Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-206

998. orssigos ttlés 1898, április M én, SJWÁÍB, 17 a melyeket egyfelől már a pénzügyi bizottság is felhozott a maga jelentésében, és a melyek kombinálva más adatokkal a következő eredményt szolgáltatják. 1868-ban nem volt az egész országban a vidéken, a fővárostól és nagyobb városoktól eltekintve, 100 tanító, kinek tisztán tanítói fizetése elérte volna a 600 frtot. Csak néhány száz volt a vidéken, kinek tisztán tanítói fizetése meghaladta a 400 frtot. (Ellenmondás a szélsőbal felől.) Én a vidékről beszélek és nem beszélek a regen-schorikró!. Jelenleg oly tanító, a kinek a fizetése tényleg meghaladja a 400 frtot, van 8117; oly tanító pedig, kinek fizetése tényleg meghaladja a 600 frtot, nincs kevesebb, mint 3236 az országban. Vannak tanítók, — a mint az igen t. vallás- és közoktatásügyi minister úr is hivatkozott reá, — a kiknek fizetése eléri, sőt meghaladja az 1000 frtot, számszerint 176 van ilyen az országban; sőt egyes vagyonosabb ilitközségek buzgósága annyira ment, hogy pl. Budapesten az evangélikus hitközség 1250 frt fizetést és e mellett még 250 frt szálláspénzt, összesen tehát 1500 frt fizetést ad a népiskolai tanítónak. Kívánatos lenne, t. uraim, hogy ezt másutt is utánozzák. Hiszen a törvény, a melynek alapján állunk, túlnyomókig és közvetlenül nem az állami népiskolákra alapítja a népoktatásügy fejlesztését, nem is egyszerűen a hitfelekezetekéire, hanem ott vannak kapcsolatban ezekkel elsősorban a politikai községek népiskolái. És itt mindjárt eszembe jut, — méltóztassék megengedni, hogy itt hozzam fel, hogy el ne felejtsem, — (Halljuk! Halljuk!) hogy egy nevezetes fallatiában méltóztatnak lenni Horvátországot illetőleg. Ahhoz, a mit a mélyen t. vallás és közoktatásügyi minister úr méltóztatott már tökéletesen, helyesen megjegyezni, legyen szabad nekem még egy adatot hozzátenni, (Hall juk! Halljuk!) melynek forrása teljesen authen tikus, és így ahhoz kétség nem férhet. Ez abból áll, hogy midőn önök azt mondják, hogy Horvátországban 400 frt a minimuma a néptanítói fizetésnek, hát akkor tulajdonképen elfeledkeznek arról, hogy ott e tekintetben község alatt nem értik azt, a mit mi értünk alatta, a hol minden helység, még a legkisebb 100—200 putriból álló sárfészek is község, hanem azt értik ez alatt ott, a mit Amerikában a town-shipek alatt értenek, t. i. a községek egész tömbözetét, elannyira, hogy ott nem egy község tanítója kap 400, illetve 450 frtot, és 50 frt korpótlékot, hanem néha 5 — 6, néha még több helység egyetlen tanítójakapja azt, a minthogy ott 4 — 5 — 6. ?őt 10 helységben van egyetlenegy községi iskola, és ennek a tanítója kapja *Et a fizetést. Ha ily módon comraassáljuk nálunk is a községeket, akkor nem 400, hanem KSPVH. NAPLÓ 1892-97. XII. KÖTET. 800 frtot is adhatunk ilyen town-shipek tanítóinak. (Helyeslés jobb felöl.) Nincs okunk tehát szégyenkezni Horvátország mellett, örülhetünk, hogy a testvérországban a haladás ilyen fokát érte el már tényleg a népoktatásügy, de abból ránk nézve semmiféle szégyenkezés nem háramolhat. (Élénk helyeslés jobb felől) Községeinkben, úgy a politikai, mint a hitközségeket értve, igaz, hogy lelkes, szép példákat látunk ezen a téren, nemcsak a fővárosban, hanem például az alföldön is, a hol oly városok, mint Kecskemét, Czegléd és Debreczen jó példával jártak elől. De még mindig mily nagy azon politikai és hitközségeknek a száma, a melyek nem 3, nem 4, de 6 frt fizetést is adhatnának tanítóiknak. Van módjuk rá, és még sem cselekszik. (Igaz! Ügy van! jobb felől.) Méltóztassanak tehát, t. uraim, azon buzgalmat, melyet most oly lelkesen fordítanak arra, hogy a néptanítók petitioit advokálják, egyúttal arra is fordítani, hogy az alföld azon nagyobb városai és egyéb községei, a melyek csaknem belefulladnak a saját jólétük zsírjába, kövessék az oly városok példáját, mint Kecskemét, Czegléd és Debreczen, és emeljék tanítóik fizetését nem 400, hanem 600, vagy 800 frtra, hiszen telnék tőlük erre bőven. (Tetszés és helyeslés jobb felől.) Mindezeket azért hozom fel t. ház, mert midőn mi ezen minimumhoz ragaszkodunk, a melyet a javaslat kontemplál, akkor egy budget-politikai kényszerhelyzetnek engedve cselekszünk. Oly budget-politikai kényszerhelyzetnek engedve első sorban, a melyben még ma is lekötve tartják jórészt a magyar nemzet törvényhozó és alkotó erejét rég elviharzott századok számtalan emberöltőinek úgy balsorsa, mint hibája és mulasztása a maguk következményeivel együtt. (Úgy van! Úgy van! jobboldalon.) E tekintetben uraim, ha nem is tehetünk egyebet, mint a'mit az igen t. minister úr által benyújtott törvényjavaslat kontemplál, mégis előkészíthetjük igenis a jobb jövőt, és elő is kell készítenünk abban az irányban, a melyben az önök buzgalma is fáradozik. (Helyeslés a jobboldalon.) Egy néhány év múlva, nem egész egy évtizeden belül, elő fog állni a nyugdíjtörvény revisiója, addigra keresztül lesz vezetve a közigazgatás reformja, ki lesz építve a közegészségügyi szervezet rendezve le^z végleg a valuta, (Derültség a bal- és szélső baloldalon. Élénk helyeslés a jobboldalon) és akkor, ha majd mindezen reformok daczára is hosszú időre végleg konszolidálva lesz a magyar államháztartás egyensúlya akkor fog előállani az idő, a mikor mi is a magyar néptanítók fizetését kellő minimumra emelhetjük az egész vonalon; de addig uraim, tekintsünk első sorban azon 5278 tanít