Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-212

Í78 él2. omáeros ftlés 1891. tnájns i-éh, esfltfat8k8n. szagban hatályosabbá tétetni. (Helyeslés.) Azon* ban nem tartanám most helyesnek, hogy ezen tűzrendészet! szabályok alkalmazásánál és végrehajtásánál a gazdálkodásra való tekintet nélkül nagyon szigorúan járjanak el. Méltóztassanak megengedni, — mert ezzel a dologgal összefügg, — hogy mindjárt feleljek Papp E'ek képviselő úrnak 1892. évi junius 16 án szintén a belügyministerhez intézett interpellál ójára. (Halljuk! Halljuk!) Papp Elek képviselő úr ugyanis azt kérdezte a bel ügy mini stertől, hogy : Van-e szándéka és akarata a belügyminister úrnak a legsürgősebben intézkedni az iránt, hogy mielőtt Hajdumegye törvényhatósága a tuzrendőri szabályrendelet azon részének végrehajtását foganatosítaná, mely ;i nyomtatásnak a község területén kívül való eszközöltetését rendeli, hatósági intézkedés által meg legyen adva a mód, külső lerakodó alkalmas helyek kijelölésével arra nézve, hogy a nyomtatás a belterületeken kívül eszközöltessék. Méltóztatik látni, hogy ennek az interpellationak az iránya az előbbenivel éppen ellenkező, és csakugyan a Papp Elek képviselő úr által tett interpellatio folytán gr. Szapáry Gyula akkori belügyminister úr múlt évi junius 18-án kelt rendeletével a hajdumegyei tűzrendi szabályok azon részét, mely elrendeli, hogy a takarmányt és a termést nem szabad a beltelkekre szállítani s ott tartani, h itályon kívül helyezte. Kérem a t. házat, méltóztassék mindkét interpellatiora adott válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Elnök: Minthogy a minister úr egymásután válaszolt Szinay Gyula és Papp Elek interpellatioira, a képviselő urak, a mennyiben jelen vannak, szintén egymásután tehetik meg megj egyzéseiket. Szinay Gyula: T. ház! Oly régen, egy éve már, hogy megtettem interpellatiomat, hogy nem is emlékszem már az eset mozzanataira azzal a precisitással, a mely szükséges volna ahhoz, hogy a kérdés itt részletesen tárgyaltassék. De a t. belügyminister úr válaszából két dolgot mégis konstatálhatok. Az egyik az, hogy interpellatiomnak nem egészére méltóztatott feleletet adni, a másik pedig, hogy a mire feleletet méltóztatott adni, válaszát, talán nem egészen illetékes forrásból vett informatio alapján adta meg. Interpellatiomnak azon részére nem kaptam választ, hogy a megye alispánja a szabályrendeletileg rárótt azon kötelességet, hogy a tüzrendészeti ügyet kiválóan gondozza, teljesíti-e, vagy nem? Nevezetesen a tüzrendészeti kormányrendelet az alispánnak és a szolgabírónak különképen kötelességévé teszi, hogy ezen szabályrendelet végrehajtása fölött őrködjenek. A mindössze 19 községből álló Hajdumegye szervezéséről szóló szabályzatban épen a belügyminister rendelete folytán egy szakasz vétetett fel, mely azt mondja, hogy az alispán minden évben köteles a megyét ellenőrködési czéJból beutazni. Én azt a kérdést vetettem fel interpellatiomban, hogy vájjon ezen beutazások, ezen 19 községből álló megyében, melyet egy hónap alatt minden évben be lehet utazni, vájjon csak egyetlenegyszer is megtörténtek-e, a miaek folytán ilyen ttízrendi és egyéb közbiztonság ellenes tekintetek figyelembe vétethetnek és ellenőriztethetnek. Erre feleletet nem kaptam. A másik, a mire feleletet méltóztatott adni az, hogy az építési szabályrendelet későbbi keletű, mint a malomépítészeti rendelet. Ezt szívesen eoncedálom, de úgy tudom, hogy azon bünvizsgálati iratok, a melyekre hivatkozni méltóztatik, bebizonyítják, hogy itt nem építési szabályrendelet ellen való vetésről van szó, hanem ezen bünvizsgálati iratokból úgy tűnik ki, hogy az iparhatóság járt el szabálytalanul, a mikor egy gőzmalmot, tehát oly iparvállalatot-, melynek engedélyezése bizonyos formákhoz van kötve, engedélyezett a nélkül, hogy ezen formaságok megtartattak volna, hogy pl. csak a legközelebbi szomszédok is meg lettek volna hallgatva. De arról is értesülve vagyok, hogy ezen bűnvizsgálat végleges befejezést is nyert, mert a malomtulajdonos, kinek malma okozta a tűzvészt, tudomásom szerint végérvényesen vád alá helyeztetett, s ennek következtében Öngyilkosságot követett el, és ezzel — úgy gondolom — az egész ügy büntető úton be is fejezteti. Én nem kívánom, hogy a tűzrendészet! szabályrendelet akképen hajtassék végre, a mint az a gazdálkodó közönségnek érdeke ellen voln , de azt kívánom, hogy az alispán felügyeljen arra, hogy eltávolíttassanak mindazok a tárgyak, a melyek egyáltalában szemmel láthatólag alkalmasak, hogy tűzvészt okozzanak, hogy ezek, mondom, eltávolíttassanak, és e tekintetben gondos ellenőrzés gyakoroltassák. Ez nagy fontosságú dolog, mert látjuk, hogy hiúban vannak jó tüzrendészeti szabályaink, azért mégis a kellő felügyelet hiányában egymásután következnek a tűzvészek, a mint példa rá Veszprém és Kalocsa. Egyelőre, minthogy a bűn vizsgálati iratok betekintése után reménylem, hogy a tisztelt minister úr még ezzel a kérdéssel foglalkozni fog, a feleletet tudomásul veszem; de kérem, hogy akkor, mikor eljön az ideje, bővebben méltóztassék a kérdést megvilágítani. Hieronymi Károly belügyminister: T. ház! Az interpelláló képviselő úr azt méltóztatott kifogásolni, hogy arra a kérdésére