Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.
Ülésnapok - 1892-214
222 2 3*. országos Illés 1898, május 8-án, süomb&tott. Az 53. §. második pontjára nézve egy lényeges módosítást vagyok bátor benyújtani. Ezen második pont szerint ugyanis minden országgyűlés befejeztével az azon országgyűlés alatt keletkezett ügyiratok az országos levéltárba tétetnének át megőrzés végett, és ha a képviselőháznak később azok közül valamelyikre szüksége volna, csak úgy szerezhetné meg, ha az elnök megkeresés útján használat végett áttétetné. En a t. háznak méltóságával, de a czélszerűségi szemponttal sem találhatom ez eljárást Összeegyeztethetőnek, hanem helyesebbnek vélem, hogy a képviselőház ügyiratait egy példányban saját irattárában kezelje, és csak második példányban tegye át az országos levéltárhoz megőrzés végett, mert ellenkezőleg megtörténhetnék, hogy az országgyűlésnek saját iratai nincsenek meg, az pedig mindenesetre helytelen, hogy egy ily testület, ha előbbi iratait akarja használni: elnöki megkeresés útján szerezhesse csak meg azokat az országos levéltárból, mert megtörténhetik, hogy hirtelen szükség van valamire, ez esetben pedig várni kellene, mig a levéltár a megkereset teljesíti. Ezen egyszerűen lehetne segíteni, és nem tenne különbséget ez a ház költségvetésében sem, a kezelésben pedig semmi nehézséget sem okozna. Ezen okokból tiszteletteljes módosításom az, hogy e szakasz harmadik sorában az »ügyiratok« szó után kitétessék »egy példányban*, a következők helyett pedig jönne: »egy példányban pedig i\ ház irattárában őriztetnek meg«, és így az elnöki megkeresésről szóló ré^z kimaradna. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Elnök: A ministerelnök úr kivan szólani. Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister: T. ház! A 47. §. függőben tartatott. A ház irattárának kezelője a kiadó; a 47. §-ban pedig az van, hogy a letárgyalt javaslatot egy hiteles példányban az iktatónak adja át az irodaigazgató. Tényleg úgy van, hogy az az iktatónak adatik át azért, hogy számot kapjon. De a képviselő úrnak igaza van, hogy megőrzés czéljából nem az iktatónak, hanem a kiadónak adandó át a példány, ennélfogva a 47. §. második pontját a következőleg kellene módosítani: »Az egyik hitelesített példányt az irattárban leendő megőrzés végett a beiktatás megtörténte után a kiadónak átadja.« (Helyeslés.) Tehát e helyett: »iktatónak«, az tétetnék: »a beiktatás megtörténte után a kiadónak átadja.« (Ál'dlános helyeslés.) így a 47. §-szal végeztünk volna. Elnök: Gondolom, méltóztatnak a 47. §-t e módosítással elfogadni. (Helyeslés.) Itt eldöntendő még Mérey képviselő úr azon módosítása, a melynek rendjén a ház levéltárába leendő elhelyezés továbbra is fenn volna tartandó, illetőleg kétszer volnának azok utólagosan lemásolandók. Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister : Ha méltóztatnak megengedni, egy néhány megjegyzést kívánok tenni e tekintetben. (Halljuk! Halljuk .') Vannak iratok, melyeket kétszer lemásolni, hogy itt is legyenek, és a levéltárban is elhelyeztessenek, nem lehet. (Ügy van! Úgy van.) Azoknak épen az a jelentősége, hogy eredeti példányokat őrzünk meg, oly iratokat, a melyek a házszabályok szerint egy példányban adandók be, ilyenek az interpellatiok, indítványok módosítványok. Ezeknek tehát eredeti példányát nem lehet itt is, és a levéltárban is megőrizni, mert csak egy eredeti példány van. A levéltárban való elhelyezésnek épen az a rendeltetése, hogy majdan történeti becsli iratokat eredeti példányukban őrizzük meg. Arra pedig eddig nem igen volt eset, hogy a múlt országgyűlés irataira szükség lett volna. Dolgozunk a naplókból, az irományok jegyzékéből, de az eredeti iratokra legalább az én praxisom szerint itt még soha szükség nem volt. (Helyeslés.) Helyesebb is, hogy ezen eredeti iratok az országos levéltárban őriztessenek. Azok nem irattáriíag kezelendők, hanem tudományos szempontok szemmeltartásával. Nagyon természetes, hogy az elnöknek, illetőleg a képviselőháznak, mely elnöke útján gyakorolja azt a jogot, hogy az iratokat bekívánhassa, ez a joga feltétlenül fenmarad, és ha a t. ház e tekintetben szükségesnek tartja az 53. §. második bekezdését módosítani, ezt talán a következő szöveggel lehetne helyesen tenni (olvassa): »Minden országgyűlés befejeztével az azon országgyűlés alatt keletkezett ügyiratok az országos levéltárnak adatnak át megőrzés végett, a honnan azok az elnök kívánatára a képviselőháznak haladéktalanul rendelkezésére bocsátandók.« (Általános helyeslés.) A visszaküldés stb. olyan kezelési dolog, a mely nem idevaló, hanem az elvet kell megóvni, hogy a képviselőháznak gyors rendelkezési joga ezen ügyiratokra nézve fentartassék. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak a ministerelnök úrnak ezen szövegezéséhez hozzájárulni? (Elfogadjuk!) Tehát az 53. §. második bekezdése a ministerelnök úr szövegezése szerint fogadtatik el. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa az 54. §-t mely észrevétel nélkül elfogadtatilc. Olvassa az 55. §-t). Mérey Lajos! T. ház! Ezen szakasz harmadik sorában az előforduló »autografikus« szó helyett ajánlom, és módosítványképen beadom, hogy »kézirati« kifejezés használtassák. (Helyeslés.)
