Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-216

216. országos Ölés 1893, májns 9-én, kedden. 273 delibérék képviselnek, minden körülmények közt mentesíteni akarom. (Élénk helyeslés.) És most legyen szabad beszédemet be is fejeznem, hiszen, a mennyiben egyéb ellenvetések történnének, a t. ház engedelmével ismételve fel fogok szólalni. Csak egyet vagyok bá*or a t. ház figyelmébe ajánlani: É reformot abban a megnyugvásban ajánlom, hogy ennek sikerére sokkal inkább hatalmunkban és módunkban van a kellő intézkedések megtétele, és a nagyobb megzavarás elkerülése, mint volna akkor, ha most a teljes sorrendet életbeléptetnők. E lépés nagy horderejű reform, egy sokkal jobb irányban, egy oly irányban, a mely a reformok második, hátralevő felét sokkal könynyebben és jobban megoldhatóvá teszi. Ezeket ajánlom a t. ház figyelmébe, és kérem, hogy általánosságban úgy a javaslatot, mint ezen határozati javaslatomat, melyre már czéloztam és melyet mindjárt felolvasok, fogadják el. (Élénk helyeslés és tetszés. Halljuk! Halljuk! Olvassa.) »Utasítja a ház az igazságügyi bizottságot, hogy tegyen jelentést az iránt, vájjon a bizonyítékok szabad mérlegelésének elvét és a jelen javaslatban foglalt, a tanukra, okiratokra, szakértőkre vonatkozó szabályait . . .« Holló Lajos: És az esküre! Szilágyi Dezső igazságúgyminister: Az esküt nem, és majd indokolva lesz, hop;y miért nem. (Tovább olvassa): ». . . lehetne-e és mi módon kiterjeszteni a rendes perekre nézve is,« Kérem a t. házat, méltóztassék ezt a határozati javaslatot is elfogadni. (Helyeslés a jobb oldalon.) Horváth Ádám jegyző: HomVth Lajos! Horváth Lajos: T. ház! Félreértett szavaimat akarom rektifikálui a t. ház kegyes engedelmével. (Halljuk!) Beszédemnek veleje t. i. az volt, hogy a sommás eljárás kizárja az előkészítési intézmény alkalmazását; én tehát ebből arra a conclusiora jutottam, hogy miután viszonyaink közt az előkészítés intézménye a jelentékenyebb perekre nézve nem nélkülözhető, a törvényjavaslatnak hibája az, hogy azon ügyeket is a sommás eljárás alá utalja, melyeket a sommás eljárás természete meg nem bir. Azért tettem indítványt az igazságügyi bizottságban is, hogy legalább azon niveaura szállíttassák le az 1. és 2. §-ban körvonalazott hatáskör, a melyen az 1868-iki perrendtartás áll, t. i, hogy a maximálig összeg ne 500, hanem 300 frt legyen, vagy talán az én vélekedésem szerint 200 frt. Ez volt az álláspontom; én tehát nem zavartam össze a két fogalmat, és nem kívántam legkevésbbé, hogy a sommás eljárásban alkalmaztassék az KÉPVH. NAPLÖ 1892—97. XII. KÖTET. előkészítés intézménye, a mely eljárás azt teljesen kizárja, Csak ezt kívántam megjegyezni. (Helyeslés.) Elnök: Az ülést 5 perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: A felfüggesztve volt ülést ezennel megnyitom ; folytatjuk a tanácskozást. Horváth Ádám jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza:T. ház! Kétségben vagyok ugyan az iránt, hogy a felszólítás rám nézve kötelező-e, a mennyiben alapos aggodalmaim vannak az iránt is, hogy ez a tanácskozásra szükséges szám együtt van-e a képviselőházban ; de hát én nem vagyok egyénileg oly hiú, hogy nagy számot követeljek meghallgattatásomra, s nem szándékozom a képviselőház drága idejét fölösleges megszámlálással fecsérelni. (Helyeslés.) Hozzászoktam már ahhoz régen, hogy valahányszor komoly szakmunkát kell a képviselőházban végezni, akkor rendszerint nagyon kevesen vagyunk. De hát elég volt ennyi ebből a bevezetésből. Semmi kétségünk sem lehet az iránt, hogy egy mélyreható, nagy, talán szabad e kifejezést is használnom, korszakalkotó reformmal állunk szemben a perjogi institutiok terén. Mentől igazabb ez az alapkiindulási pontom, annál komolyabb mérlegelés tárgyává kell tennünk e javaslatot, mert a mint egy ily korszakalkotó institutio alkalmas lehet arra, hogy egy nemzetet, egy társadalmat felvirágoztasson, épúgy, ha annak alapvető intézkedései nem felelnek meg a hazai jogélet fejlődésének, nem elégítik ki a társadalmi és jogrend követelményeit, akkor azoknak rontó és bontó hatása nemzetekre kiterjedő és messze kihatású. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Nekem jutott osztályrészeműi az a megtisztelő megbízás, hogy a függetlenségi és 48-as párt álláspontját azzal a javaslattal szemben kifejtsem és indokoljam. (Halljuk! Halljuk!) Természetes, hogy egy perrendtartást, még ha uovelláris alakban terjesztetik is elő, de ily terjedelemben, mint azt a jelen javaslat czélozza, a plenumban, — a képviselőház plenumát értem, — részletes vita és módosítások alá venni vajmi nehéz dolog, és itt már, t. ház, különösen a javaslatban lefektetett elveket illetőleg módosítások keresztülvitelét, azoknak ventillálását még magam sem helyeselném. Nem értem ez alatt azt, hogy egyes kimagasló vagy kiszögellő hibákat itt a ház plenumában is meg ne javítsunk, hanem értem ez alatt azt, hogy a részletes vitában oly intézkedéseket, melyek a javaslatnak egyik vagy másik sarkalatos elvét érintik, itt még vita tárgyává tenni, legalább helyesen, nem lehet. Ez az indoka annak is, 85