Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-211

SÍI. országos ttlés 1898. májns 3-án, szerdán, :-149 képen felemlít, az, hogy én a felekezetekkel előre megegyeztem, és velük egy paktumot kötöttem, — gondolom, ezt a kifejezést használta, — ő pedig erről nem tud semmit sem, de nem is tartja azt helyesnek, hogy ez megtörtént. A t. képviselő úr ezen kifogásáért neki valóságos köszönettel tartozom. Köszönettel tartozom azért, mivel ezen kifogása módot és alkalmat nyújt nekem arra, hogy félreértett szavaim értelmét helyreigazítsam. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő úr ezen állítását következtette múltkor elmondott beszédemnek egy passusából, a mely beszédben az foglaltatik, hogy a felekezetekkei egyetértőleg, azok hozzájárulásával kellett ezen állapotot megteremteni. Ezen kijelentésem igen is szól a jövőre, de nem szól a múltra, mert ha a múltia szólana, akkor azt kellett volna mondanom, hogy a felekezetekkel egyetértőleg, illetőleg az ő közbenjárásukkal kellett ezen törvényjavaslat szövegét megállapítani. De mikor egy állapotnak megteremtéséről van szó, a mely állapot csak a törvény folytán jött létre, akkor az, a mit én mondottam, csak a jövőre vonatkozhatik. Concedálom, hogy egy szó félrevezetette a t, képviselő urat, és ez az, hogy a gyorsíróknak följegyzése szerint azt mondottam, hogy »kellett ezt az állapotot megteremteni/' a mi tehát a múltra vonatkozik. Nem tudom biztosan, hogy ezt a szót mondottam-e, vagy azt a másikat, a mely szerintem megfelel, hogy »kell ezen állapotot megteremteni«, de azt hiszem, hogy a mondat értelméből világosan kitűnik az, hogy ez csak a jövőre, és nem a múltra vonatkozhatik. (Úgy van! jobb felől.) Tehát közöttem és a felekezeti hatóságok között arra vonatkozólag, hogy a törvényjavaslatba mi jöjjön be, megalkuvás, egyezség vagy paktum létre nem jött; de másrészt kötelességemnek tartottam beszerezni az informatiokat minden oldalról, hogy a helyzetet felismerve, annak megfelelőleg szövegezhessem ezen javaslatot. Ezen informatiok pedig összevágólag mind oda mennek ki, (Halljuk!) hogy, ha a tanítók fizetésének minimuma mind 300 frton felül állapíttatik meg, akkor azután az illető felekezeti iskolafentartóknak nincs többé módjukban sza badon választani a között, hogy elfogadják e az állami segélyt, és alávetik-e magukat ennek folytán a törvényben kikötött feltételeknek, vagy pedig ők maguk fogják megadni a 300 frtos fizetést, és megtartják ekként teljes önrendelkezési jogukat. Egyszerűen úgy áll a dolog, t. ház, ha 400 frtban állapíttatik meg a minimum, hogy akkor a felekezeti népiskolák 75°/o-ának nem képesek az illető iskolaí'entartók megadni azt a fizetést, a melyet a törvény, mint minimumot stipulal, és ennek folytán 75°/o fogja az állami segélyt igénybe venni. De ez a kényszerintézkedés természetével bír, t. ház, mert a felekezeti iskolafentartóknak nincsen módjuk választani az egyik vagy másik eljárás között, mert azt a 400 frtot a tanítók részére nem tudják előteremteni. Ezt a kényszerhelyzetet akartam én kikerülni, a mit legjobban véltem illusztrálni azáltal, a mikor rámutattam az 1883: XXX. tezikkre és annak folyományaira, azzal is bizonyítani kívánván azt, hogy a hol a felekezetek szabad elhatározására bízatik az, hogy elfog adják-e az állami segélyt, igen, vagy nem, hogy ez sokkal biztosabban idézi elő a kivánt czélt, mint hogyha kényszereszközökkel quasi rájuk tukmáljuk az állatni befolyást. (Igaz! Úgy van ! jobb felöl.) Mindaz, t. képviselőház, a mi ezen kívül fekszik, a mi ezenkívül kívánatos, és mindaz a változtatás, a mely az elemi iskoláztatásra vonatkozólag itt szóba hozatott, szerintem érdemlegesen csakis az 1868: XXXVIII. törvényczikk revisioja alkalmával jöhet tekintetbe. E törvényezikk revisioja szerintem sokáig nem rnaradh t el, de, t. ház, akkor azatán ezen revisiónak nemesik egy-két kérdéssel kell foglalkoznia, hanem sok mindenféle nagyfontosságú kérdésnek kell arevisio alkalmával eldöntés alá kerülnie. Csak egy párt akarok felemlíteni. (Halljuk! Halljuk!) Okvetlenül gondoskodni kell az iránt, hogy állami elemi iskola állíttathassák a községek kötelező hozzájárulásával, t. i. úgy, hogy ne községi iskolák létesíttessenek az 5°/o-os iskobaaidó alapján, hanem állami iskolák. (Altalános helyeslés) Okvetlenül intézkedni kell az iránt, a mit, úgy emlékszem, a minap is felemlítettem, hogy a háromszori megintésnek, a mit a mostani törvény megenged, kellő foganatja is legyen, t. i, hogyha háromszori megintés után sem felel meg* azon felekezeti iskola a törvény kellékeinek, azon iskola bezárható is legyen. (Általános helyeslés.) Okvetlenül intézkedni kell, a mi aztán az 1876 : XXVIII. törvényezikk keretébe tartozik, a fegyelmi eljárásra vonatkozólag. Bizonyos dolgokban általánosítani kell a fegyelmi eljárást oly formán, hogy az mindig közigazgatási hatósági közegek előtt folyjon le. (Általános élénk helyeslés.) Intézkedni keli továbbá az iránt, ha a községi iskolák fenmaradnának is, hogy azokban a tannyelv megállapítása a kormányra, .illetőleg a közoktatási ministerre legyen bízva. (Általános helyeslés.) Intézkedni kell, t. ház, a tanfelügyelet decentralisálása iránt is oly értelemben, hogy az járásonkint egyes tisztviselőkre bízva, behatóbb, gyakoribb lehessen, és az illetők közvetlenül, minél gyakrabban érintkezhessenek az iskolákkai. (Általános helyeslés) És végül, t. ház, hogy csak egyet mondjak, a mi talán legfontosabb, mert szerintem