Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.
Ülésnapok - 1892-215
215. országos ülés 1888, május 8-án, hót f őn. 25\ ben vagyok, hogy habár még mindig fenforog egynémelyike azon akadályoknak, a melyek ezen új rendszer behozatalát a legközelebb lefolyt 25 esztendő alatt gátolták, vagy legalább hátráltatták, de a viszonyok időközben akkép alakultak és javultak, hogy, ha eltaláljuk a helyes utat és módot, ma már a rendszert komolyabb aggodalmak nélkül behozhatjuk. Állításomat néhány szóval igazolni kívánom. (Halljuk! Halljuk!) i868-ban az akkori igazságügyi bizottság, midőn a kormány által kidolgozott, és a bizottság által átdolgozott javaslatnak főbb irányelveire vonatkozó jelentését a ház elé terjesztette, annak indokolására, hogy az akkori igazságügyi kormány miért nem alkotta meg a szóbeliség és közvetlenség alapelveire fektetett végleges perrendtartást, és miért terjesztett elő csak ideiglenes perjogot, a következő kijelentést tette: (Olvassa) » Anyagi codexunk nincs; az igazságügynek a közigazgatástól elválasztása, s általában a bírósági szervezet kérdése a megyei és községi rendszer kérdésével csak együtt vagy egyidejűleg oldható meg; a képzett bírói karnak, a 18 év alatt megritkult sorait nem pótolhatta még alkotmányos életünk üdítő hatása; az európai értelemben vett szóbeliség és közvetlenség eszméjével még nem foglalkozott eleget a hazai jogtudomány, s azok is, kik magát a rendszert alaposan tanulmányozták, s öntudatosan hirdethetik annak absoiut becsét s életrevalóságát, mindnyájan kénytelenek elismerni, hogy még most a gyakorlati alkalmazásnak legyőzhetetlen akadályai mutatkoznak mindenfelől.« Az akkori jogügyi bizottság véleménye, felfogásom ezerint, teljesen megfelelt az 1868-iki viszonyoknak. A kormány elejtette a jobbat, melyet meg nem valósíthatott, és létesítette a kevésbbé jót, a mi megvalósítható volt. Azóta, t. ház, a viszonyok lényegesen változtak. Az igaz, hogy polgári törvénykönyvünk ma sincs, bírói szervezetünk nem végleges, járásbíróságaink száma csekély, a székhely és terület kérdése megoldva nincs, az ügyvédi és bírói kar jelentékeny részének szellemi niveauja még mindig nem érte el a fejlődés azon fokát, melyet anyagi igazságszolgáltatásunk érdekei megkövetelnek; de, ha nincs is anyagi törvénykönyvünk, van kereskedelmi, váltó, csődtörvényünk, és vannak jó hézagpótló egyes törvényeink; az 1890. és 1891-ben a királyi tábla deccntralísatiojáról, és a bírói szervezet módosításáról alkotott törvények folytán a bírói szervezet lényegesen javult, s a törvénybe felvett egyes intézkedések által a bírói kar szellemi ereje fokozatosan fejleszthető, s jobban kizsákmányolható, az ellenőrzés pedig hatályosabb lett. Az igazságszolgáltatásnak a közigazgatástói elválasztása s a kinevezési rendszer behozatala által, hosszas gyakorlat a bírói és ügyvédi vizsga szigorítása által úgy a bírói, mint az ügyvédi kar értelmi színvonala teteme gen emelkedett, úgy, hogy ma már, ha eltaláljuk e beillesztés helyes módját és útját, ezen új jogrendszer nálunk is komolyabb aggodalom nélkül beilleszthető jogrendszerünkbe. (Helyeslés bal felöl.) De, t. ház, azt, ha a rendszer jó is, behozható is, ha eldöntöttnek tartom is, nem tekinthetem sem tisztázottnak, sem eldöntöttnek azon főfontosságú harmadik kérdést, hogy t. i. ezen jogrendszer miként illesztessék be jogrendszerünkbe ? Ügy vagyok meggyőződve, hogy a beillesztés módjától függ nagy részben ezen rendszer sorsa. (Helyeslés bal felöl.) Ha nem találjuk meg a beillesztés helyes módját; koczkáztatjuk a mindnyájunk által melegen óhajtott sikert. (Igaz! Úgy van! Helyeslés bal felöl.) Én, t. ház, a beillesztésnek két módját ismerem. (Halljuk! Halljuk!) Egyik módja a beillesztésnek: a rendszernek életbeléptetése az egész vonalon, minden ügyre, minden bíróságra nézve. Ez a teljes reform. A másik mód a rendszer egyik vagy másik válfajának bizonyos ügyekre, bizonyos bíróságjkra nézve való életbeléptetése. Ez a részleges reform. Én, t. ház, a teljes reformnak vagyok híve, (Helyeslés bal felöl.) s a reformnak az egész vonalon való életbeléptetését tartom helyesnek. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Tartom pedig azért, mert a teljes reform által az igaz ságügy menete csak egyszer szenved rázkódtatása (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) & bírói és* ügyvédi karnak csak egyszer kell megküzdenie az új perjog tanulmányozásával, s általában a rendszerváltoztatásból folyó mindenféle más nehézségekkel. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) A részleges reformnál az igazságügy menete kétszer zökken meg, és az ügyvédi és bírói karnak kétszer kell tanulnia újabb meg újabb perjogot. Ezenkívül van egy momentum, mely, azt hiszem, mindnyájunk előtt kiváló fontossággal bír, az t. i. hogy a részleges reform által egy anomália teremtetik, mely a teljes reformnál önként elesnék, értem azt az anomáliát, hogy egy és ugyanazon időben két, egymással teljesen ellentétes rendszer van érvényben, s úgy a bíró mint az ügyvéd — egyes ügyekben az egyik, más ügyekben a másik rendszer szerint jár el. (Élénk helyeslés bal felöl.) A t. miuister ár a részleges reform eszméjét fogadta el, s eljárását az igazságügyi bizottság többsége helyeselte. Távolról sem vonom kétségbe, hogy ezt úgy a t. igazságügyminister úr, mint 32*
