Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-212

218. orsfcáges W6* Í8»4. május i-én, MflUírtBkHiJi.' 167 fez mindenesetre uagy terhet róna reánk mindjárt az első évben, másrészt határozottan ellenkezik a törvényjavaslat többi dispositioival is, és semmi időt sem engedne a felekezeteknek arra, hogy ezek a maguk körében kisértsék meg a szükséglet kielégítését úgyannyira, hogy én e módosítványt egyáltalában nem fogadhatom el. (Helyeslés jobbról) Horánszky Nándor: T. ház! Csak felvilágosításul vagyok bátor azt mondani, hogy a t. minister úr engem félreértett. Az almódosítványomnak tartalma és lényege t. i. az, hogy öt évre visszamenőleg minden szolgálati év beszámítandó a korpótlékba Ez volt az intentióm, és ha a Thold Dániel képviselő ár módosítványa elfogadtatnék, ennek logikai következménye kellene, hogy legyen az én almódosítváuyom. Én tehát nem fokozni kívánom a terheket, hanem csak kiegészíteni akartam a Thold Dániel képviselő úr módosítványát oly irányban, mely a dolog természetének megfelel. Mert azt képtelenségnek tartanám, hogy valaki, a kinek öt évi szolgálati ideje van, az korpótlékot kap, de ha csak négy évi szolgálati ideje van, ez a négy évi szolgálati ideje be nem számíttatnék, (Úgy van! Úgy vun! a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! Következik a szavazás. A szavazás bekezdésekként fog történni. Az első bekezdéshez Kovács Albert képviselő úr adott be egy módosítványt, melyet méltóztassanak meghallgatni. Hentaller Lajos jegyző (Olvassa. Fel kiáltások: Elfogadjuk !) Elnök: Azt hiszem, kimondhatom, hogy az első bekezdés a Kovács Albert képviselő úr módosítványával elfogadtatott. (Helyeslés.) Következik a második bekezdés, a melyhez Berzeviczy Albert képviselő úr adott he módosítványt, melyet méltóztassanak meghallgatni. Hentaller Lajos jegyző (Oltassa. Felkiáltások : Elfogadjuk !) Elnök: Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a második bekezdés a Berzeviczy Albert képviselő ni" módosítványával elfogadtatott. Következik a 3. bekezdés. Thaly Kálmán: T. ház! Külön bekezdésekként történvén a szavazás, méltóztassék megengedni, hogy csak egy igénytelen styláris módosítást tehessek. (Nagy zaj és élénk felkiáltások : A vita be van zárva!) Elnök: Következik a szavazás a harmadik bekezdésre nézve, melynél Thold Dániel képviselő úr módosítványt, Horánszky Nándor képviselőjúralmódosítványt nyújtott be. Fel fognak olvastatni a módosítványok. Hentaller Lajos jegyző: (olvassa Thold Dániel módosítványát és Horinszky Nándor ahttő* dosítványát). Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a törvényjavaslat második szakaszának harmadik bekezdését a pénzügyi és közoktatási bizottságok szövegezése szerint elfogadni, igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Ha a bekezdést méltóztatnak elfogadni, akkor a két mólosítvány elesik. Kérem tehát azon képviselő urakat, a kik elfogadják a harmadik bekezdést, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség a harmadik bekezdést elfogadja. Következik a. negyedik bekezdés. Hentaller Lajos jegyző (olvassa a negyedik bekezdést, mely észrevétel nélkül elfogadtatik). Elnök: Következik a harmadik szakasz. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa a 3. és 4. szakaszokat, mely észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa az 5. szakaszt). Kammerer Ernő előadó: T. ház! Nem helyeslem a túlságos személyi érzékenykedést, és épen azért akkor, a midőn Madarász Imre t. képviselő úr a tanítóknak természetben kiszolgáltatott járandóságairól, és ezzel kapcsolatban személyemről nyilatkozott, nem ''reflektáltam arra azonnal, mert azt hittem, hogy az 5. § nál úgy a személyi, mint az ügy érdemi részével is egyszerre végezhetek. Madarász Imre képviselő úr így nyilatkozott: »Az még azután, legalább szerintem, érvelés számba is alig mehet komolyan, a mit a t. előadó úr a tanítók terménybeli fizetéséről mondott, midőn azt állította, hogy az mennyire előnyös. Hát, t. előadó úr, nem előnyös. Látszik épen annak az érvnek a felhozásából, hogy a t. előadó úr ezt a dolgot vagy csak hallomásból, vagy pedig talán valamely conventionalis levél látásából, papírosról ismeri.« Azután kifejti Madarász képviselő úr, hogy a természetbeli járandóságnak behajtása minő nehéz, és hogy annak qualitása mennyire gyenge szokott lenni, és így fejezi be, hogy »az előadó érvelése tehát egyáltalában nem állhat meg.« Daczára annak, hogy tapasztalásból nem ismerhetem a dolgot, tigy, mint a t. képviselő úr, mégis a gyakorlati élet ismerete és olvasmányaim alapján engedjék meg, hogy a kérdést röviden megvilágítsam. (Halljuk! Halljuk', jobb felöl.) Közbeszólotmm akkor, hogy distingválni kell, és ezt ismétlem, mert distingválni kell a jó javadalmazás és a kevésbbé jó, csak a létminimumot biztosító javadalmazás között, mert ha a létminimumot biztosító javadalmazást készpénzben fizetjük, a tanítót olyannyira kiszolgáltatjuk a piaczi árhullámzás esélyeinek, hogy sok esetben a legnagyobb nélkülözésnek teszszük ki. Külföldi példákra hivatkozhatom, Németországra, a hol több fejedelemségben a ter-