Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-211

158 811. orsKágos UéM 18SJ8. május 8-An, szerdán. béke helyreállítása nem lehetséges másként, mint e szakasz eltörlésével, a kormány magát erre elhatározta, és ezt fogja a háznak javaslatba hozni. Minthogy azonban ez a hivatalos magyarázat szerint csak ágy valósítható meg a békének megőrzésével vagy biztosításával, ha előzőleg valamennyi többi javaslatba hozott, és a kormány prograinmjába felvett reformterv is megvalósittatik: ezeknek szüksége folyt azon követelményből; és pedig annyira, t. ház, hogy azon meglepő és mindenesetre magyarázatra szoruló nagy ellentét, hogy azok, a kik éveken át ellenezték a polgári házasságot, mostan a kötelező polgári házasságot követelik: azzal indokoltatott és m^gyaráztatott, hogy ez nem volt szükséges addig, a meddig fenn volt tartható azon törvényes rendelkezés, de miután az többé fenn nem tartható és megváltoztatandó, tehát szükségesek mindezen reformok. Ugy, hogy mindezen reformok mintegy a lépcsőt képezik a melyen át a kormány el akar jutni ezen törvény megváltoztatásához. A dolog eléggé fontos, hogy erre nézve a t. ház engedelmével megszólaltassam az én tanúimat. (Halljuk! Halljuk!) Első tanú gr. Andrássy Tivadar. Szokatlan, tudom, de nem praecedens nélkül való, hogy itt a házban hivatkozás történjék nyilatkozatokra, melyek a pártklubbokban tétettek. Nem praecedens nélkül való, mert közelebbről a t. ministerelnök úr maga volt olyan szíves, ha jól emlékszem, a honvédtüzérség kérdésében hivatkozni argumentumkép egy nyilatkozatra, melyet a honvédelmi minister úr a pártklubban tett. Gr. Andrássy Tivadar, a szabadelvű párt azon emlékezetes ülésében, melyben ezen programra először formuláztatott, volt az első szónok, és bizonyos tekintetben azt lehet mondani, hogy ő volt ezen programmnak értelmi szerzője, legalább ő formulázta azt először. Azon alkalommal a következőket mondta (olvassa): »Az ország kulturális fejlődésére annyira veszélyes állapotból, melyet n katholikus egyház részéről az 18b8-ki törvény végrehajtásához való hozzájárulás megtagadása teremtett, csak oly mód vezethet ki, mely a mig a katholikus egyháztól fölvetett dogmai nehézséget elhárítja, a katholikus egyháznak tett emez engedménynyel egyidejűleg képes megnyugtatni a protestánsoknál felébresztett féltékenységet.« Ily hatású intézkedést lát azon programmban, a melyhez a kormány állását kötötte, az 1886 ki t.-cz. megváltoztatásában 8 ezzel párhuzamosan az ösazes házassági jog államosításában, értve a kötelező polgári házasságot is. A következő tanú, t. ház, a ministerelnök úr, a ki azon alkalommal, midőn a kormány programmját ezen házban először előadta, a múlt évi november hó 21-iki ülésen, miután kifejtette programmját, a házassági jog rendezésére vonatkozólag a következőket mondta (olvassa) : s>Ezen, a házassági jogra vonatkozó törvényes intézkedések által az 1868: LIU. tcznek abbeli rendelkezései, melyek a szülőket azon jogukba, hogy gyermekeik vallási hovatartozási iránt rendelkezhessenek, jelenleg akadályozzák, hatályon kivííl helyeztetnek«. (Helyeslés.) Még csak egy tanura hivatkozom, t. ház a t. vallás- és közoktatásügyi minister úrra, a ki budgetje tárgyalása alkalmával, azt hiszem. Horánszky Nándor t. képviselő úrnak válaszolva a következőket mondta (olvassa): » Végre, t. ház, azt gondolom, kimutattam azt is, hogy az általánosan kötelező polgári házasság behozatala szükségszerű előfeltétele az 1868: L1II. tcz. 12. §. módosításának.* (Élénk helyeslés jobb felől.) »És már most kérdem, hogy az, a mit mi a Szivák-féle határozati javaslat egy pontja helyébe odaállítunk, tudniillik az egységes állami házassági jog. az egységes állami házassági judicatura és az általánosan kötelező polgári házasság, az állam szempontjából nem ér-e meg annyit, mint az 1868: Lili. förvényczikk megváltoztatása. (Élénk helyeslés és tetszés jobb felől.) Azt hiszem, hogy igenis megér annyit, sőt azt hiszem, hogy többet ér, és bocsásson meg a t. képviselő úr, de ha ezt nem találja elégségesnek és aequivalens intézkedésnek, akkor ez a felfogása valóban csak shylocki felfogás«. Mindezekkel szemben igen komoly és figyelemreméltó hangok emelkedtek fel ezen törvényes intézkedés megváltoztatása ellen. Olyan kiváló és nagy tekintélyű egyházi férfiú, mint Szász Károly, szólalt fel ellene s közelebbről követte őt egy egész egyházi kerület a Tiszán inneni kerület, egy ünnepélyes nyilatkozatban. Ezek alapján a következő interpellatiót bátorkodom a t. ministerelnök úrhoz intézni, és csak sajnálom, hogy midőn ez az interpellatió már a tegnapi napon be volt jelentve, nincs hozzá szerencsénk, mert én azon hitben voltam, hogy a t. kormány, ha nincs is azon helyzetben, hogy előre meg tudná mondani, hogy vallásügyi actioja hova fog vezetni, és hol fog végződni, minden adott pillanatban legalább bizonyára tudja azt, a mi nem is vonható kétségbe, hogy minden adott pillanatban tudja, miből áll egyházpolitikai programmja? (Nagy Baj.) Interpellatiom következőleg szól: »Interpellatio a m. kir. ministerelnök úrhoz. Tekintve, hogy a t. kormány valláspolitikai programmjának végezélja és hasisa gyanánt az 1868: LIII. tcz. 12. §-ának eltörlését hirdette; tekintve, hogy ez ellen újabban a protes-