Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.
Ülésnapok - 1892-212
174 Ä1S!- »«"s«*ges ttlés 1888, május 4-én, csit«rtök&n. iskolájukat mindamellett fentartani kívánják.« Ennek értelme az, hogy esetleg ők maguk is megszüntethessék az i a kolát, ha nem akarják igénybe venni az állam segélyét, vagy ha nem tudják megadni azt a minimumot, a melyet a törvény biztosít. Ezen mondatot okvetlenül megt;ii tandónak tartom, s azért a módosítványt, úgy a mint van, el nem fogadhatom. (Élénk helyeslés. Felkiáltások a szélsőbalon: Ezt visszavonja !) Elnök: Kíván-e még valaki szólam? Ha senki sem kíván szólni, a vita be van zárva. Következik a szavazás. A 9. §. első, második és harmadik bekezdései külön szavazással dönteiulők el. (Helyeslés.) Az első bekezdést, a mely meg sem támadtatott, gondolom, méltóztatnak elfogadni. (Helyeslés.) Az első bekezdést tehát elfogadottnak jelentem ki. A kérdés már most az, méltóztatnak-e a második bekezdést, szemben a Sima Ferencz képviselő úr által beadott uiódosítványnyal, azonban a minister úr által igényelt és Sima Ferencz képviselő úr által itt nálam most a szövegen foganatosított rövidítéssel, de Hock János képviselő úr javaslata értelmében elfogadni: igen vagy nem ? (Helyeslés.) Gr. Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi minister: Bocsánatot kérek, de ha a második bekezdésben elfogadtatnék Sima Ferencz képviselő úr módosítványa: akkor az első bekezdés nem maradhat változatlanul, mert az első bekezdésben már benne van a kilencz hónap, azután meg a három hónap, a mi együttesen kiteszi azt az esztendőt, a mi a második bekezdésben foglaltatik, és a mit a képviselő úr megváltoztatni kíván. (Helyeslés.) Elnök: Bocsánatot kerek, a mint a módosítvány beadatott, én a kérdést csak ágy tehetem fel. (Úgy van!) Ha a képviselő urak a módosítványt úgy adják be, hogy egyik bekezdés ellenkezik a másikkal, én ezt a kérdés feltevésénél nem rektifikáihatom, (Helyeslés.) A kérdés tehát az, hogy méltóztatnak-e elfogadni a 9-ik §. 2. bekezdését az eredeti szöveg szerint, szemben a Sima Ferencz, illetőleg Hock János képviselő úr által beadott módosítványnyal: igen vagy nem? Hock János: A kérdés feltevéséhez van szóm. (Halljuk! Halljak!) Miután csakugyan ellenmondás van a módosítványok és a 9. §. 1. pontja között, s a minister úr ezt az ellenmondást konstatálta is, így e felett szavazni nem lehet. Miután a minister úr hajlandó a mi módosítványunkhoz hozzájárulni, én indítványozom, hogy a szakasz a módosítványok értelmében való szövegezés végett visszaadások a közoktatási bizottságnak. Elnök: A kéidés feltevése közben a házszabályok értelmében többé a dolog érdeme felett vitatkozni nem lehet; én tehát egyebet nem tehetek, mint azt, hogy felteszem a kérdést a 9. szakasz 2. bekezdésére, szemben a Sima Ferencz, illetve Hock János képviselő úr módosítványával, (Helyeslés.) mert a kérdést én nem tehetem fel máskép, mint a hogy azt a házszabályok rendelik. (Helyeslés.) Kérdem tehát, méltóztatnak-e a 9. §. 2-ik bekezdését a bizottság szövegezése szerint változatlanul elfogadni, szemben a beadott módosításokkal? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik az eredeti szöveget fogadják el, méltóztassanak feláll ani. (Megtörténik.) A többség az eredeti szöveget fogadta el, és így a módosítványok elestek. Következik most ugyanezen szakasz 3-ik bekezdéséhez gr. Apponyi Albert képviselő úr által beadott módosítvány. Gondolom, méltóztatnak hozzájárulni,, hogy gr. Apponyi Albert képviselő úr módosítványa elfogadtassék. (Helyeslés.) Ezen értelemben mondom tehát ki a határozatot. (Helyeslés.) Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa a 10. szakaszt.) Bernáth Dezső jegyző: Reitter János! Reitter János: T. ház! A 10. § szól azon hitfelekezeti és községi iskolákról, a melyeknél a tanítók fizetése vagy meghaladja a most megállapított minimumot, vagy legalább megüti azt, és azt az elvet mondja ki, hogy az iskolafentartók által a saját anyagi forrásaikból kiszolgáltatott eddigi fizetés mérvét jövőre is csonkíttatlanúl kiszolgáltatandó, és a mint hozzáteszi, az eddigi fizetést az államsegély igénybevétele czéljából le nem szállíthatják. (Halljuk! Halljuk!) A törvényjavaslatnak ezen szerintem helyes rendelkezése azt ezélozza, hogy eleje vétessék azon esetleges visszaélésnek, melyet az iskolafentartók az által követhetnének el, hogy szabadulni óhajtván azon nagyobb áldozatoktól, melyeket eddig, a népoktatásért hoztak, leszállítanák tanítóik fizetését, hogy így igénybe vehessék az államsegélyt, holott e törvény csak azon iskolafentartókat akarja államsegélyben részesíteni, melyek saját erejükből nem bírják megadni a törvényes minimumot. Fentartandónak vélem tehát e rendelkezést; de nem tartom kimerítőnek, mert nem számol a gyakorlati élet minden eshetőségével, és azért kibővítésre szorul. (Halljuk! Halljuk!) Midőn 1868-ban a 300 forintos minimum megállapíttatott, a törvényhozás azzal kecsegtette magát, hogy a felekezeti iskolafentartók kö-
