyilvánosságnak, kik az olcsó, gyors és alapos igazságszolgáltatásnak mindig hivei voltunk, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) sürgősen, de egész tisztelettel kérjük a t. képviselőházat, hogy e törvényjavaslatot, épen a most felsorolt elvekre való tekintetből, és különösen azért még általánosságban is elvetni méltóztassék, mert alig van egy elv, melyet ezen javaslat, akár a szóbeliség, akár a nyilvánosság, akár az olcsóság, de különösen a gyorsaság és alaposság szempontjából helytelenül ne érintene. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Első és alapvető kifogásom az, t. ház, hogy itt egy partialis reform czéloztatik. A partialis reform abból áll, hogy míg eddig a sommás eljárás keretébe utalt perek százaléka 90°/o-ot tett ki, ezentúl, minthogy a javaslat szerint a perek nagy contingense a collegialis bíróságok köréből az egyes bírák hatáskörébe utasíttatik, bátran el lehet mondani, ezen partialis reform által 95°/o-a a pereknek fog odatartozni. Már most, t. ház, felmerül az a kérdés, hogy mikor a bírói szervezet az egész vonalon megmarad, mikor az ezen javaslat szerint is fentartatik, mikor erről a bírói szervezetről a t. előadó úr, de maga a t. minister úr is azt mondja, hogy az ily alakban a jövőre is fentartandó, hogy akkor, midőn egy kész bírói szervezettel állunk szemben, mi lehet az oka annak, hogy mi egy ily partialis reformot léptetünk életbe a perek 95°/o-ára, és ki nem terjesztjük az igazságszolgáltatás áldásait, ha ugyan az áldásnak mondható, a még hátralékos 5°/ora is. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azért említettem fel, t. képviselőház, ezeket az előzményeket, mert az a theoria, hogy ez rázkódtatást fog előidézni, azért sem állhat meg, mert hiszen milyen rázkódtatással járna a törvényszékek, királyi táblák s kúriára nézve, ha a szóbeliség az előttük folyamatban levő rendes írásbeli pereknél kiterjesztetnék, milyen rázkódtatással járna ez a gyakorlottabb, tapasztaltabb, képzettebb, a szóbeliség iskolájában már a bűnvádi eljárásban gyakorlatot szerzett bírákra nézve, ha azon szegény aljárásbíróra nézve, a ki most került ki az élet iskolájából, rázkódtatással nem jár. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) De, t. ház, azt is mondják, hogy ezen javaslat beilleszthető lesz a végleges perrendbe. Vagy beilleszthető, vagy nem. Ha beilleszthető, a mint hiszem, hogy beilleszthető lesz, akkor miből állott volna annak rögtöni végrehajtása, és mi értelme van annak, hogy nidőn a rendes