Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.
Ülésnapok - 1892-214
Elé. ©magos Illés 1898. arra nézve is intézkedni, hogy minden a hivatalnokok és alkalmazottak által támasztandó illetményekre vonatkozó igényekkel szemben az ítélkezés ne ruháztassák a rendes bíróságra, hanem az a ház souverain jogának megfelelőleg a gazdasági bizottság, illetőleg a képviselőház által gyakoroltassák. Ezekben volt szerencsém a szabályzat új jellegét ismertetni, és annak előrebocsátásával, hogy újabb átnézés alapján némi módosításokat leszek bátor indítványozni, kérem a t. házat, hogy a szabályzatot elfogadni méltóztassék. (Helyeslés jobb felöl.) Hentaller Lajos jegyző: Mérey Lajos! Mérey Lajos: T. képviselőház! A t. előadó úr ezen javaslatnak elfogadását néhány oly indokkal támogatta, a melyekre kötelességemnek tartom mindenekelőtt reflektálni. (Bálijuk! Malijuk!) Ha csak arról lenne szó, hogy a ház hivatalnokai illetményeinek rendezésének ideje elérkezett, hogy hivatalnokaink anyagi helyzetén mi is javítsunk: akkor a függetlenségi és 48-as párt a méltányos kívánság és óhajok elől nem zárkóznék el. a mint nem zárkózott el eddig sem soha. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De, hogy mi azon a czímen, hogy saját hivatalnokaink anyagi helyzetén méltányosan javítsunk, hogy az ő illetményeiket rendezzük, lemondjunk a háznak a t. előadó úr is említett souverain jogáról, ezt mi megtenni hajlandók nem vagyunk. (Élénk helyeslés szélső a baloldalon.) Mi igenis a hivatalnokaink anyagi helyzetén készségesen akarunk javítani, akár ideiglenesen, akár véglegesen de csakis oly módon, ha ezen hivatalnokok ezentúl is a képviselőháznak, mint a törvényhozás egyik telje sen önálló és független tényezőjének lesznek hivatalnokai, a kik senki mástól nem függenek, senki másnak semmit se köszönjenek, mint magának annak a képviselőháznak, a melyet önzetlen munkássággal szolgálni jöttek ide. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mi épen abban találjuk a képviselőház működésének függetlenségét, ha hivatalnokaink nem ragadtatnak ki a mi önálló és szabad rendelkezési jogkörünkből. Mi igenis tiszteljük és becsüljük őket, de csak úgy és akkor, ha kizárólag a mieink, és nem függnek semmi részben sem azon államhatalomtól, azon kormánytól, melynek a képviselőház soha nem lehet alárendeltje, mert legalább is mindig mellérendelt tényezője. (Felkiáltások a szélsőbalon: Föléje rendelt!) Azért mondottam, hogy legalább is, mert a képviselőház a törvényhozás másik két factorával: ő Felsége az apostoli királylyal és a főrendiházzal teljesen egyenrangú tényező. (Igaz! Ügy van! a szélsőbalon.) Ezen tényezők hatáskörét összezavarni sem nem czélszertí, sem nem alkotmányos. (Élénk hemájns #-áu, Mftmbaten. gQg lyeslés a szélsőbalon) Ha a t. előadó úr véleménye szerint az egységes eljárás, mint Ő mondotta, a házra sérelmet nem okozna, és a hivatalnokokra előny lenne, és mindez megtörténhetnék a nélkül, hogy a háznak saját, belső önkormányzata szenvedjen sérelmet, még ehhez is hajlandó lennék hozzájárulni, de ezen két dolgot úgy egyesíteni, hogy a ház önkormányzatának tdjes szabadsága és korlátlansága fenmaradjön, és ezen hivatalnokok állami hivatalokba áthelyezhetők, vagy onnan ide helyezhetők legyenek: ez az én meggyőződésem szerint teljesen lehetetlen. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) A háznak nem érdeke az, a mit a t. előadó úr mondani méltóztatott, hogy üresedés esetén egyes hézagok áthelyezés által pótolhatók legyenek. Ezen hézagok betöltésére nézve az előadó úr által felhozott indok oly kicsinyes, hogy mi ezen pótlásnak azon lényegét, hogy azt csak mi tehessük, azért fel nem adhatjuk. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) És azért, mert a hivatalnoki személyzetben imitt-amott hézagok támadhatnak, nem mondhatunk le azon jogról, hogy a ház a maga tisztviselőivel csak önmaga rendelkezik, és senki más. (Élénk helyeslés a szélsőbalon-) Ha ezen szolgálati szabályzat szakaszait oly figyelemmel olvassuk el, a milyet azok megérdemelnek, akkor t. ház, kétségtelen azon meggyőződésre jutunk, hogy itta házszabályok ba tartozó dolgok — bocsánat a kifejezésért — csempésztetnek be ezen czím alatt, hogy »a hivatalnokok szolgálati szabályzata«; (Igaz! Ügy van! a szélsőbalon.) másrészről pedig tanácskozásaink szabadsága, nyilvánossága, sőt hozzáteszem a nyilvánosság által való ellenőrzése tétetik kétségessé. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Hogy e en állításaimat rögtön indokoljam, figyelmébe ajánlom a t. háznak ezen »szolgálati szabályzat« 36. szakaszát, mely tárgyalásaink nyilvánosságáról intézkedik. E szerint a törvényhozás működésének ellenőrzéséről nem a ház, hanem az elnök intézkedik, s ő állapítja meg, hogy tanácskozásaink nyilvánosak legyenek-e? A tanácskozás nyilvánosságát senki más nem korlátolhatja, mint a képviselőház maga. (Közbeszólások a szélsőbalon: Igaz! Úgy van! Önmaga!) E jogot nem ruházhatjuk át a háznagy és az elnök urakra, a kik a 36. szakasz szerint megállapítanák, ezen nyilvánosság ügyrendét a nélkül, a hogy a tön-ónyhozást az iránt megkérdeznék, a nélkül, hogy azt a képviselőház m egváltoztathatná. Nekem már most is van kifogásom a ház tanácskozásainak nyilvánossága ellen, s itt felemlítem azon, a tegnapi napon is tapasztalt szabálytalanságot, hogy kiteszik a kapura, hogy minden jegy elfogyott, pedig a karzatokon 30 ember1 nél több nem volt. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon,)
