Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-213

jgj 111, orsíágw Was 189S iaájns 8-én, pestekéi. Á 11. §. c) pontja arról intézkedik, hogy ha az állam egy bizonyos mennyiségű segélylyel járul a felekezeti iskolák fentartásához, (Halljuk! Halljuk!) akkor közvetlen befolyást nyer az iskolák felügyeletére annyiban, a mennyiben a tanítót megerősíti. A községi iskoláknál az államnak ezen jogát már az 1876 : XXVIII. tez. 13. § a megállapította; itt azonban, úgy látszik, a t. mi­nister úr számolván a felekezetek érzékenységé­vel, az állami beavatkozást, illetőleg a tanítók alkalmazásánál az állami jóváhagyást, csak 60 forintnyi segélyhez kötötte. (Halljuk! Halljuk!) Megvallom, engem annyira megvesztegetnek az állami szempontok, (Helyeslés.) melyek a nemzeti kultúra által a nemzeti egységet vannak hívatva megteremteni, hogy én itt minden felekezeti érzékenységet félretevén, legjobban szeretném. ha az állam mindazon intézeteknél, a hol pót­segélylyel járul a fentartásához, nem tekintve, és meg nem határozva az összeget, közvetlen fel­ügyeleti jogot gyakoroljon az iskolák felett. (Élénk helyeslés.) Rám nézve, méltóztassanak el­hinni, felekezeti szempontból nem közönbös ugyan, hogy minő vallású valaki, mert hiszen hivatásomnál fogva tartozom egyházam szolgá­latában annak érdekeit képviselni, de azt hiszem, e törvényhozás termében minden más érdek alá­rendelt szempont a nemzeti szempont mellett. (Úgy van! bal felől.) Mert állami szempontból teljesen közönbös, hogy Magyarország katholikus lesz-e, vagy református; ez nem állami, hanem csupán vallási kérdés, de az nera mellékes, hogy magyarok lesznek e, vagy sem ? (Élénk tetszés a hal- és szélső baloldalon.) Épen ezért részemről szeretném, ha az állam ott, a hol bárminő pótsegélylyel járul az iskolák fentartásához, tekintet nélkül a segély összegére, a tanítók kinevezésénél a megerősítés jogát gyakorolná, (Élénk helyeslés.) mert ezzel hatalmas fegyvert adhatunk az állam kezébe. De mivel itt a t. minister úrnak inkább áll módjában azokat a nigy érdekeket fontolóra venni, melyek a felekezeti érzékenységgel és az állami érdekekkel állnak szemben; és ő van hívatva leginkább meghatározni, hogy a feleke­zeti érdekek nagy sérelme nélkül az állami czélt lehetőleg mégis biztosíthassa: én a 60 frt összeg megváltoztatására nem adok be határo­zati javaslatot. Eddig 300 frt minimum volt biztosítva a törvényjavaslat conceptioja és ere­deti szerkezete szerint; most azonban Berze­viczy Albert államtitkár úr módosítása szerint, az állami segély 400 forintig is kiterjedhet, és a felekezeti főhatóság kérésére a minister úr a budget keretében felvett összegből, esetleg 400 forintig egészítheti ki a tanítók fizetését. Erről nem provideál a 11. §. c) pontja, mert nem lehe­tett tudni előre, hogy új intézkedés fog jönni a tőrvénybe. Miután azonban most már elfogadta a ház, hogy a minister úr 400 forintnyi segély­lyel egészítheti 'ki a tanítók fizetését, ezért e szakaszon változtatni kell. A régi szöveg úgy is értelmezhető, hogy csak ott, a hol a 300 forinthoz tényleg 60 fo­rinttal járul az állam, van az államnak beavat­kozási joga, de ott, a hol 400 forintra egészít­teti ki a fizetést és esetleg 130—135 forintot nyújt segélyképen, nincs az államunk beavatko­zási joga, (Halljuk! Halljuk!) Épen azért, hogy a szöveg tiszta és világos legyen, ajánlom mó­dosítványomat elfogadásra, hogy ezáltal az állam­nak beavatkozási joga bármely segélyezésnél is biztosítva legyen. (Helyeslés bal felöl.) Kérem módosítványom elfogadását. (Helyeslés.) Hentaller Lajos jegyző (olvassa): Mó­dosítvány a 11. szakasz alpontjához. Ezen sza vak helyett: »fizetési minimum kiegészítéséhez* tétessék »fizetés kiegészítéséhez«. Elnök: Ha senki sem kíván szólani, a vitát bezárom, (Felkiáltások a szélsőbalon: Nem lehet, hiszen többen fel vagyunk írva! Kun Miklós következik szólásra! Halljuk! Halljuk!) Kun Miklós : Engedelmet kérek, azt mél­tóztatott az elnök úr mondani, hogy a vita be van zárva. Thaly Kálmán: Hiszen még többen van­nak felírva, tehát a vitát nem is lehetett bejárni! (Zaj.) Elnök: Én kérdeztem, hogy kíván-e még valaki szólni, (Félkiáltások a szélsőbalon: Igen, de már akkor Kun Miklós állott!) s mintán egy ideig vártam, és senki sem jelentkezett kimond­tam a vita bezárását. (Felkiáltások a szélsőbalon: Még többen lévén felírva, a vitát nem is lehetett bezárni!) A vallás- és közoktatásügyi minister íu kíván szólni. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Csáky Albin vallás- és közoktatás­ügyi minister: T. ház! Azon módosítványra nézve, melyet Hock János képviselő úr terjesz­tett be, kijelentem, hogy teljesen méltánylom azt intentiot, a mely őt vezette, és hozzájárulok ahhoz, hogy ez a változtatás eszközöltessék, mert a javaslat eredeti szövege azon feltevés­ből indult ki, hogy csak 300 forintig fog ki­egészíttetni a tanítók fizetése. Miután most egy módosítvány fekszik előttünk, a mely csak ké­sőbb fog tárgyaltatni, a melynek elfogadás \ esetében olyan tanítói fizetés is lesz, a mely tényleg 400 forintot teend, a melyhez az állam bizonyos összeggel hozzá fog járulni, megfele­lőbb az a szöveg, a melyet Hock János kép viselő úr ajánl, a mely minden fizetés-kiegé­szítésre ráillik, és akkor is megáll, ha eset­leg a jelzett módosítvány nem fogadtatnék is el. (Élénk helyeslés.) Elnök: Kijelentem, hogy a t. ház el-

Next

/
Thumbnails
Contents