Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-214

222 2 3*. országos Illés 1898, május 8-án, süomb&tott. Az 53. §. második pontjára nézve egy lényeges módosítást vagyok bátor benyújtani. Ezen második pont szerint ugyanis minden országgyűlés befejeztével az azon országgyűlés alatt keletkezett ügyiratok az országos levél­tárba tétetnének át megőrzés végett, és ha a képviselőháznak később azok közül valamelyikre szüksége volna, csak úgy szerezhetné meg, ha az elnök megkeresés útján használat végett át­tétetné. En a t. háznak méltóságával, de a czélszerűségi szemponttal sem találhatom ez eljárást Összeegyeztethetőnek, hanem helyesebb­nek vélem, hogy a képviselőház ügyiratait egy példányban saját irattárában kezelje, és csak második példányban tegye át az országos levél­tárhoz megőrzés végett, mert ellenkezőleg meg­történhetnék, hogy az országgyűlésnek saját iratai nincsenek meg, az pedig mindenesetre helytelen, hogy egy ily testület, ha előbbi iratait akarja használni: elnöki megkeresés útján sze­rezhesse csak meg azokat az országos levéltár­ból, mert megtörténhetik, hogy hirtelen szükség van valamire, ez esetben pedig várni kellene, mig a levéltár a megkereset teljesíti. Ezen egyszerűen lehetne segíteni, és nem tenne különbséget ez a ház költségvetésében sem, a kezelésben pedig semmi nehézséget sem okozna. Ezen okokból tiszteletteljes módosításom az, hogy e szakasz harmadik sorában az »ügy­iratok« szó után kitétessék »egy példányban*, a következők helyett pedig jönne: »egy pél­dányban pedig i\ ház irattárában őriztetnek meg«, és így az elnöki megkeresésről szóló ré^z ki­maradna. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Elnök: A ministerelnök úr kivan szólani. Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister: T. ház! A 47. §. függőben tartatott. A ház irattárának kezelője a kiadó; a 47. §-ban pedig az van, hogy a letárgyalt javaslatot egy hiteles példányban az iktatónak adja át az irodaigazgató. Tényleg úgy van, hogy az az iktatónak adatik át azért, hogy számot kapjon. De a képviselő úrnak igaza van, hogy megőrzés czéljából nem az iktatónak, ha­nem a kiadónak adandó át a példány, ennél­fogva a 47. §. második pontját a következőleg kellene módosítani: »Az egyik hitelesített pél­dányt az irattárban leendő megőrzés végett a beiktatás megtörténte után a kiadónak átadja.« (Helyeslés.) Tehát e helyett: »iktatónak«, az tétetnék: »a beiktatás megtörténte után a ki­adónak átadja.« (Ál'dlános helyeslés.) így a 47. §-szal végeztünk volna. Elnök: Gondolom, méltóztatnak a 47. §-t e módosítással elfogadni. (Helyeslés.) Itt eldöntendő még Mérey képviselő úr azon módosítása, a melynek rendjén a ház levél­tárába leendő elhelyezés továbbra is fenn volna tartandó, illetőleg kétszer volnának azok utóla­gosan lemásolandók. Wekerle Sándor ministerelnök és pénz­ügyminister : Ha méltóztatnak megengedni, egy néhány megjegyzést kívánok tenni e tekintetben. (Halljuk! Halljuk .') Vannak iratok, melyeket kétszer lemásolni, hogy itt is legyenek, és a levéltárban is elhelyez­tessenek, nem lehet. (Ügy van! Úgy van.) Azok­nak épen az a jelentősége, hogy eredeti példá­nyokat őrzünk meg, oly iratokat, a melyek a házszabályok szerint egy példányban adandók be, ilyenek az interpellatiok, indítványok módo­sítványok. Ezeknek tehát eredeti példányát nem lehet itt is, és a levéltárban is megőrizni, mert csak egy eredeti példány van. A levéltárban való elhelyezésnek épen az a rendeltetése, hogy majdan történeti becsli iratokat eredeti példányuk­ban őrizzük meg. Arra pedig eddig nem igen volt eset, hogy a múlt országgyűlés irataira szükség lett volna. Dolgozunk a naplókból, az irományok jegyzékéből, de az eredeti iratokra legalább az én praxisom szerint itt még soha szükség nem volt. (Helyeslés.) Helyesebb is, hogy ezen ere­deti iratok az országos levéltárban őriztessenek. Azok nem irattáriíag kezelendők, hanem tudo­mányos szempontok szemmeltartásával. Nagyon természetes, hogy az elnöknek, illetőleg a kép­viselőháznak, mely elnöke útján gyakorolja azt a jogot, hogy az iratokat bekívánhassa, ez a joga feltétlenül fenmarad, és ha a t. ház e tekintetben szükségesnek tartja az 53. §. máso­dik bekezdését módosítani, ezt talán a követ­kező szöveggel lehetne helyesen tenni (olvassa): »Minden országgyűlés befejeztével az azon országgyűlés alatt keletkezett ügyiratok az országos levéltárnak adatnak át megőrzés végett, a honnan azok az elnök kívánatára a képvi­selőháznak haladéktalanul rendelkezésére bocsá­tandók.« (Általános helyeslés.) A visszaküldés stb. olyan kezelési dolog, a mely nem idevaló, ha­nem az elvet kell megóvni, hogy a képviselő­háznak gyors rendelkezési joga ezen ügyira­tokra nézve fentartassék. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak a ministerelnök úr­nak ezen szövegezéséhez hozzájárulni? (Elfogad­juk!) Tehát az 53. §. második bekezdése a ministerelnök úr szövegezése szerint fogadta­tik el. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa az 54. §-t mely észrevétel nélkül elfogadtatilc. Olvassa az 55. §-t). Mérey Lajos! T. ház! Ezen szakasz har­madik sorában az előforduló »autografikus« szó helyett ajánlom, és módosítványképen beadom, hogy »kézirati« kifejezés használtassák. (He­lyeslés.)

Next

/
Thumbnails
Contents