Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-212

313, owíftgos Més 1898. május 4«on, esRtMo'kiRii, 161 jött ide á felöl, hogy á tanítók fizetését emelni kell, nem is 300 frtra, nem is 400, vagy 500 írtra, hanem egyenesen 600 frtra, és minden lehetőség határait áttörve lelkesen védelmezte a tanítók fizetésének 600 frtra való emelését. (Felkiáltások a szélsőbalon: Jól tette!) Ha tehát a nemzetnek egy ilyen kitűnő fia egy év alatt ilyen előhaladást tesz a kultúra iránt való érdeklődésben: akkor igazán várhatjuk, hogy rövid idő alatt épen a kovásznai kerületnek épen azon polgárai fognak egy kérvénynyel a képviselőház elé jönni a tanítói fizetések emelése érdekében, a kik egy évvel ezelőtt azért szavaztak ellenem, hogy a tanítók fizetését fel ne emeljem (Derültség bal felöl.) De eltekintve ettől, volt egy másik jelenet is itt, és ez az a 14 majoritás. (Halljuk! Halljuk!) Azt gondolom, t. ház, hogy egy olyan komoly, lelkiismeretes és gavallér jellem, a minőnek a t. kultuszminister urat mindnyájan tiszteljük, ezt a 14-es majoritást nem tarthatja elég nagynak arra, hogy magát megnyugtathassa, kivált ha meggondolja azt, hogy ezt a tárczakérdés felvetése, tehát a legerősebb kényszereszköz előzte meg, a mi a parlamentben alkalmazható. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon. Hiszen, t. kultuszminister úr, az Önálló és a maga esze után járó ember sokszor jut abba a helyzetbe, hogy magát a közgondolkozással szemben találja. (Halljuk! Halljuk!) Magam is, — bár fájdalom, csekély erővel, — a magam gyenge lábán szoktam járni, és én is voltam már többször ily helyzetben. De engem mindig bizonyos szorongás fog el, ha látom, hogy a jó és okos emberek igen nagy számával állok szemben meggyőződésemmel. Bizonyos kételkedés támad bennem, hogy vájjon helyes úton járok-e? Es ha meg is maradok nézetem mellett, — szintén makacs fejű lévén, — (Egy liang balról: Vastag nyakú kálvinista ! — Derültség.) nem vagyok soha idegen attól, hogyha a fő kérdésben nem, esetleg a mellékkérdésekben tegyek engedményt, és a közgondolkozással ismét egy álláspontra helyezkedjem. Bizonyára a kultuszminister úr is, mint lelkiismeretes charakter, érzi a tegnapi szavazás után e nyugtalanságot s a 2. §-nál nem lesz idegen oly engedmény lételénél, a mely megenyhíti a szegény tanítók szájában a tegnapi keserű falatot, és örvendetes jelenetet fog előidézni itt is, újból fokozi a mindnyájunknak iránta most is érzett tiszteletét. (Helyeslés bal felől.) E vitában már háromszor hivatkoztam Horvátország példájára. Talán már egyhangú is vagyok vele, de kénytelen vagyok újra ráhivatkozni. A korpótlék ott úgy van megállapítva, hogy a tanítók öt évenkint 50 frt korpótlékot kapnak, de csak öt ízben. E törvényjavaslat öt KÉPVH. NAPLÓ. 189?"-97. XII KÖ1E1. évenkint csak 30 frt pótlékot kontemplál, de hét ízben. Nem tehetek róla, de rám igen leverőleg hat t. ház, az a tudat, hogy a közoktatás ügye Horvátországban bái mi tekintetben jobban legyen elintézve, mint nálunk, hogy minket a kultúra terén még Horvátország is bármi tekintetben felülmúljon. Azért egy módosítást fogok benyújtani, mely a korpótlék kérdését úgy kívánja megoldani, a mint az Horvátországban van, t. i, öt évenkint 50 írttal, de csak ötször. Elfogadva a t. államtitkár úr indítványát, — bármiként dőljön is el az enyémnek sorsa, — természetesen a korpótlék rendszerét ki akarom terjeszteni az összes tanítókra. (Egy hang bal felől: Kálvinista tanítók Horvátországban nem kapnak korpótlékot!) Igaz, t. képviselő úr, hogy azok nem kapnak Horvátországban korpótlékot, de az álta lános vitában említettem, hogy ott az egész országban mindössze csak 10 — 15 felekezeti iskola van: 5—6 magyar kálvinista, 5 — 6 ó-hitü rácz iskola. Thaly Kálmán *. Van evangélikus i*! Kovács Albert: Mondom, összesen 10—15 ott a felekezeti iskolák száma. Ezen kevés számon kivtíl Horvátországban az összes iskolák államiak, tehát egy elenyésző csekély szám kivételével ez intézkedés az összes iskolákra kiterjed. Mint mondám, a szakasz további részeire nézve módosítást beadni nem fogok, de értesülve vagyok arról, hogy a harmadik bekezdéssel szemben egy Tnódosítvány fog beadatni. A harmadik szakasz azt mondja, hogy a korpótlék alapját képező szolgálati idő csak a jelen törvény hatályba léptével veszi kezdetét. Az az indítvány, a melyik be fog adatni, azt fogja kívánni, hogy e tekintetben öt évvel visszamenő hatálylyal ruháztassék fel a törvény, (Helyeslés a bal- és szélsőbalon.) úgy, hogy a kik már öt évet szolgáltak, azok a törvény életbelépésének napjától kezdve az első korpótlékot kapják meg. (Helyeslés a bal- és szélsőbalon.) T. ház! Mikor ezt az egész fizetésemelési ügyet oly szerény fokban állapítottuk meg, ne méltóztassanak idegenkedni ettől a beadandó indítványtól sem. Hadd jusson ebből a szerény májusi esőből minden szegény tanító házára azonnal egy néhány csepp, (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) s ha már minden reményük, minden kívánságuk nem teljesült is, de legalább ne legyen az országban senki, a ki ennek a nagy mozgalomnak valami kevés hasznát ne lássa. (Helyeslés hal felől.) Az én indítványom ekként hangzik: (Halljuk! Halljuk!) »A második szakasz első bekezdése ekként szövegeztessék: az összes elemi népiskolai tanítok 50 frt ötödéves kórpótlékban részestílnek, a 21